Az Egy magyar nábob című filmről Kurutz Mártonnal, a Nemzeti Filmintézet szenior kutatójával és Ráduly Györggyel, az intézmény igazgatójával Farkas Mónika beszélgetett a Győr+ Este műsorában.

Az Egy magyar nábobot és a folytatását, a Kárpáthy Zoltánt Jókai az 1850-es évek közepén írta. A közel 20 évet felölelő történetek számtalan szereplőt mozgatnak, a személyes sorsok mögött a magyar reformkor is életre kel. Az anekdotaszerű, fordulatos epizódokkal elmesélt történet központi problémája az elmaradottság és a fejlődés közötti választásról szól.

Kurutz Márton: Várkonyi Zoltán kettős filmet alkotott. Jókai két összefüggő és egymást követő regényét vitte filmre 1966-ban. A Kárpáthy Zoltán 20 évvel később játszódik ugyanazokkal a szerepekkel. Az 1800-as évek közepén Magyarország depresszív állapotban volt, a búskomorság Jókai Mór művein is megjelenik. Ilyen az Aranyember és a Mire megvénülünk is. Ennek ellenére legjelentősebb regényei éppen ekkor, a Bach-korszakban íródtak. Az Egy magyar nábobból annak ellenére, hogy szomorú, szürke, ködös történelmi időben készült, Várkonyinak sikerült egy nagyon színes, látványos és tarka világot megjeleníteni a filmvásznon. Ez több szempontból is fontos: egyrészt itt csúcsosodik ki a magyar történelmi filmgyártás egy újabb nagy korszaka, amikor világszínvonalú filmek készülnek. Hildebrand István operatőr mindent megtett a látványvilágért. A legkisebb szerepekben is óriási színészeket látunk. Várkonyi mindig a közönségnek készített filmet, nem a művészetnek, ez egész életművére jellemző.

Az Egy magyar nábob generációkon átívelő filmes élmény. A történet középpontjában két fogalom áll, az elmaradottság és a fejlődés közötti nagy szakadékot boncolgatja. Arra keresi a választ, hogy az uralkodó osztálynak mennyire kell részt venni a fejlődésben, mennyire kell követni a tradíciókat. Úgy éljen-e mint az ősei, akiknek nem számít semmi, mindent egy lapra tesznek föl, elkártyáznak, vagy inkább próbáljon meg építkezni. Ezeket állítja szembe egymással, és választ is ad a kérdésre: a fejlődés mellett kell lándzsát törnünk. Eötvös Károly is írja a Balatoni utazás című könyvében, hogy a fürdőkultúra fontos, és a gyógyvizeink legalább olyan jók, mint az osztrák fürdők. Mégis mindenki Nyugat-Európában költi a pénzét, pedig itt is megtehetné. Mindenki inkább jöjjön haza, és itt próbálja meg a tudását és a képességeit kamatoztatni. A nemzetét tartsa szem előtt, ne csak a saját, egyéni boldogulását.

A filmpáros a korszak valódi szuperprodukciójának számított és komoly költségvetésből készült.

A jeleneteket hatalmas statisztériával, gondosan tervezett díszletekkel és jelmezekkel, több helyszínen forgatták.

Ráduly György: Sokat forgattak külföldön. Várkonyinak a látványvilág nagyon fontos volt. Nem műteremben, berendezett makettek között, hanem olyan helyszíneken, ami lélegzetelállítóan csodálatos ma is. Elmentek akkori csehszlovákiai kastélyokba. Természetesen stúdiókat is berendeztek, ami jól hozta a biedermeier hangulatot, ami erőteljes nyomot hagyott a magyar kultúrában. Az árvízi jelenetet egy Budapest környéki uszodában vették fel, ahol berendezték az épületeket, melyekből az egyik éppen a szemünk előtt omlik össze. Tehát valóban hitelesnek érezhetjük a vásznon látható cselekményeket. Várkonyi jó arányérzékkel megáldott ember volt, a legkisebb szerepekben is óriási színészeket mozgatott. Merészen és nagyvonalúan nyúlt hozzá a hatalmas történelmi művekhez, melyeknek a feldolgozása vágás, kihagyás, szerkesztés nélkül elképzelhetetlen. Hozzá is írt a történethez, kicsit megváltoztatta a dramaturgiát és kihagyott olyan részeket, melyek lelassították volna a filmet. Jókait a 19. századtól mindenki olvasta, így a nagyközönség számára is nyilvánvaló, hogy regényeit egy az egyben filmre vinni lehetetlenség. Ezen változtat tíz évvel később a televíziózás fejlődése, amikor már sorozatokat tudnak készíteni. Ekkor újraforgatják ezeket, de nem film, hanem tévéjáték-sorozat formájában, 4-6 vagy akár 10-12 részben.

Annak idején néhány hónap alatt forgatták le a filmeket, hiszen utazni kellett, s mivel a színészek nyáron értek rá, így július-augusztusban készültek legtöbbször. Óriási technikai stábra is szükség volt, a kaszkadőröktől a pirotechnikusokig, építészekig.

Várkonyi Zoltán pontosan tudta, hogyan lehet közérthetően és látványosan életre kelteni Jókai regényeit. A rendező a színpompás képek mellett a színészekre fókuszált. A címszereplő Bessenyei Ferenc mellett Latinovits Zoltánt, Darvas Ivánt, Básti Lajost, Bitskey Tibort, Ruttkai Évát, Tordai Terit, Pap Évát is láthatjuk.

Ráduly György: Várkonyi páratlanul ambiciózus és kiváló rendező, aki eredetileg maga is színész volt. Ebből a tapasztalásból felépítette a maga vizuális és narratív világát. Egy jó rendező képekben gondolkodik és már előre megjelenik előtte, amit le szeretne forgatni. A filmkészítés olyan szakma, ahol a tehetségnek ki kell harcolni a maga jussát. Nem működik a dolog, ha nincs meg az önkifejezési vágyhoz szükséges erő és akarat. A kortársak szerint Várkonyi megállíthatatlan volt. Tudta, hogy a vízióihoz sok pénz kell, hiszen epikus sorozatot, életművet akart csinálni. Sikerült is neki meggyőzni az akkori hatalmat. Ez nem csupán öncélú volt, társadalmi érdeket is képviselt.  A politika is belátta: 1956 után kell valami, ami egységbe kovácsolja a magyarságot. Egészen más célja volt tehát a politikának és az alkotónak, de a mi örökségünk maga a film, amit nem nagyon érhet kritika. Minden film a maga korának megfelelő körülmények között készül el, és ezen nem lehet változtatni. Heroikus munka volt, az egész stúdió nagyon keményen dolgozott azon, hogy ezek a produkciók mind a mai napig nézhetőek legyenek.

Prémium kategóriás színészek játszanak a legkisebb szerepben is. Mondhatjuk, hogy ha Várkonyi hívott, akkor mentél?

Ez így van. Darvas Ivánnal van egy interjú a tévé archívumában, ahol arról beszél, hogy mi a titka a jó filmeknek. Azt mondja, hogy elsődleges a rendező, aki egy jól megírt forgatókönyvvel jól tud bánni, és a színészeket megfelelően képes instruálni. Darvas példaként említi, hogy ha Várkonyi Zoltán ül a rendezői székben, akkor nincs kétsége afelől, hogy a végeredmény jó lesz. A Róna utcai filmgyár udvarán áll a rendező bronz szobra egy jellegzetes mozdulatával. Minden nap lehetett látni, ahogy sétált a filmgyár utcáján, és ha találkozott valakivel, már mondta is neki a következő ötletét.

Szombaton, a Győr+ Televízióban 20 órától láthatjuk az Egy magyar nábob című mesterművet.

A Győr+ Este adását itt lehet meghallgatni: