Az ötödik pecsét című eredetileg 1976-ban bemutatott film felújított változatát láthatják a Győrplusz Filmklub nézői május 14-én 19.30-tól a Győr+ Televízió műsorán. Farkas Mónika ezúttal a film egyik főszereplője Őze Lajos fiával, Őze Áron színésszel, rendezővel beszélgetett.

Fábri Zoltán Sánta Ferenc műve alapján, 1976-ben készült drámájának népszerűsége a mai napig töretlen. A nyilasuralom idején játszódó történet is Fábri kedvenc témájáról, a történelem viharába keveredett kisember morális választásairól szól, Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc, Horváth Sándor, Dégi István, Cserhalmi György kiemelkedő alakításával.

Min mehetett keresztül a próbafolyamaton a színész, az édesapja?

Az egyik kedvencem ez a film, nem kellett újra néznem, mert kívülről tudom. Ma már nem illik forgatókönyvet olvasni, nincs is rá mód, nem úgy mint annak idején. Emlékszem, édesapám éjjeliszekrényén ott sorakoztak a forgatókönyvek, jó fél, egy évvel előbb ott voltak nála és olvasta is őket.

Szerintem, mikor a Sántha Ferenc művel találkozott, nem volt kérdés számára, hogy meg kell csinálnia, mert zseniális. Olyan röntgen Magyarországról, a karaktereken keresztül, hogy az elképesztő.

Alaptartalom, hogy a jövőbemutatás érdekében a cél szentesíti az eszközt. Kérdőjeleket vág az arcunkba a film, és mély emberi alternatívákat fogalmaz meg, nem beszélve a csapatról, ez örömmunka lehetett annak idején.

Fábri pedig anyait, apait beleadott a filmbe. Maga a forgatás nem is igényelt sok mindent, hiszen majdnem végig egy helyszínen, a vidéki kocsmában játszódik, nincsenek benne akciók, az emberről, a humánumról, a színész aurájáról, erejéről szól, ami ennél a csapatnál elementáris erővel működik. Minden részletében tökéletes alkotás.

Van ehhez hasonló, erősen filozofikus mozi a magyar filmművészetben?

Biztosan van, a Talpalatnyi földtől kezdve, lenne mit említeni, de Az ötödik pecsét ebben élenjáró. Öröm lehetett ezt a filmet leforgatni, eljátszani. A magyar film mindig is bátor volt, olyan szimbólumok halmaza bukkan fel, ami bátor, de ennyire sűrítve talán kevés olyan alkotás van. A karaktereken keresztül az emberi hozzáállások, kinek milyen érdeke fűződik, túlélni, átélni, megélni, vagy éppen belehalni, megúszni és azt hogy, milyen módon, milyen áron, teszünk e a marhaszegybe téliszalámit, kinek, mi a problémája. Elképesztő, mindent átfogó alkotás ez.

Áron hat éves volt, amikor bemutatták a filmet. Amikor Őze Lajos hazatért a forgatásból, akkor a színész, vagy az édesapa jött haza?

Az édesapa jött haza. Érdekes, hogy színházi szerepeiből többet tapasztaltunk otthon, mint a filmes dolgairól. A színházi szerepei jobban beszűrődtek a család mindennapjaiba, mint a filmes munkái, hiszen azokat nagyrészt vidéken forgatta, hosszú hetekig. Gyerekfejjel nem hiszem, hogy apun keresztül megéltem valamit akkor a filmből. 12 évesen, amikor először láttam Az ötödik pecsétet, már elcsíptem belőle valamit, majd később az asztaltársaságból – akik közül ma már senki nem él, – Horváth Sándorral dolgozhattam együtt egy Tamási Áron darabban. Ennek nagyon örültem, megtisztelő volt számomra.

Akkoriban hogyan zajlott a forgatás, hogyan tudtak a színészlegendák együtt dolgozni.

Annak idején volt pedagógia a művészeti életben. Fábri Zoltán rendező fantasztikusan tudta egy irányba terelni a nagy mogulokat, egy asztalhoz leültetve őket. Ugyanakkor egy alázatos munkát, egy hihetetlen összefogást látunk, azt hogy mindenki egymást szolgálja.

Őze Lajos és Latinovits között milyen volt a szakmai és az emberi kapcsolat?

Nem csak két nagy hivatás tudattal rendelkez, a maximalizmust az utolsó másodpercig is követő művészről beszélünk, hanem két „kényelmetlen” emberről. Nem lehetett nekik egyszerű a filmben, de ők nem is sokat dolgoztak együtt. Viszont együtt kapták meg a posztumusz Kossuth díjat, ami sok mindent elmond arról, hogy életükben nem kaphatták meg.

Őze Lajos a cinikus nehezen kiismerhető órást, Gyuricza Miklóst alakította. Mennyire rokon egymással a két személyiség?

Nincs messze Gyuricza figurája Őze egyéniségétől, betalált a karakter. Neki ez a fanyar kedvesség, ez a fajta provokatőri jelenlét része volt az egyéniségnek, ugyanakkor„kényelmetlen”, kellemetlen ember volt. A filmben Gyuricza karaktere nagy utat jár be, ettől is zseniális. Elképesztő humorral, emberséggel, maximalizmussal, alázattal, ugyanakkor bizonytalansággal is rendelkezett. Volt egyfajta fölvett szerepe, ez hasonlított Gyuriczára, de ahogy a filmben, úgy az életben, aki a karakter, a színész mögé lát, az sok minden mást is meg tud pillantani.

A fiai biztos, hogy Őze Lajos mögé is tudtak pillantani.

Ismertük az egésznek a poklát, a csodáit, a mennyországát, a purgatóriumát is. Nekem van egy bátyám Őze Gábor, és az apánk az első perctől kezdve úgy bánt velünk, mint férfi a férfival. Férfias partnerségben volt jelen, mint apa, morális, etikai elvárással, rengeteg humorral, melegséggel és erővel. Az a Gyuricza volt, aki a film végén a bombázáskor siet haza a gyerekekhez és az árvát elhelyezi a többi gyerek között. Ő így volt jelen otthon.

A mozi ismétlése május 23-án 16 órakor lesz a Győr+ Televízióban.

A filmről korábban ITT írtunk.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: