Gózon Gyula (1885–1972) Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész életéről beszélgetett Sztankay Ádám újságíró és Kaszás Kornél a Győrplusz Filmklubban vetített ’30-as, ’40-es évekbeli filmek kapcsán.

A szülők nem akarták, hogy gyerekükből színész legyen.

Szülei Groszman Simon és Binéter Emília egyáltalán nem akarták, hogy fiúk színész legyen. Ezt később azzal bosszulta meg, hogy nem beszélt róluk, nem emlegette a családját. Nagy tanár úrról azonban beszélt, aki mindig megkérdezte tőle, hogy „Mi akarsz lenni?”, és miután azt mondta, hogy színész, a tanár lekevert neki két pofont. Ez így ment évekig. Rákosi Szidi Színésziskolájába járt, operaénekesnek képezték ki. A vizsga után azt tanácsolták neki, hogy menjen vidékre és tanulja meg a szakmát. Így is tett, de közben megismerkedett Kabos Gyulával, akivel nagyon jó barátok lettek. 1906-ban leszerződtette Erdélyi Miklós igazgató, a Nagyváradi Szigligeti Színház társulatához, ahol kiderült, elképesztően tehetséges prózai színész.

Nagyvárad, Budapest mellett akkor komoly színházi bázis volt?

Igen, és itt vette őt észre a sajtó is. Arról cikkeztek, hogy mennyire természetes az ő színjátéka. Nagyváradon vezető színész lett, tanult, olvasott, képezte magát. Aztán amikor Kabos is Nagyváradra került, elszabadultak a dolgok a színházon kívüli életükben. Nem volt olyan nagyváradi hölgy, akit meg ne hódítottak volna. A Nagyváradi Napló külön sorozatot szentelt nekik: A két kópé kalandjai címmel.

1909-ben mutatták be a Sasfiók című darabot, ami kiugrást jelentett számára.

Addig Gózonkának becézte az egész város, majd a Sasfiók kapcsán mindenki el volt ájulva, hogy mi ez a szereposztásbeli tévedés. Olyat alakított benne, hogy onnantól kezdve előtte bokázott az egész város és híre ment, hogy van itt egy nagy színész. Ő azt hitte, hogy hamarosan Pesten kap szerepet, valamelyik komoly színháznál. Aztán Nagy Endre, a budapesti Modern Színház Cabaret, kabarészínház vezetője vitte fel a fővárosba, onnantól kezdve kabarészámokban játszott, és a füttyös Gózonnal kezdték becézni. Az egész szakma úgy tartotta számon, mint egy kabarészínészt.

Miután feleségül vette Berky Lilit, hogy alakult a karrierjük?

A Budagyöngye című előadásban, a Népoperában találkoztak, hatalmas szerelem lett belőle. Amikor bezárt a Népopera, Berky Lili visszament Kolozsvárra, Gózon Gyula pedig az Apollo nevű műintézményben kezdett fellépni. Ott ugyancsak kabaréjelenetek mentek, ahol később Berki Lilit is foglalkoztatták. Fárasztó lehetett, hiszen napi 3-4 előadást is lejátszottak, ami egy idő után soknak is bizonyult számukra és nyitottak egy saját helyet, a Muskátli Kabarét. Széles skálájú repertoárjuk volt, még Ady-verseket is előadtak. Legalább 3 hónapig telt házzal ment, aztán becsődölt. Ezután Gózon bekerült a Beöthy László-féle színházhoz, ahol megtapasztalta, milyen az, amikor kihasználnak egy színészt.

1914-ben szerepelt először filmvásznon, onnantól kezdve le sem lehetett robbantani onnan.

Az igazi népszerűséget a film hozta meg a számára, pályafutása során kilencven kisebb-nagyobb moziszerepben játszott. Ő sem, ahogy akkor a többi színész sem vette komolyan a filmezést, csak mellékes volt számára a színház mellett, de rengeteg pénzt hozott. A filmsztárság közepette a Nemzeti Színházhoz szerződtették, eljátszotta a Szellemfit és sok más klasszikus karakterszerepet.

Nyolcvanhét évesen halt meg 1972-ben, feleségét tizennégy évvel élte túl. Művészetét 1951-ben érdemes művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1955-ben lett kiváló művész. A főváros XVII. kerületében a Gózon Gyula Kamaraszínház őrzi a nevét.

Az Ez a villa eladó című filmben láthatják a nézők december 24-én 19.30-tól és január 2-án 16 órától a Győr Plusz Filmklub műsorán Gózon Gyulát.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: