Kelemen Balázs profi ökölvívó a ringben rettenthetetlen és legyőzhetetlen ellenfél, a civil életben azonban önzetlen és segítőkész barát. A rá jellemző kettősségről úgy vall, a győzelemhez szükséges dominanciát a ringben kell hagyni, az erőfölényt pedig a rászorulók megsegítésére kell használni.
A győri sportember jelenleg a legmagasabban rangsorolt magyar profi ökölvívónak számít, teljesítménye egyre nagyobb visszhangot kelt a nemzetközi bokszéletben is. Későn érő típus, de mindent megtesz, hogy megragadja élete nagy lehetőségét.
„Tizenhét éves koromban mentem le először bunyózni, akkoriban vézna, csenevész gyerek voltam, szerettem volna megerősödni. Elég szorgalmasnak bizonyultam, és a végén ott ragadtam a teremben. Elég későn kezdtem a többiekhez képest, nehezebben is ment a felzárkózás, hiszen nekem kimaradtak a korosztályos versenyek. Őri Józsefnél tanultam meg az alapokat, aki kisebb megszakításokkal a mai napig az edzőm” – elevenítette fel pályafutása kezdetét a harmincöt éves Kelemen Balázs, aki az amatőrök között töltött évek után, 2009-ben profinak szegődött.
„Úgy éreztem, még egy olimpiai ciklus már nincs bennem, és a válogatott kerettagságom sem volt biztos. Az első menedzserem megkérdezte, hogy pénzt szeretnék-e keresni vagy karriert szeretnék-e befutni. Azt hittem, hogy a kettő együtt jár, de közölték, hogy a karriert nekem kell felépítenem, szerezzek támogatókat és finanszírozzam magam. Az első pár mérkőzésen szerencsére volt lehetőségem erre, de sokáig nem bírtam volna anyagilag. Szerencsére ekkor felfigyelt rám a korábban visszavonult menedzser, Rácz Félix, akitől kaptam egy három mérkőzésre szóló próbaszerződést. Tetszett neki a bunyóm, és miután úgy döntött, újra beszáll a profi bokszba, elkezdtük a közös munkát. Azóta is a Ferrobox istálló tagja vagyok, ami nagy lehetőség számomra. Persze támogatókra most is nagy szükségem lenne, mert kizárólag az ökölvívásból nem tudok megélni, az edzések mellett dolgozom” – mondta a győri sportoló.
Kelemen Balázs tavaly elhódította a WBO nemzetközi bajnoki címét, felkerült a világranglistára, ahol a 12. helyen nyitott. Magyar bajnoki címet is szerzett, jelenleg a 8. helyen áll a ranglistán, ezzel világbajnoki kihívónak számít. Tartalékként kétszer is járt már címmeccsen, de nem kellett kötelek közé lépnie, miután az eredeti kihívóval nem történt váratlan esemény. Sokáig úgy tűnt, május 31-én összecsap Arthur Abrahammal, de a két menedzsment nem tudott megegyezni, így elhalasztották a világbajnoki címmérkőzést. A közeljövőben mindenképpen tető alá hozzák a találkozót, addig is június elején itthon lép szorítóba, és egy Abraham-stílusú ellenfélre készül.
„Legnagyobb erősségemnek azt tartom, hogy elég váratlanul és ütemtelenül tudok ütni. Nem számítok kimondottan gyors ökölvívónak, de azért a kellő robbanékonysággal rendelkezem, emellett elég nagy az ütőerőm és jól bírom a füleseket is. Az utolsó mérkőzésem visszanéztem felvételről, hát egy talicskányi pofont beszedtem a győzelem ellenére is. Nem panaszkodhatom a kobakomra, bírja az ütést, ez pedig nagyon fontos a profi bokszban” – jellemezte stílusát az ökölvívó, aki azt is elárulta, mit szeret leginkább sportágában.
„Nagyon férfias, kemény és őszinte sportnak tartom az ökölvívást, ami hatalmas akaraterőt ad az embernek. Úgy gondolom, az egész élet olyan, mint a boksz, ugyanúgy küzdeni kell a hétköznapokban is. Annak idején az egyik edzőm azt mondta, ha egy tehetséges és egy szorgalmas gyerek közül választhat, a szorgalmasat választja, mert a tehetség csak egy kezdeti előny, és aki nem hajlandó szenvedni, az nem fogja sokra vinni. Valóban sokat kell szenvedni, az edzéseken és a mérkőzéseken is. Nem könnyű sport ez, de aki egyszer megszereti, az nem bír tőle szabadulni. Arra viszont nagyon figyelni kell, hogy a győzelemhez szükséges agresszivitást és dominanciát bent kell hagyni a ringben. Ezt a dominanciát lehet jó célra is használni, úgy kell felfogni, hogy én erősebb vagyok, ezért kötelességem segíteni másoknak” – fogalmazta meg hitvallását Kelemen Balázs, aki sportban elért eredményei mellett segítőkészsége révén is gyakran került az érdeklődés középpontjába. Tíz évvel ezelőtt barátjával együtt – saját életét is kockáztatva – fuldokló gyermeket mentett ki a Dunából, tavaly pedig az árvízi védekezésből vette ki a részét. Rengeteg időt töltött a gáton, csapatot szervezett, élelmiszert hozatott, hajnalig pakolta a homokzsákokat. Számtalan jótékonysági eseményhez adta a nevét, mindig önzetlenül segített, elismerést sosem várt, de az életmentésért és az árvízi helytállásáért is kitüntették. Kelemen Balázs a sportteljesítményéért is több elismerésben részesült, idén egymás után díjazta a Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány kuratóriuma és a Magyar Ökölvívó Szövetség is.
„Megtiszteltetés számomra, hogy a győri gálán második lettem Kammerer Zoli mögött, aki egy élő legenda a sok olimpiai és világbajnoki érmével. Boldog vagyok, hogy a saját városomban díjaztak, ez volt a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam. Nagyon jó hétvégém volt akkor, hiszen másnap a bokszbálon újabb díjat nyertem, engem választottak az év profi ökölvívójának” – mondta meghatottan az ökölvívó, aki nagy természetbarátként a horgászatban és a túrázásban leli örömét.
„Idén még nem volt időm horgászni, de a húsvéti ünnepek alatt le fogok menni a Balatonra. Imádom a természetet, az erdőket, a hegyeket, Ausztriában két-háromezer méteres csúcsok meghódításával sikerrel próbálkoztam többször is. A horgászatban a hal mindig lényeges, de az is fontos, hogy vadvízen legyek, lehetőleg olyan helyen, ahol nem találkozom emberekkel. Ez teljesen kikapcsol és feltölt energiával. Nagyon szeretem a halat, de sosem fogok ki többet, mint amennyit megennék, amire nincs szükségem, azt mindig visszaengedem. Nagyon ügyelek erre, hiszen egyre kevesebb hal van sajnos a folyóvizekben. Szoktam kisebb tájékozódási túrákat szervezni magamnak, hétvégén pedig a barátaimmal együtt részt veszünk a Gerecse50 teljesítménytúrán is. Egyszer már nem egész kilenc óra alatt végigmentem rajta, de nem is az idő a lényeg, hanem maga a teljesítmény.”
Lakner Gábor
Fotó: Marcali Gábor