A tanút, a máig az első számú magyar kultuszfilmet vetítjük a Győrplusz Filmklubban október 15-én 19.30-tól amelynek szinte minden második mondata szállóigévé vált.

„A nemzetközi helyzet fokozódik!”, „Az élet nem habos torta!”, a „Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.” vagy a „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!” sorokra, és a magyar narancsra bizonyára mindenki emlékszik: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”. Azt azonban lehet, hogy kevesen tudják, hogy a Rákosi-rendszerben politikai nyomásra valóban történtek próbálkozások a citrusfélék termesztésére, de ezek kezdettől fogva kudarcra voltak ítélve.

A mozi betiltott filmként indult, tíz évig hevert dobozban, majd 1979. június 6-án vetítették le hivatalosan, később Cannes-ba is eljutott. A tanú az ötvenes évek magyar valóságát, a kommunista diktatúra legsötétebb éveit dolgozza fel szatirikus formában. Bacsó Péter rendező filmjében a fontosabb szereplőket jól be lehet azonosítani, a korszak ismert vezetőiből „összegyúrt” típusokat keltett életre.

Őze Lajos alakításában Virág elvtárs az ÁVO vezetőjét, Péter Gábort mintázza, Fábri Zoltán játszotta Dániel Zoltánt, melyet egyfelől Rajk László személye ihletett, másfelől Újhelyi Szilárd, akit 1951-ben egy koncepciós perben nyolc év börtönbüntetésre ítéltek. A Both Béla által eljátszott Bástya elvtársat szintén két politikusról, Rákosiról és a kinézetére a megszólalásig hasonlító Farkas Mihály honvédelmi miniszterről formázta a rendező.

Érdekesség, hogy A tanú eredeti, cenzúrázatlan változatát a Magyar Nemzeti Filmalap két évvel ezelőtt restaurálta, ebben a verzióban látható a Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet és a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel.