A Győr+ Filmklubban az elkövetkezendő 9 hétben a 30-as 40-es években készült filmeket vetítünk. A korszak nagy ismerőjével, kedvelőjével dr. Fekete Dávid egyetemi docenssel, önkormányzati képviselőjével, akinek öt éve jelent meg a Magyar hangosfilm plakátjai 1931- 1944 című kötete Kaszás Kornél beszélgetett.

Miért kezdtél el már tíz évesen régi fekete-fehér filmeket nézni?

Nyaranta sok időt töltöttem a nagyszüleimnél, és nagypapám szenvedélyesen nézte ezeket a filmeket, hallgatta a rádiót és az ehhez kapcsolódó műfajok is megtetszettek, például a magyar nóta. Valahogy megérintet a magyar film világa, aztán az egyetemi éveim alatt tudatosan kezdtem el ezekkel foglalkozni. Nagyon termékeny korszakról beszélünk, a magyar hangosfilm első időszakában mintegy 350 film készült és ebből az elveszett és a töredékes filmeket leszámítva mintegy 300 nézhető meg. Én már eljutottam oda, hogy mindet láttam, de egyszer nem elég megnézni őket, hiszen élvezetes, tanulságok, minőségi alkotásokról van szó.

Amikor 2016-ban 85 éves lett a magyar hangosfilm akkor egy hiánypótló munkát végeztünk el, összegyűjtöttük a fellelhető filmplakátokat, és a közel 500 plakátot albumba rendeztük. Azóta két tucat olyan plakát került elő, amit akkor még nem ismertünk.

A Hyppolit a lakáj idén 90 éves, amelynek az a Székely István a rendezője, aki a Lila akácnak is , amelyet pénteken tűzött műsorára a Győrplusz Filmklub.

1931-1939 között jellemzően vígjátékok készültek, ugyanis az első hangosfilm amit itthon forgattak a Kék bálvány, bűnügyi film volt és óriásit bukott. A Hippolyt pedig korszakos mozi lett, még 90 év után is óriási az érdeklődés iránta. A Meseautó 1923-es sikere tette egyértelművé a befektetők számára, hogy a vígjáték hoz sikereket. Abban a korszakban állami támogatás nem volt, magán tőkéből, konstrukciókban készültek a filmek. A korszak legemblematikusabb figurája pedig Kabos Gyula lett.

Mi volt a jellemző a moziba járás kapcsán?

Rengetegen jártak moziba ebben az időszakban hiszen megjelent a mozgókép, majd a mozi „beszélni” kezdett. 1901-től 1929-ig 600 némafilm készült hazánkban, Budapesten és Kolozsváron, de sajnos ezek 95 százaléka nem maradt fenn. Annak idején amikor az emberek bementek a moziba, nem csak a filmet láttak, hanem filmhíradót és egy rövidfilmet is.

Mit tudhatunk a Lila akác című filmről?

A 30-as évek jellemező filmje volt, Székely István eredetileg a Szép Ernő regénye alapján szomorú befejezéssel forgatta le a mozit. A bemutatása után a közönség elégedetlenkedett, ezért újra forgatták, és a kívánalmaknak megfelelően hepienddel végződött. Amikor a rendező külföldről hazajött 1972-ben elkészítette a remaket a Lila akácból.

Van kedvenc filmed ebből a korszakból?

Nehezen tudnék kiemelni egyet közülük. Azt tudom javasolni, ha egy tipikus 30-40-es évekbeli filmet szeretnénk megnézni, akkor az Álomkeringőt javaslom Sárdy Jánossal a főszerepben. Minden benne van a korszakból, ami jellemző volt az akkori filmekre: vígjáték, jól fogyasztható, jó zenével, remek szereposztással, művészet, szerelem, és egy kis revíziós törekvés.

A filmet november 26-án 19.30-tól vetítjük a Győr+ Televízióban, ismétlése december 5-én 16 órakor lesz.

A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg: