Zen-táj – Szalkai Károly kiállítása

Szalkai Károly győri festőművész kiállítása látható a József Attila Művelődési Házban a hónap végéig.

Szalkai Károly művészi pályája Budapesten indult az 1980-as években. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Tölg-Molnár Zoltán és Záborszky Gábor festőművészek voltak a mesterei. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta, ahol 1989-ben diplomázott, majd elvégezte az egyetem két éves mesterkurzusát. Győrben, a Városi Művészeti Múzeum kiállításokért felelős munkatársa volt, majd húsz éve a Győri Tánc- és Képzőművészeti-iskola festészet tanára. 1990 óta rendszeresen szerepel kiállításokon.

A pénteken nyílt tárlatot Pápai Emese művészettörténész ajánlotta a látogatók figyelmébe. Elmondta, Szalkai Károly alkotásain az archaikus hatások elérése érdekében a klasszikus festői anyagokat és a technikákat játékos, kísérletező kedvvel kombinálja. Munkamódszere a középkori alkimistákéra emlékeztet. A festő az akrilfestéket fűrészporral, homokkal, fémforgáccsal, ipari ragasztóval keveri, a felületeket különböző fém applikációkkal gazdagítja a plasztikus, elementáris kifejezés és az olyan természetes folyamatok érzékeltetésére, mint az erózió, a korrózió, a földfelszín gyűrődőseinek, repedéseinek megmutatása.

A kiállítás anyaga egy téma köré koncentrálódik. A tágan értelmezett táj Szalkai Károly munkásságának kulcsfontosságú motívuma, amely az alkotót pályája kezdete óta foglalkoztatja és így a leginkább alkalmas arra, hogy az életmű logikai ívét, természetesen bekövetkező változásait, rezdüléseit láthatóvá tegye. A kezdetben lírai absztrakt táj, a szellemi-lelki történéseknek és a kísérletező kedvnek köszönhetően az „elmélyülés, letisztulás, eggyé válás” folyamatát vizualizálva vezet a belső tájak irányába – emelte ki a művészettörténész.

A József Attila Művelődési Házban kiállított alkotások egyszerre statikusak és dinamikusak, líraiak, drámaiak, néha közelinek érezzük őket, máskor inkább távolinak, rejtélyesnek, fénnyel, árnyékkel átszőttnek tűnnek. Szalkai Károly földszínekre koncentráló, alapformákban gondolkodó művészi ökönómiája, meditációra késztet, választásra, változásra, haladásra, az úton maradásra sarkal – hangsúlyozta Pápai Emese.

A megnyitón közreműködött Csong An Szunim zen szerzetés és Bánki Renáta.

A kiállítás április 29-ig látogatható a Móra Ferenc tér 1. szám alatt.

Szerző: F. G.

Fotó: O. Jakócs Péter