A veréb is madár című filmmel folytatódik a Győrplusz Filmklub március 19-én 19.30-tól a Győr+ Televízióban. A Győr+ Este műsorában Farkas Mónika beszélgetett a film egyik főszereplőjével, Helénnel, azaz Medveczky Ilonával.

Érdekesség, hogy a Győrplusz Filmklub csupa születésnapos színészeket köszönt, Cs. Német Lajosnak, Gyurkovics Zsuzsának, és önnek is márciusban van a születésnapja. Hogyan ünnepelt?

Hosszan. Jöttek értem, vittek, olyanok is, akikre nem számítottam, talán a kerek évforduló, vagy a vírushelyzet miatt.

Mennyire él visszafogott életet a pandémia miatt?

Én nem zárkóztam be, miután eddig sem mentem, mert annyi a dolgom a hatalmas házban, az óriási kertben, a négy kutyával és a több ezer tő virággal, hogy nincs időm kávézgatni menni. Reggeltől estig meg nem állok, ha kilométeróra lenne a bokámon, kiderülni, hogy minimálisan napi 15 km-t teszek meg itthon.

Nagyon fontosnak tartja a természet közeli életvitelt. Ez fizikailag és lelkileg is karban tartja?

Sokan tesznek rám pikírt megjegyzéseket, hogy „itt felvarrva, ott felvarrva” –  hát, jöjjön valaki ide reggel hatra, és maradjon éjfélig, és csinálja végig azt, amit én csinálok. Ezért van a mentális és a fizikális balanszom tökéletes egyensúlyban. Hála Istennek!  Amikor az állami balettintézetbe jártam, akkor egy francia légiónak nem volt olyan kiképzése és fegyelme, mint amit nekem végig kellett csinálnom.

A fegyelem, mint minden táncművész életében, a legfontosabb.  

Hétéves koromtól én ennek jegyében élek, számomra ez természetes. Ugyanúgy teszem a dolgomat, mintha aktív színházba kellene mennem, de nekem a színház most nem a világot jelentő deszkákon zajlik, hanem én saját magamnak vagyok a közönsége a napi teendőimmel. Fegyelemmel, precízen, rendben kell lennie mindennek, el kell végeznem a feladatokat, a fenyőtüske összegereblyézéstől, a fűnyíráson át, a kutyák rendbetételéig.

A revüt én teremtettem meg Magyarországon. Az Állami Balettintézet elvégzését követően az osztályomat a Pécsi Baletthez szerződtették, annak alapítója voltam. Nem jöttem ki a koreográfussal Eck Imrével, ezért otthagytam a társulatot, és a fővárosban, az alakulófélben lévő Tarka Színpadhoz szerződtem. Ekkor ismerkedtem meg a revüvel, a varietével. Olyan illusztris helyekén léptem fel, mint a Maxim Varieté, az Éden Bár, a Casanova Bár, a Moulin Rouge. Annyit kerestem egy nap alatt, mint édesapám egy hónap alatt.  

Meglátott egy impresszárió, kivitt Nyugat-Berlinbe, majd San Franciscoba, Los Angelesbe, Las Vegasba, végül a New York-i operába kerültem. Akkor disszidáltak oda Mikhail Baryshnikov-ék, én pedig látva őket, elhatároztam, szögre akasztom a spicc cipőmet. Én egy egyszerű táncművész vagyok és nem lettem volna az, aki vagyok, ha nincs meg a klasszikus balett alapom, és jó időben, jó helyen, nem mondom azt, hogy ennyi volt a klasszikus balettből.

Igaz, hogy egy színpadon lépett fel Josephine Bekerrel?

Frankfurt am Mainban, az Imperialban dolgoztam, a revükabaréban, ahol szintén fellépett Marika Rökk és Jospehine Beker, akkor én nem is tudtam, hogy kik ők, előttem szerepeltek.

Hogy került A veréb is madár című filmbe?

Egy évet dolgoztam, hogy megvehessek egy Ford Thunderbird-et, ezzel jöttem haza Magyarországa. Hintsch György rendező és Kállai István író, amikor meglátták a kocsit, meg akarták szerezni a filmhez. Én csak úgy adtam kölcsön, ha én is szerepet kapok, így Kállai beleírt a filmbe.

A film akkoriban óriási siker volt, 7 millión látták, ön pedig szex szimbólummá vált.

Azt mondják, de én ezzel nem foglalkoztam. A színpadon izzott körülöttem a levegő, olyan erotikát tudtam magam körül produkálni még magasnyakú pulóverben is. Én ezt nem fogtam fel, konzervatív ember vagyok.

A film egy szórakoztató történet, egy bohózat…

Pedig a rendszert kritizálta, megmutatta, mi zajlik a vasfüggöny mögött. Az éra pedig engedte, volt önkritikájuk.

A mozi azért is szólhatott nagyot, mert Kabos László volt a főszereplő. Hogyan emlékszik rá?

Az egyszerűségében rejlett a nagyszerűsége. Saját magát karikírozta ki, félénk, kishitű ember volt, szerény és alázatos kolléga. A vele készült jeleneteim nem voltak beállítva, azt az utasítást kaptam: „ Ne hagyd, hogy elfusson előled!” Önmagunkat adtunk.  

A film hozta sikerrel elégedett volt?

Nem ismerem azt a szót, hogy megelégedett. Engem soha nem kápráztatott el sem a siker, sem a pénz, sem egy szép férfi. Nekem a nagybetűs Ember a fontos, a becsület, a kitartás, az alázat, a tisztelet – arra odafigyelek. Én soha nem voltam elégedett magammal.

A teljes beszélgetés visszahallgatható itt: