A Győr+ Filmklubban a 30-as 40-es években készült filmeket vetítünk. Kaszás Kornél ezúttal is a korszak nagy ismerőjével, kedvelőjével dr. Fekete Dávid egyetemi docenssel, önkormányzati képviselőjével folytatja a beszélgetést, az Úrilány szobát keres című film kapcsán.

Továbbra is a 30-as 40-es évek fekete-fehér filmjeiről beszélgetünk. Mit adhatnak a ma emberének ezek az alkotások?

A magyar kultúrtörténet egyik legkiemelkedőbb eredményei ezek a magyar hangosfilmek a két világháború közöttről. Európai szinten ebben a korszakban a harmadik legtöbb filmet forgatták hazánkban, értékeket képviselnek, jók voltak, rangos elismeréseket is nyertek. Fantasztikus színészegyéniségeket láthatunk, minőségi zenét hallhatunk, ez mind azt sugallja, hogy érdeme megnézni ezeket a mozikat.

Milyen hosszúak ezek a filmek?

Mi most 70-80 perces filmeket látunk, de nem biztos, hogy eredetileg is ilyen hosszú volt a fim. Hiszen ezek a kópiák az elmúlt évtizedekben sérültek, csonkultak. Amikor 1958-ban megalakult a filmarchívum, még csak néhány filmet találtak meg, mára ez a szám már 290 körül van. Korábban a filmkópiákat nem tartották nagy becsben, a világháborút követően sokat el is égettek. Ha ezeket a régi magyar filmeket nézzük, feltűnhet, hogy néha kimarad egy-egy jelenet, vagy nincs hang. A nézőket egy-másfél órán át lehet bent tartani a moziban, úgy, hogy a főfilm előtt filmhíradót és dokumentumfilmet is vetítettek.

Abban az időben nem a rendező volt előtérben, hanem egy-egy ismert filmszínésszel lehetett eladni a mozit.

Nem a rendező volt előtérében, keveset lehetett róluk olvasni, pedig sokan voltak. Székely István a Lila akác, Gál Béla a Meseató, vagy Balogh Béla Az úrilány szobát keres rendezői elvégezték a feladatukat, de ne voltak olyan rivaldafényben, mint a színészek. A korabeli plakátokon is a színészeket látni, első volt a színész, aztán következett a történet.

Ez lehetett Kabos Gyula sikerének is a titka?

Rögtön az első filmjével a Hypolittal berobbant, ő lett a korabeli pesti humor megtestesítője. Lubickolt a filmszerepekben, a népszerűségben, de ez volt egybe az egyéni tragédiája is. Vágyott a drámai szerepekre is, de csak egyetlen ilyen filmben, A döntő pillanatban tudott kilépni a komikus szerepéből. Az ő népszerűsége egybeforrt a hangosfilm humorával.

Akkoriban a közönség hogyan tarthatta a kapcsolatot a színészekkel?

Ebben az időszakban az volt a szokás, hogy minden levélre válaszolni kellett, így volt hogy egy-egy színész hetente több száz levélre is válaszolt, valamint voltak közönségtalálkozók is a mozikban a vetítések után.

Milyen szemmel érdemes néznünk ezeket a filmeket?

Ha egy kis szórakozásra vágyunk, nézzük meg őket, egy pici kultúrtörténeti érdekesség, egy kis színészegyéniség, jó sztori, lendületes vígjáték vár ránk. A korszak komoly időszaka volt a filmgyártásnak, amire büszkék lehetünk. A magyaroknak akkoriban nagy szükségük volt arra, hogy szórakozzanak, hogy egy kis időre kikapcsolódjanak, ezek a filmek megpróbáltak kiutat mutatni.

Az Úrilány szobát keres című filmet december 3-án 19.30-tól vetítjük, ismétlése december 12-én lesz a Győrplusz Televízió műsorán.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: