A Győr Plusznál járt a sármos énekes. Mi kérdeztük, ő válaszolt! Őszintén!
Nem minden és nem mindenki olyan, mint ahogy azt elsőre megítéljük. Ez Vastag Csabára is igaz, aki folyamatosan kap hideget-meleget egyaránt a különböző fórumokon. Az énekes azonban vallja, fontos a találkozás, a személyes kontaktus, hiszen csak így ismerhetjük meg igazán a másikat. A Győrplusz most bepillanthatott Csaba életébe, hiszen a minap ellátogatott hozzánk a művész, aki szívesen mesélt a múltjáról és a meglepetésekben gazdag jövőjéről is.
2010-ben az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutatójában tűntél fel, azt azonban kevesen tudják rólad, hogy ezt megelőzően hosszú idegi rock zenekarok énekese voltál. Akkor honnan számíthatjuk a szakmai karriert, mikor és hogyan indult a zenei pályád?
Vastag Csaba: Soha nem lehet kiszámolni pontosan, hogy mi, honnan indul. Abban az X-faktor szériában, melyben én is bemutatkozhattam, sok olyan tehetséges énekes tűnt fel akik, korábban – hozzám hasonlóan – már építgették zenei karrierjüket. Így említhetném akár Wolf Katit, Janicsák Vecát, vagy akár az öcsémet, Tomikát is. A tehetségkutató egyfajta kiugrási lehetőség, én ajánlom mindenkinek, a felfelé ívelő karrierem, mely már egy nagyobb közönséget szólít meg, mindenképpen abban az időszakban indult el.
Számítottál a győzelemre?
V.Cs.: Egyáltalán nem, és akinek volt egy kis esze az nem latolgatta azt, hogy mi lesz vele, ha esetleg megnyeri a versenyt, hiszen az elején több mint tízezren voltunk. Én a magam részéről egyszerűen csak igyekeztem minden hétvégén a lehető legjobb formámat hozni, azt megmutatni a kedves közönségnek, és igyekeztem bízni bennük, ugyan úgy, ahogy most is hiszek és bízok bennük!
Fordulópont volt az életedben az X-faktor?
V.Cs.: Mindenképpen! Az X-faktor egy olyan belső utazás, melyben olyan dolgokat tudhatunk meg saját magunkról, amit előtte nem is sejtettük. Az biztos, hogy a munkához való hozzáállásról már másként gondolkozok, sokkal hatékonyabban, sokkal rövidebb idő alatt igyekszem adott feladatköröket végrehajtani. Közben pedig törekszem a folyamatos fejlődésre, és így, hogy szembesülök az eredménnyel, ez csak tovább ösztönöz a munkámban. Nem szeretek hátradőlni a székben, nem szeretem a „sztárkodást”, úgy gondolom én most is ugyan az a Vastag Csaba vagyok, mint aki korábban voltam. Olyan vagyok, mint bárki más.
Valahol ezt a filozófiát tükrözi az új albumod, a Conecto is?
V.Cs.: Igen! A Conecto latinul annyit tesz: összekapcsolódás, egy irányba haladás. Úgy gondolom, hogy mindannyian ugyan annak az építménynek vagyunk az építőkockái, csak éppen mindenki mást tesz bele, de alapvetően mindenki egyenlő. Ha együtt tesszük meg a lépéseket, az-az igazi kapcsolat, az-az igazi Conecto!
Rengeteg kritikát kapsz a különböző fórumokon, és a közösségi oldalakon is előfordulnak negatív kommentek. Hogy viseled az effajta megnyilvánulásokat?
V.Cs.: Régen is kíváncsian olvastam a negatív kritikákat, a pozitívokat pedig nem hittem el, úgyhogy ilyen szempontból nem olyan rossz dolog, ha az ember építő kritikákból építkezhet. Az „ez nem jó” című kritika teljesen haszontalan, de ha valaki tud érvelni, hogy miért nem jó az amit csinálok, abból tanulhatok. Nyílván nem kell minden jelzésre reagálni, de el lehet gondolkozni, hogy esetleg elinduljak-e egy másik irányba, mert az-az út, amelyen adott szituációban járok, lehet, hogy valóban nem a legjobb. A kritikákra tehát szükség van, normális kereteken belül. Sajnos a telekommunikáció lehetőségei okozzák néha azt a zavart, hogy felelőtlen kommentelők, sokszor indokolatlanul megbántanak másokat. Pedig figyelnünk kellene egymásra…
Egymást érik a tehetségkutatók. Van félelmed afelől, hogy egyszer csak véget ér mindaz, amit felépítettél pusztán azért, mert új kedvencek kerülnek a középpontba?
V.Cs.: Én rettenetesen örülök annak, hogy folyamatosan érkeznek új tehetségek a magyar zeneiparba. Ez rengeteg lehetőséget is rejt, nagyon jó példa erre az, hogy Kocsis Tiborral és Oláh Gergővel közösen készítettünk egy szenzációs dalt. Ez a helyzet egy kiváló játék lehetőség, és örülök annak, hogy mások is megélhetik mindazt, amit én a színpadon kaptam, és kapok is mind a mai napig. Érdekes látni, hogy hogyan veszik az akadályokat az énekesek, sokszor kérnek tőlem tanácsot az éppen futó széria tagjai, és természetesen ha tudok, nagyon szívesen segítek is.
Egy villa díszeleg a kezeden. Mi, a már-már talizmánnak tekinthető evőeszköz története?
V.Cs.: Mészáros Árpád Zsolt hajlította a csuklómra Egy szórakozóhelyen voltunk és tulajdonképpen ezzel pecsételtük meg a barátságunkat. Ő azt hitte, hogy ez csak egy múló poén lesz, de lassan már 8 éve díszíti a kezemet.
Mi minden vár rád a jövőben?
V.Cs.: A jövő azért jó, mert több része van, rövid-, közép-, és hosszú távú várakozásaim vannak ezzel kapcsolatban. Általában csak az érdekel, hogy mi lesz a következő másodpercben, hiszen annyi teendő van, hogy nem is nagyon tudok azzal foglalkozni, hogy mi lesz majd a távoli jövőben. A március 1-jei koncertem jelenleg a legfontosabb számomra, hiszen olyan komoly technikai háttér van mögötte, hogy a helyszín és a vendégek miatt sajnos biztosan nem reprodukálható a későbbiekben. Fantasztikus élményben lesz részük azoknak, akik ellátogatnak majd a SYMA Csarnokba, olyan lesz, mintha hozzám jönnének a barátaim egy nagy házibuliba! Szeretettel várok mindenkit!
A koncertről további részleteket megtudhatnak olvasóink, ha nyomon követik a Győr+ TV szerdai, KultÓra című magazinját, melyben egy rövid portrét láthatnak az énekesről!
Csapucha Adrienn
Fotó: O. Jakócs Péter