Makk Károly első nyilvános filmje, az 1954-ben készült és 1955 februárjában bemutatott Liliomfi című mozi kapcsán Kaszás Kornél Lengyel Sándorral, a Győr+ Média operatőrével beszélgetett. A filmet január 7-én 19.30-tól vetítjük a Győrplusz Filmklubban.

Én nagyon régen láttam a filmet, kicsi voltam és nem tudtam felfogni, értékelni, most azonban mindketten újranéztük. Neked így mit adott a Liliomfi?

Az alkotók azt a nyomot hagyták maguk után, hogy a film örök életű. A film Sztálin halála idején készült, akkoriban az volt az elvárás, hogy vidám filmek is készüljenek. Van egy személyes élményem a mozival kapcsolatban, hogy amikor a ’80-as években vetítette a Magyar Televízió, én éppen a legjobb barátomnál voltam vendégségben és nézték a szülei, akik akkor a filmmel újraélték, megidézték a fiatal korukat.

Ha a korszakot nézzük, a fellélegzést mutatja, lehetett szórakoztatni az embereket. Mitől működött ez a film szerinted?

Engem izgat az a kódrendszer, amit a rendezők elrejtenek a filmben. Pont ettől érdekes a film, ezektől talál mindig új dolgokat benne a néző, ettől működik ma is.

Beszéljünk a szereplőkről, briliáns alakítások vannak benne. Darvas Iván, Krencsey Marianne, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Garas Dezső alkotott maradandót.

A vándorszínészek nem bújnak ki a bőrükből. Dinamizmus van az egészben, a színészek szerettek játszani azon a bizonyos romantikus nyáron, amit a Balaton partján forgattak. A mozi a klasszikus filmleírást képviseli. Lehet látni, hogy nyugodtabb volt az élet, de változatos a képi beállítás. Garas Dezső 22 éves volt a film készítésekor, az volt az első debütálása, de Latinovits Zoltán is ebben a filmben tűnt fel először, igaz, szövege nem volt. Érdekesség volt, hogy vitorlás hajóval érkezett a forgatásra, a strandra.

A zsenialitását a filmnek az is mutatja, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték.

Mindegy, hogy milyen nyelven szól, mi a története a filmnek, a fontos az, hogy mi vezérli a film készítőjét. A filmkritikusok, a művészemberek ezt vizsgálják, amikor jelölnek. Bennünket, nézőket, gondolkodó embereket is az inspirál, hogy olyan filmeket nézzünk meg, ami valójában az életről szól. Ez a komédia úgy szól az életről, hogy bizonyos korokban szórakoztatni akart.

Voltak, akik nem nézték jó szemmel a forgatást…

Létrejött egy bizottság és kivizsgálták, hogyan készült a film, hogy a fiatalemberek szórakoznak vagy filmet készítenek. Az volt a sztereotípiájuk, hogy a színészek a párt pénzéből Badacsonyban „tangóznak és csókolóznak”. Megnézték a filmet és látták, hogy ez mű lesz, és utasítást adtak, hogy azonnal be kell fejezni és rögtön műsorra tűzni.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: