Kabos Gyuláról, a 30-as évek filmsztárjáról, a színészlegendáról beszélgetett Sztankay Ádám újságíróval Kaszás Kornél a Győr+ Rádióban a Nászút féláron című film kapcsán. Kabos nyolc év alatt félszáz filmben szerepelt a színházi munkái mellett.

Rengeteg információt szereztél a 30-as évek színészlegendáiról az utóbbi időben. Mennyire lehet prekoncepció nélkül nekiállni az ilyen kutatómunkának?

Én azt gondolom, csak prekoncepció nélkül szabad nekiállni. Nekem megkönnyíti a helyzetemet, hogy színházi családban nőttem fel, édesapám Sztankay István színész volt. Róla is nagyon sok prekoncepció élt az emberekben, én a fiaként pedig láttam, hogy ezek néha tévesek. Feltételezem, hogy a legtöbb színész nem egészen olyan, mint ahogy a filmvászonról, vagy a színpadról látszanak. Kabosnak is úgy ültem neki, hogy biztos meglepetések érnek.

Értek nagy meglepetések?

Igen, például az, hogy ő már sikeres, befutott komikus volt, amikor megpályázta és el is nyerte a Fővárosi Operettszínház igazgatói posztját. Az első dolga az volt, hogy a színházat átnevezte Fővárosi Művészszínháznak, ahol veretes drámákat kezdett előadni. Az első a Zsolt István Erzsébetváros című műve volt, amiben ő egy lecsúszott, szétesett egzisztenciájú polgárembert alakított. Ez hatalmas szakmai sikert hozott számára, hiszen mindig is arra vágyott, hogy bebizonyítsa, milyen nagy drámai erő van benne. Egy pár előadásig megtöltötték a színházat a szakma képviselő, a kritikusok, és áradoztak róla. A közönség azonban döbbenten nézte, hogy mi történik az ő szeretett Operettszínházában. Hetek alatt kiürült a színház, így elkezdett komédiát, kabarét bemutatni – az újságok át is nevezték a színházát Fővárosi Műsorszínháznak.

Nyomasztó lehet egy színész számára, hogy ő tragikus, drámai szerepet szeretne megjeleníteni és nem kap rá lehetőséget?

Kabos úgy fogalmazott, hogy ő furcsa, tragikus orosz figurákat szeretne játszani, Csehov, Dosztojevszkij drámákban szeretne fellépni. Nem tudni, mennyire okozott benne ez meghasonlást. Ő a komédiákban óriási sikereket ért el, miközben álmodozott valamiről, ami ritkán adatott meg neki, de ha megadatott akkor ünnepelte a kritika, de többségében komikus szerepek jutottak neki. Biztos nem volt könnyű ezt megélni.

Hogy indult a színészi karrierje?

Édesapja könyvelőnek szánta, hogy tisztes polgári pályája legyen, beíratták egy kereskedelmi iskolába, ami mellett ő elkezdett Solymosi Elek Színiiskolájába járni, majd a Népszínházban statisztált, de elég zavaros volt az ő ifjúsága.

A pályatársak hogyan tekintettek rá?

Különböző szakaszai voltak, hogyan ítélték meg. Amikor Szabadkára került felhagyott a bohém életvitellel és a kocsmajárás helyet szakmai könyveket olvasott a színházról. Szerintem a sok könyv segített neki kialakítani azt a figurát, aki ő lett. Amikor komikusként sikeres lett, a színészek kinézték maguk közül, nem szerették. Az unikális tehetsége sokakat irritált. Nagyváradon lett igazi sztár.

Hogyan sikerült neki a filmekbe bekerülni? A filmes karrier csak 40 éve kora után találta meg.

Lenézte a filmet, nem tartotta művészi műfajnak. Az Operettszínházi bukása után eladósodott és kénytelen volt elvállalni filmszerepeket is. Kiderült ő egy született filmszínész. Az ötödik filmje volt a Meseautó, amit állva ünnepelt a közönség, azzal robbant be a film világába.

Hogy lehetett ezt bírni, közel 50 film, 8 év alatt és közben színházban is játszott?

Én nem tudom, hogy lehetett bírni. A Jóisten megadta neki, hogy bírja. Végül az élete mégis rövidre sikeredett.

A 30-as évek végén a nácizmus ellen Amerikába menekült.

A magyar filmjeinek az amerikai jogait birtokló testvérpár segítette ki Amerikába, akiket ő az első találkozáskor megbántott. Csatlakozott a kinti magyar színházhoz, nyitott egy saját színházat is egy magyar étteremben, ami megbukott. Körbeturnézta Amerikát, de a filmjeit nem tudta vetíteni, mert a testvérpár nem adta neki oda. Méltatlan volt számára az utolsó évtized.

Ráadásul a sírkövére Kabos helyett Kobast véstek fel.

A New Jersey-i temetőben Gyula Kobas néven temették el, itthon évtizedekig nem tudták, hol nyugszik, aztán amikor megtalálták, hamvait hazahozták és 1996-ban méltó módon eltemették a Farkasréti temetőben.

A Nászút féláron című filmet december 10-én 19.30-tól vetítjük a Győrplusz Filmklubban, a Győr+ Televízió műsorán.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: