Virtuóz hangszeres tudás és életszeretet az Audi Arénában – fotókkal!

A várakozásoknak megfelelően hatalmas sikerrel zajlott le a 10. jubileumi Boogifeszt, amely hazánk legnagyobb boogie-woogie fesztiválja. Dániel Balázs és barátai elvarázsolták a közönséget, Mungo Jerry pedig hozta a szokott formáját.

A minőségi zenét szerető győriek a kezdetektől ismerhetik Dániel Balázst, ahogy fokozatosan bontogatta szárnyait, és bizonyította tehetségét. Már akkor sejteni lehetett: ebben a srácban van valami, nem csak ügyesen „klimpírozik”, hanem szinte belülről fakadó őserő vezeti kezeit a billentyűkön. Sokszor úgy, hogy szemmel követni sem lehet. A Mr. Firehand művésznév sem véletlen, a virtuóz, pörgős boogie a kedvence. Balázs született tehetség, a kezdetektől elszántan gyakorolt és képezte magát. Szülei mindenben támogatták, érezték fiúkban az erőt további hitet adtak neki, hogy merjen nagyot álmodni.

Mr. Firehand – Dániel Balázs

Az álom pedig annyira jól sikerült, hogy tíz éve fel sem ébredünk belőle mi sem, de szerencsére nem is kell. Tíz évvel ezelőtt volt az első győri Boogiefeszt, amely már a kezdetektől telt házzal ment, vonzotta a stílus szerelmeseit, vagy épp azokat, akik valami újra vágytak, olyanra, amely Magyarországon talán még nem volt annyira bejáratott.

Dániel Balázs az elmúlt tíz év alatt a legnagyobb boogie-woogie zenészek közé ért fel, felnőtt férfivé cseperedett, aki a legnagyobb zenei szaktekintélyek állandó vendége a nemzetközi fesztiválokon, tengeren innen és túl. Zárt közösség a zenész világ, különösen ha nem egy „tucatműfajról” van szó. A győri zenészt befogadták, kollégának és barátnak tekintik. Ennél nagyobb elismerés már csak a közönség töretlen szeretete, amelyet mindenki tapasztalhatott, aki december 9-én este eljött az Audi Arénába.

Látványos show-t varázsoltak a színpadra

Ugyanis a 10. Boogiefesztet nagyszabású koncertshow keretében ünnepelte Dániel Balázs és zenekara, a nevével fémjelzett trió. Koch Barnabás dobos és Zink Ferenc nagybőgős a kezdetektől Balázzsal zenélnek, így összeszokott, profi hármast alkotnak. Ez az első pillanattól kezdve érezhető volt most is, na meg a virtuóz hangszeres tudás is. S ami igazán teljessé teszi az egészet: a fiúk jól érzik magukat a színpadon, imádják a stílust, és lételemük a szórakoztatást. Show ez kérem, de tényleg.

Balázsék számos régebbi és új saját dalt mutattak be a közönségnek, hol komolyabb előadásmóddal, hol teljesen poénra véve a figurát, ami ebben a stílusban tökéletesen illik, már-már elvárt is. Mókáztak, cserélgették a hangszereiket s megmutatták, miért is tartják őket itthon a legjobb boogie- woogie zenekarnak. Mr. Firehand nem felejtett el köszönetet mondani támogatóinak, s külön kiemelte a város segítségét: Borkai Zsolt polgármesternek köszönte, hogy a rendezvény fővédnöki tisztségét vállalta, míg dr. Somogyi Tivadar alpolgármesternek a védnöki szerepvállalását emelte ki.

Ahogy többször is fogalmazott: a Boogiefeszt hatalmas összefogásnak köszönhetően valósulhat meg, évről-évre. Egyébként megható pillanat volt, amikor a fiatal zenész köszönetet mondott a szüleinek a rengeteg segítségért. Nem is nagyon bírta könnyek nélkül, ami érhető. Aki egy kicsit is ismeri a családod, tudja, hogy a szülők tényleg erőn felül teljesítenek, hogy fiúk karrierjét egyengessék. Egyébként az édesapa a fesztivál kezdete előtt 10 perccel még épp egy széket cipelt valahova…

A nézőtéren is nehéz volt ülve maradni…

A fesztiválra hét országból összesen tizenkettő fellépő érkezett, jobbnál-jobb nevek. Van aki már visszatérő vendég volt, de olyanok is színpadra léptek, akiket most láthatott először a közönség. Albert Koch Németországból fogadta el a Balázs meghívását, s szájharmonika tudásával kápráztatta a közönséget. Olyan szólókat nyomott a muzsikus, hogy sokan tátott szájjal bámulták. A zongorával természetesen tökéletes összhangot alkottak, varázsolva boogie-woogie és rock and roll dallamokat is.

Albert Koch

Pleszkán Écska már régi vendég a triónál, gyakran lépnek fel közösen. Hangja kiváló a stílushoz, gyorsan összeszokott a fiúkkal. Egyénisége, hangja, tudása is megvan ahhoz, hogy olyan dalokat játszanak el, amelyek elhozzák egy kicsit Amerikát. S ha már Amerika, akkor Nicolle Rochelle egyenesen onnan érkezett. A gyönyörű és tehetséges énekes- és musical színésznő bájosságával gyorsan belopta magát a közönség szívébe.

Hangja néha már-már Wanda Jacksont idézte, s a rock and roll királynőjének nyomdokaiba lépni nem kis dicsőség. Talán más is kihallotta előadásából ezt a kis pikantériát. Különleges és egyben megható pillanat volt, amikor a törékeny amerikai lány magyarul énekelte el a „Hejj Dunáról fúj a szél” című magyar népdalt. Kedves és figyelmes gondolat volt.

Egy virtuóz négykezes

Ahogy kellemes őrültként a boogie-woogie zongoristák legnagyobbika, Christoph Steinbach is tiszteletét tette az Arénában, ezzel is kifejezte barátságát és elismerését Balázs felé. Steinbach zenei kalandozásra is vitt bennünket, hiszen jazz és blues elemekkel tarkított számokat adott elő, majd persze belecsapott az igazi boogie-woogie- ba. Nem hagyhatták ki természetesen, hogy egymást kihívják „zongora-bokszmeccsre”, amely igazságos döntetlenbe és fergeteges, vicces négykezesbe torkolt, persze már csak egy zongorán…

A show folyamán a virtuóz hangszeres megszólalásokat és a zenészek humoros előadásait két kiváló táncos- és testvérpár Grzegorz Cherubinski és Agnieszka Cherubinska Lengyelországból, míg Rasmus Holmqvist és Tove Holmqvist Svédországból tette még látványosabbá. Számos kimagasló eredményt tudhatnak már magukénak, s itt sem okoztak csalódást.

A sztárvendég: Mungo Jerry

Az est különleges sztárvendége Mungo Jerry volt, akit most nem saját zenekara, hanem a győri zenészek kísértek. Már ez önmagában elismerés. Na meg ahogy Mungo Jerry a színpadon élt, létezett, tökéletes visszajelzés volt, hogy jól érzi magát. A közönséget énekeltette, ülőhelyeikről felállította, táncoltatta és nem csak az In the summertime című világslágerével. Látszott, hogy bár elszálltak az évek, a régi tűz még ugyanúgy lobog, a gitárjátéka és a szájharmonika kezelése is hibátlan volt. Igazi világsztárhoz méltóan tolta fel az amúgy is plafonon lévő hangulatot talán egészen az égig, ahol tuti még az angyalok is boogie-woogieztak ma éjszaka.

A zárás természetesen közös örömzenéléssel ért véget, amely tényleg feltette a koronát az egész estére és a zárókoncertet megelőző napokra is. S végül az a mondat is elhangzott, amit mindenki várt: Balázs bejelentette, egy év múlva ismét találkozunk, akkor már a 11. Boogiefeszten… Addig is, szép adventet mindenkinek és szóljon a boogie-woogie!

Havassy Anna Katalin
Fotó: O. Jakócs Péter