Tordai Teri, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes és Kiváló művész volt Farkas Mónika vendége az éterben, a Győr+ Este műsorában. A művésznő a Győrplusz Filmklub ma esti, Mit csinált felséged 3-5-ig című film egyik főszerelőjeként mesélt a pályatársairól, emlékeiről, és a húsvéthoz kapcsolódó családi hagyományairól.

– Hogy van kedves művésznő?
– Úgy tűnik, végre beköszönt a tavasz, legyen szép húsvétunk! Elkezdtem pakolni a szekrényekben, a téli sálakat, kendőket elteszem, és előveszem a tavaszi, nyári kendőimet. Én nagy kendős vagyok, mert egy kendővel, stólával teljesen fel lehet dobni egy régi trikót, pulóvert. Reggel 7-től 8-ig tornáztam, ezzel indítottam a napot. Átgondoltam a teendőimet. A beszélgetés után pedig elmegyek sétálni. Beosztom a napom.

Az egri fiatalkorom jutott most eszembe, amikor húsvétra készülve anyukával festettük a tojásokat. Azon gondolkoztam, mit csináltunk akkor, amikor még nem volt televízió, utazni akkor sem lehetett,- mégis a felnőttek is, és mi gyerekek is, gyönyörűen ki tudtuk tölteni a napot. Rengeteget beszélgettünk, kitaláltunk játékokat, elmentem ibolyát szedni  az Eger-patak partjára. Ami legjobban megmaradt bennem, hogy óriási társasági életet éltünk, rengeteg barátom és barátnőm volt, tartottuk a kapcsolatot. Anyukámtól pedig megőriztem egy mosolyt, ami biztos nem volt mindig rajtam, de ilyen idős koromban egy jelszó lett: add tovább a mosolyodat! Ez nagyon fontos, hiszen olyan keveset mosolyognak az emberek!

– Húsvét kapcsán mi az a hagyomány, amit őriz, vagy átadott Lili lányának?
– A ferencesekhez járok templomba, de most nem fogok tudni elmenni a járvány miatt. Én annak idején még virágot szórtam a körmeneten.  Számomra ez az egyik legnagyobb ünnep, amire először lelkileg készülök fel. Idén elmarad, de számomra fontos a körmenet, a templom, a közös ima. Ezután jöhetnek a külsőségek: ki, mit főz, süt, milyen tojást fest. Ezeket a hagyományokat otthonról kaptam.

– A Mit csinált felséged 3-5-ig című filmmel kapcsolatban milyen emlékei vannak?
– Nekem azért volt nagy élmény a forgatás, mert akkor csak harmadéves főiskolás voltam, és bekerültem egy ilyen csapatba. Mérhetetlenül tiszteltük az idősebb kollégákat. Egy húszéves lánynak, mindenki idős volt, – pedig nem -, Psota Irén, Darvas Iván, Bárdi György és a többi szereplő. Én a három szelistyei asszony egyike voltam Pécsi Ildikó, Pap Éva mellett. Nagyon szép munka volt. Ezek a filmek megmaradnak. Szereti őket a közönség, nem mennek ki a divatból. Ha időm van, megnézek egy-egy régi magyar filmet, elcsodálkozok rajtuk, elrepítenek a múltba, gyönyörűek a képek, a ruhák. A tehetségnek olyan erős vonulata volt ez akkor, hogy az utókornak ez komoly nagy művészi élményt ad. Fontosnak tartom, hogy a filmek, a színházak megérintsék a közönséget, hassanak rájuk, megmozdítsanak az emberekben valamit: a szeretetet, az izgalmat, a szerelmet. Én nagyon sokat tanultam tőlük, nem csak, mint színész, hanem mint ember is. Csodálatos forgatások voltak, Makk Károly rendezővel, Illés Gyuri bácsi operatőrrel, szerencsés voltam, hogy velük kezdhettem a pályámat. Láthattam a nagyokat, hogy ők hogy dolgoznak, szép szakmai kapcsolatok születtek, akkor nagyon kerek volt a szakma.

– Darvas Iván, Psota Irén és ön is Makk Károly filmjeinek visszatérő főszereplői. Hogyan tekintett ön rájuk?
– Psota Irén Makk Károly szinte minden filmjében szerepelt, nagyon szép szakmai kapcsolat volt közöttük. Egész egyszerűen ők művészek voltak. Nekem, mint kollégának, személyiségek voltak. Mindegyiknek megvolt a maga egyéni stílusa.  Iván mérhetetlenül udvarias, arisztokratikusan elegáns volt, közben tele volt humorral.  Irén meg egy csoda volt. Amikor én külföldön dolgoztam, azért is vágytam nagyon haza, és jöttem is vissza, mert az én szememben a magyar színészek a legeslegjobbak.

– Kérte, hogy emlékezzünk meg Pécsi Ildikóról is a beszélgetésben.
– Ebben a filmben dolgoztunk először együtt, később kKomoly szakmai kapcsolat volt közöttünk. Két magas színésznő, ő nagyon szép barna, én szőke voltam, de más volt a dinamikánk. Én pasztelebb voltam, Ildikóban rengeteg dinamika volt, nagyon szépen beszélt. Őt mindenki szerette, jó kolléga volt, nem egy beképzelt, feltartott fejű királynő. Nemcsak színész volt, de nagyszerű rendező is. Nagy veszteség, ahogy Darvas Iván, Psota Irén, úgy Pécsi Ildikó is komoly, nagy művészi egyéniség, személyiség volt.  

– Pályatársakról ilyen szép megfogalmazásokat ritkán hallani.
– Erről nem a fiatal kollégák tehetnek, hiszen megváltozott, szétszóródott ez a színész család. Régen egy tévé volt, kevesebb szinkron, rádió és mindenki, mindent csinált. Állandóan találkoztunk, a munkában is, majd a Fészek klubban is. Az egész szakma egy nagy család volt. Ma is sok, nagyon jó színész van országszerte, mindenki rengeteg dolgozik, és szétválasztódott a film és színház, nincs idő találkozni sem, hiszen ma sokkal dinamikusabb az élet.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok a hallgatóknak, mosolyogva vigyázzunk magunkra, és másokra is!  

 A filmet a Győr+ Televízióban április 2-án 19.30-tól tekinthetnek meg az érdeklődők, ismétlése április 11-én 16 órakor lesz.

A beszélgetést itt hallgathatják meg: