A kereszténység legnagyobb ünnepét Görögországban és Oroszországban is a miénktől eltérő szokások szerint ünneplik. E heti körkérdésünk az ünnepre irányul.
Zajceva Natalia, városunkban élő moszkvai hölgy
A húsvét az ortodox kereszténység legnagyobb ünnepe, ilyenkor még azok is elmennek templomba, akik egyébként sosem járnak –mondja Natalia. Az oroszok 90 százaléka megtartja a Húsvétot. Az ünnepet hét hetes böjt előzi meg, melynek a kicsúcsosodása a nagyhét, a legszigorúbb böjti időszak. Ezen a héten drasztikusan csökken a bűnelkövetések száma az országban – hangsúlyozza az orosz asszony.
Tiszta csütörtökön, takarítanak, rendbe teszik a kertet, festik a tojásokat, készítik a kalácsot, a húsvéti ételeket. Ilyen többek között a túróval, gyümölccsel készített kulics. Szombaton már déltől viszik ezeket az ételeket a templomba megszenteltetni, gyakran órákig állnak sorba.
A Húsvéti mise szombaton éjfélkor veszi kezdetét, és vasárnap hajnal négyig tart. Majd a családok hazamennek és elfogyasztják a megszentelt ételt. Oroszországban a hétfő hivatalosan nem ünnepnap, nincs munkaszüneti nap. Az egyházban azonban ez a fényeshét, ilyenkor ünnepelnek az emberek, meglátogatják egymást a barátok, a családok. Kimennek a temetőkbe a hozzátartozóik sírjához, ahol egy pohár vodkát isznak, a sírra tesznek egy darabot a kulicsból, és néhány festett tojást, hogy megörvendeztessék a holt lelkeket.
Natalia azt mondja, idén vagy Budapestre, vagy Bécsbe mennek templomba, az ünnepi menüt pedig magyar alapanyagból, magyarosan fogja elkészíteni, mivel úgysem tudja megszenteltetni.
Farkas Mónika rádiós újságíró (Győr Plusz Média) hat évig élt Krétán
A katolikus és az ortodox húsvéti ünnepek ritkán esnek egy időpontra, ez most is így van, egy héttel később tartják Görögországban a kereszténység legnagyobb ünnepét.
Az ott élők mindennapjait áthatják a nagyhét eseményei, böjtölnek, teljes testi és lelki megtisztuláson esnek át. Betartják az egyházi szokásokat, előírásokat, reggel és este misére járnak. A gyász napján, Nagypénteken a harangokat félóránként kongatják, a templomokat és Jézus koporsóját friss virágok borítják. Szokás, hogy a gyerekek átbújnak a ravatal alatt.
A böjt egészen Nagyszombat éjfélig tart. Amikor is a sötétséget felváltja a világosság. A görög egyházi elöljárók a Szent Lángot a jeruzsálemi Szent Sír templomból juttatják el a városok és falvak papjaihoz, amiről minden hívő, felnőtt és gyermek meggyújtja a saját gyertyáját. A lambáda különösen fontos a gyerekeknek, hiszen húsvétra különleges díszítést kap ez a gyertya.
A szertartást követően az emberek kivonulnak a templomok elé, a főterekre, ahol „Christos Anesti!” (Krisztus feltámadott!) éljenzéssel köszöntik egymást. Petárdák robbannak, tűzijátékok repülnek, s mágján elégetik a Júdás bábut. Ezt követően a családok hazaviszik a lambádát, otthon a bejárati ajtónál keresztet rajzolnak vele, így áldás száll a házra és a benne lakókra. Az asztalra kerül a cureki, amely a görög húsvéti kalács, valamint a magirica, a bárány belsőségből főzött leves.
Érdekes szokás, hogy a családtagok egy-egy piros tojással kívánnak boldog feltámadást egymásnak, mindenki a saját tojását a másik tojásához üti, és ha nem törik össze, akkor az illető egész évben egészséges lesz. Vasárnap kerti vagy tengerparti báránysütéssel folytatódik az ünneplés, a gyerekek hatalmas csokitojásokat és különféle ajándékokat kapnak. Húsvéthétfő is az ünneplésé, megtelnek az éttermek, kávézók, a görögök élvezik a tavaszt, az életet.
Mónika itthon már magyar szokás szerint ünnepel, kislányával hétfőn még a locsolókat is várja, festett tojásokkal.
Börzsönyi Zsuzsanna vállalkozásvezető
Amikor még éltek a nagyszüleim a húsvéti ünnepeket a Balatonon töltöttük. Összegyűlt a család apraja-nagyja, gyerekek, testvérek, unokák. Felejthetetlen élményekben volt részünk!
Ezt a szokást a mai napig tarjuk, s igyekszünk úgy szervezni a mindennapjainkat, hogy Húsvétkor eljussunk a Balatora és együtt töltsük a családdal az ünnepet. Mindenki készül, a testvérem és én főzünk a nászasszonyom pedig megsüti az elmaradhatatlan nyuszi és bárány formájú joghurttortát.
Bár lányaim már felnőttek, de az élő nyuszi nem maradhat el a tojások és az apró ajándékok mellől. Ahogy nézem őket, a copfos kislányokat látom, amint lelkesen játszanak az apró állattal. Ilyenkor, mindíg egy kicsit boldogabbnak érzem magam!
A locsolás mára már teljesen „megszelídült“. A család férfi tagjai kölnivel és kis versikével érdemlik ki a hímes tojást. Bezzeg a nagyapám…! 🙂
Szerző: Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor