Éppen 35 éve láthatta először a közönség a Macskafogó című animációs kultfilmet, amit pénteken 19.30-tól tűz műsorára a Győrplusz Filmklub. Ennek apropóján Kaszás Kornél Réz András filmesztétával beszélgetett.

Miki egér, Star Wars, James Bond, ezek a hangulatok, pop-kulturális utalások vannak jelen a filmben. E miatt lehet örök érvényű a Macskafogó még 35 év után is?

Sokrétegű a film, ahhoz képest, hogy családi film. Ez egy intellektuális film, látszólag ugyan a macskák és egerek nemtelen küzdelméről van szó, de közben folyamatosan oda dobnak egy-egy kicsi morzsát, egy nevet, egy utalást egy kis jövőbelátást. El lehet matatni a filmmel. Amikor legelőször nézed azt mondod, ez egy jópofa történet, amikor másodszor megnézed, rájössz, hogy sokféle műfaj paródiája is, de mégis komolyan veszi a történetet. Ez az egyik sikerforrás. Ennek köszönhető, hogy Angliában, a VHS piacon hetekig listavezető volt.

Paródia vagy mégsem, vagy mindkettő?

Azt hiszem mindkettő benne van, egyszerre egy titkos-ügynök és egy szupermen film. A 80-as években vicces volt, hogy olyan jövendölések jelentek meg benne, amik azóta valóra váltak. Ilyen volt például, az egérfarok alapján történő azonosító, az íriszdiagnosztika, a biometrikus azonosítás a 90-es években jött divatba.

A 80-as évek egész estés animációs filmjeiben ritkán fordultak elő nagyon kimunkált, jól kitalált karakterek, mint a Macskafogóban. Ők nem egyszerűen odatett szereplők, hanem jellemük, természetük van, éppen olyanok, mintha élő személyek lennének. A film zenei világa is briliáns, de én elfogult vagyok, mert csak úgy 30-szor láttam a mozit.

A szinkronhangok is zseniálisak, tökéletesek a hangok a karakterekre.

Olykor felbukkannak kiemelkedő teljesítmények. A 80-as években sokkal több idő volt egy-egy munkára, anno végtelenül kifinomult, igényes tevékenység volt a szinkron, azóta ez megváltozott, ma nagy nyomás van a szinkronszakmán. A világban elterjedt, hogy egyre fontosabb, hogy nagy „neveket” vigyen be az animációs filmekbe. A Macskafogóban hallhatjuk például Haumann Pétert, Kern Andrást, Bodrogi Gyulát, ők adnak életet a rajzfilmfiguráknak. A szinkronszínészek tökéletesen érzik és értik a karaktereket.

A felnőttek rontják el a világot a film szerint?

A felnőttek világa sem biztos, hogy önmagától elvetemült. Láthatjuk, hogy a hatalom megszerzése hogyan torzítja el a szereplőket, egy totális hatalom hogyan szivárog be az ember életébe, még azokéba is, akik szenvedik a hatalmat. Valószínűtlenül aktuális a film – szerintem. Nézők vagyunk és változik a világ, ahogy mi is változunk, az, ami 1986-ban odatétetett, az 2021-ben egészen mást jelenthet számunka.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: