Perczel Zita (1918-1996) kalandos életéről beszélgetett Sztankay Ádám újságíróval Kaszás Kornél az 1936-ban készült Dunaparti randevú című film kapcsán, melyet február 11-én 19.30-tól vetítünk a Győrplusz Filmklubban.

Perczel Zita nem csak itthon volt ünnepelt színésznő, hanem többek között Franciaországban is elbűvölte a közönséget. Hogyan indult az ő karrierje? Úgy tudni, édesanyja kifejezetten szerette volna, hogy lánya színésznő legyen.

Annak nem találtam nyomát sehol, hogy Perczel Zita színésznő akart lenni. Ellenben az anyukájának erős szerepe volt abban, hogy rátalált erre a pályára és abban is, hogy Zitának nagyon bonyadalmas magánélete lett. Gyerekkorában hatalmas csalódást élt meg.  Édesapja Perczel Attila honvéd főtiszt volt, az 1848-as hős, Perczel Mór leszármazottja. Az 1920-as évek szokásai szerint az akkor még ezredesi rangú Perczel Atillának, aki később tábornok lett egzisztenciálisan elsősorban a házasság jelenthette volna az előrelépést. Ám választottjának, Perczel Zita édesanyjának a házasságkötés idején már csupán kétholdnyi szandaszőlősi földje volt. Ugyanakkor Perczel Zita életének legszebb korszaka, gyermekkora egyetlen „igazi emléke” az a pár év volt, amit kislányként Szandaszőlősön tölthetett. Anyukájának mivel erős ambíciói voltak, hogy lánya színésznő legyen, a maradék birtokot is el kellett adnia. Felköltöztek Pestre, hogy lányát minél jobb körülmények között tudja taníttatni.” Mama eladta Szandaszőlőst. Azóta is utálom a szép ruhákat, az önfeláldozást, az ajándékokat, a karácsonyt. Budapest jobban néz ki, mint amennyi pénzünk van.” – írta a színésznő.

Hogyan fedezték fel a tehetségét?

Az anyuka unszolására felvételizett a Színiakadémiára, ahol a felvételin elmondta a vers címét, majd egy szó sem jutott az eszébe és sírva fakadt. Góth Sándor a bizottság elnöke egyszer csak megszólalt: „Kisasszony, maga nagyon szépen sír.” Így került be az akadémiára, meg némi protekcióval. Zita azonban az akadémiai órák helyett inkább a Gellért fürdőbe járt, ahol a csinos lány feltűnt Jób Dánielnek, a Vígszínház főrendezőjének és elhívta meghallgatásra. Megkapta a szerepet, és ő jól érezte magát a színpadon, ekkor figyelt fel a tehetséges kislányra az akadémia egyik vezető tanára, Hettyey Aranka.

Egyik órára bevitte Voinovich Gézát, a Nemzeti Színház igazgatóját és Csathó Kálmánt, a Nemzeti főrendezőjét. Hettyey Aranka Perczel Zitát és Gellért Endrét küldte a színpadra: adják elő a Rómeó és Júliából azt a jelenetet, amelyben a főhősök először találkoznak. Ami úgy kezdődik, hogy Júlia azt mondja: „Óh!”. Hettyey az „Óh” után le is állította a produkciót, majd a Nemzeti vezetőihez fordult: “Ugye, kitűnő? Ahogy mondtam, nagyon tehetséges!” Ezek után azonnal színházi szerepeket kapott.

A színpadi szerepek mellett azonban nagyon hamar a film számára is felfedezik...

Igen és ez elég bizarr módon történt. A szomszédjukban lakott egy fogorvos, aki zeneszerzéssel is foglalkozott és mivel tetszett neki a lány, elhívta Az új rokon című film szereplőválogatására, amelynek ő szerezte a zenéjét. Bekerült a filmbe, amely napok alatt kasszasiker lett és Perczel Zita országosan ismertté vált. Ekkor kezdte meg első hivatalos évadát végzett színésznőként a Nemzeti Színházban. 1936-ban, amikor a Lovagias ügy Babájaként került vászonra, a nála több,  mint húsz évvel idősebb Gaál Béla volt a partnere, amit édesanyja nem nézett jó szemmel és Párizsba küldte lányát. Franciaországba érkezésekor azonban általános sztrájk volt, ezért tovább utazott Londonba. Ott egy agárversenyen megismerkedett Alexisszel, a jómódú, művész hátterű orosz emigránssal, akivel brutális szerelembe estek. Zitának azonban haza kellett térnie, de közös életet terveztek. Aztán Zita egyszer csak azt a hírt kapta, hogy Alexisz meghalt tüdőrákban. Zita később azt írta, hogy az igazi szerelme mindig is Alexisz volt.

Alexisz elhunyt, de akadtak újabb kérők? Hiszen Zita ekkor még csak 19 éves volt.

Párizsból kapott levelet, Bányai Gyuri üzent érte: Elvira Popescu – a kor egyik legnagyobb, Franciaországban élő színésznője – lemondta Michel Durand Barbara című új darabjának főszerepét, és a Saint Georges Színház pedig akcentussal beszélő színésznőt keresett a helyére. Zita megkapta a szerepet, ami olyan jól sikerült, hogy több mint 500 előadást ért meg.
Aztán állandó vándorlás lett az élete, élt Amerikában, Párizsban, Hollywoodban, Madridban, Rómában és közben háromszor férjhez ment és született három gyermeke. A kilencvenes években vállalt néhány magyarországi fellépést, illetve filmen is többször láthattuk, például a Dögkeselyűkben. 1996. április 4-én hunyt el tüdőrákban, éppen aznap este adta le a tévé azt a Kisváros-epizódot, amelyben egy jósnőt játszott, aki önmagát is eltünteti.

Memoárjában  ezt írta: „Én, a szerelmeim közül senkihez sem voltam hű. Álmaim közül Szandaszőlőshöz maradtam hű. És biztosan vannak más, öntudatlanul mély hűségek is bennem. Magyar vagyok.”

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: