Tolnay Klári életéről beszélgetett Sztankay Ádám újságíróval Kaszás Kornél Az én lányom nem olyan című film kapcsán, melyet március 4-én 19.30-tól vetítünk a Győr+ Televízió műsorán.

Tolnay Klári gyermekkorára mi volt jellemező? Aki egyébként nem is Kláriként született. Édesanyja pedig egy egészen különleges karakter volt.

Tolnay Rózsi néven született 1914. július 17-én Budapesten, de 14 éves koráig a nógrádi Mohorán éltek. Édesapja, Tolnay Lajos a Ganz-Mávag építészmérnöke volt, aki Klári nagyapja, Tolnay Gedeon halála után átvette a négyszáz holdas mohai birtokot. Édesanyja, Siess Eleonóra szegedi származású volt, gondos nevelője Rózsinak és két évvel idősebb bátyának, Gyurinak. Házikoncerteket szervezett, ahol énekelt is, az apuka pedig szavalt, tehát voltak artisztikus beütések a szülőknél. Klári akkor találkozott először a színházzal, amikor bárányhimlősen ágyban fekve kezébe került a Színházi Élet, amelyben a szeme megakadt egy öltözői tükör előtt fésülködő, némileg alul öltözött színésznőn. A kép alá ez volt írva: Szépség, tökély, harmónia. Mindent a közönségért. Ez akkor megragadta a fantáziáját, de túl erős hatást nem váltott ki belőle. Az angol kisasszonyokhoz került, ahol rendkívül istenhívő kislány lett, azt tervezte, hogy beáll apácának és Afrikába megy a leprásokon segíteni. Erről a tervéről egyik nevelője, Máter Mohács beszélte le.

16 éves volt, amikor csődbe ment a birtok. Mi történt a családdal?

Akkor a papa Debrecenben kapott tűzoltótiszti állást, Rózsit pedig beíratták a helyi felsőkereskedelmi iskolába. Folytathatta a zongoraóráit és az is kiderült róla, hogy nagyon jól teniszezik. Előbb Debrecennek lett ifjúsági bajnoka, majd Győrben országos első.
Aztán az édesanyja nővére és annak férje, Bókay János, a Budapesti Hírlap szerkesztője felvitték magukkal a fővárosba. „Kár ezért a kislányért itt vidéken. Jöjjön Pestre, színházba, koncertre, bálozni visszük, lásson világot, mielőtt állásba dugnátok.” Pesten egy vígszínházi előadáson döntött úgy, hogy ő színésznő lesz. Elkezdte körbejárni a pesti színházi igazgatókat, és kérte, vegyék fel. De nem vették fel, mert nem volt gyakorlata. Beiratkozott Gaál Béla filmrendező filmes magántanodájába. Gaál szerint a Rózsi név cselédes hangzású volt, ezért megegyeztek, hogy Klári legyen.

Tolnay Klári hamarosan fel is bukkant a filmvásznon, a Lila ákác című filmben.

A ligeti jelenet hátterében alakított egy karikázó kislányt – már aki felismeri. 1934-ben felvette a Vígszínházba Jób Dániel igazgató. Naivák tucatjait játszotta el, 1945-ig 41 filmben szerepelt, a legtöbben főszerepet kapott.

Mit tudhatunk a magánéletéről?

A vallásos neveltetés nem múlt el nála nyomtalanul, nagyon visszafogott életet élt. Jób Dániel biztatására keresett magának egy gazdag pártfogót, egy öreg herceget, de az igazgató szerint az nem volt számára megfelelő. Aztán hozzáment Rátonyi Ákos filmrendezőhöz.

Az 1938-ban Jecques Deval Francia szobalány című darabjának vígszínházi bemutatója meghatározó volt Tolnai életében.

A főpróba után majdnem megverte Jób Dániel, de csak jól megrázta, és azt is mondta neki, hogy soha nem lesz belőle igazi színésznő a filmezés miatt. A bemutató után ez a kritika született: „A főszerep módot ad Tolnay Klárinak, hogy megmutassa színészi lényének minden báját és elmésségét, és így végleg bejusson az elsőrendű színésznők gárdájába.” A színésznő később így kommentálta az esetet: „Engem időnként jól meg kell rázni.” Mindeközben egyre rosszabb lett a házassága, de megszületett kislánya, Zsuzsi. Őt nörszök nevelték, majd az apukájával élt, és csak Klári idős korában kerültek közel egymáshoz.

Mi történt vele a háború időszakában?

1944 után nem vállalt szerepet. Az ostrom első szakaszában a budai villájukban húzták meg magukat, az ostrom végén pedig a filmgyár egyik pesti műtermében. A háború után elvált Rátonyitól.

Tolnay Klári 1945 őszén ismerkedett meg Márai Sándorral, amikor a Pesti Színházban az író Varázs című darabjában játszott, akivel rejtélyes kapcsolatba került. Egy évvel később Várkonyi Zoltán Művész színházában Anouilh Euridikéjének próbáján találkozott a nála 11 évvel fiatalabb Darvas Ivánnal, akivel hatalmas szerelembe estek és 13 évig éltek házasságban.

Ő Kossuth-díjat is kapott.

1950-ben Érdemes Művész, 1951-ben megkapta első Kossuth-díját a Déryné című film főszerepéért. 1955-ben, negyvenegy évesen eljátszotta Júlia szerepét. Egy évvel később megkapta a második Kossuth-díját, 1954-ben pedig Kiváló Művész lett. Váradi Hédi szemet vetett Darvasra, de amikor a színész 1956 után börtönbe került, Klári kitartott mellette, csak akkor vált el tőle, amikor kiszabadult a börtönből.

Melyek voltak a legjelentősebb filmsikerei?

Tolnay Klári legnagyobb filmes sikerét a Pacsirta (1963) című filmben érte el 1963-ban. Hármasuk Páger Antallal és Nagy Annával felejthetetlen volt. Tolnay Vajkayné szerepéért Cannes-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját. Nyolcvanadik születésnapján hintóba ültették és a közönség húzta körbe a Madách kamara előtti téren. Nyolcvannégy évesen lett Budapest díszpolgára. 1988-ban felkérték, hogy játssza el Szabó Magda Régimódi történetében az apácafőnököt, a Nemzeti Színházban. 1998. október 25-én még játszott, 27-én este otthon olvasgatta a forgatókönyvet, az új szerepén töprengett, ivott egy korty pezsgőt, elszívott egy cigarettát, majd ágyba bújt, elaludt, és nem ébredt fel többé. Halála kapcsán Sinkovits Imre Keresztúry Dezsőt idézte: „A halál nem az élet vége, csak a sorsé.”

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: