A Seat sportos és mediterrán életérzést közvetít. A negyedik generációs Leon magabiztosan mutatja a márkajegyeket, és a műszaki tartalom is első osztályú.

Látványos
Az 1999-ben bemutatott kompakt méretű Leon mindig a VW Golf műszaki alapjaira épült, annál lágyabb dizájnnal, és sportos génekkel. Nekem is volt egy első szériás, és igazán mély nyomott hagyott. Hiába csak egynégyes, 75 lóerős motor volt az orrában, jól ment, jó minőségű volt, és az alapverzióban is minden benne volt, amire az ember vágyott. A Golf 8-ra építve készült tesztautónk kombi karosszériával készült. Hiába a méretes far, a lágy vonalakkal, erősen lejtő hátsó szélvédővel sikerült sportosra szabni. Az orr kialakítása a domináns LED-fényszórókkal igazi ragadozóvá teszik a Leont, a farra pedig teljes szélességében elterülő, keskeny lámpákat terveztek, ami ugyancsak látványos. A lemezborításon sok a finom domborítás, a sárvédők fölött az erős élek pedig feszülő izmoknak tűnnek. Jól kigyúrta magát a családbarát spanyol kocsi.

Sportos
Ha már a külső alapján eléggé fel vagyunk ajzva, jöhet a beltér. Az egyszerű, de szögletes légbeömlőkkel tagolt pult közepén találjuk a mindent kezelő, a sofőr felé fordított 10 colos kijelzőt. A kormány mögött pedig a már megszokott LCD ül. A grafika mindegyiken egyedi: a körműszereken a mutatók hat óránál indulnak – további megjelenítési módok is vannak –, az infotainment pedig Seatra formált színekkel és formákkal dolgozik. A kormányon jól csoportosítva érjük el tempomatot, hifit, a fedélzeti számítógép és az óracsoport testre szabását – valamint a kormányfűtést. Ebben a DSG-s (automata) verzióban egy diszkrét „shift by wire” kapcsoló szolgál a fokozat előválasztására. Az opciós, óriási méretű panorámatető nyitásához és az árnyékoló mozgatásához egy-egy érintőkapcsolót pakoltak a tetőpanelra. A burkolatok jó minőségűek, egy részük puha. A csúcs mégis az ajtókról induló, a szélvédő alatt végigfutó LED-csík, ami a hangulatfényért felelős – illetve az A-oszlopnál a holttérfigyelő sárga figyelmeztető fényét is ez adja.

Érzések
Ennyi előzetes impulzus után alig vártam az indulást. Az 1,5 literes, 150 lóerős, négyhengeres TSI (turbó benzines) enyhe hibrid rásegítéssel nagyon halkan indul és duruzsol. Az apró „váltókart” D-be kattintom, és már indulhatunk is. A 250 Nm már 1500-as fordulatszámtól ébred, és a hétsebességes DSG sem késlekedik. Ha az üzemmódválasztót sport állásba tesszük, alig több mint 8 másodpercig tart a százas tempó elérése, és a kanyarok bevétele is olyan, akár egy számmal kisebb hot-hatch-ben. Ez az opciós adaptív futóműnek köszönhető, de a váltó is gyorsabb, a gázpedál és a kormányzás pedig közvetlenebb. Emlékszem, az első Leon szériában az 1,8T, 180 lóerős csúcsmodell tudott hasonló számokat és élményt produkálni. Az élmény itt is megvan, ráadásul egy 620 literes csomagtérrel a hátsó ülések mögött. A kemény, sportos futást gombnyomásra tudjuk kényelmesre szabni, és abban a pillanatban a 18-as kerekek idegessége lágy ringatózásba vált – a hátsó sorban ülő gyerekek örömére. Persze a tengelytáv miatt a hátsó tér felnőtteknek is bőséges, és a fejtér a nagy tetőablak ellenére is korrekt. A takarékosság szolgálatában a négy hengerből sokszor csak kettő aktív és guruláskor a motor is leáll – az enyhe hibrid rendszernek hála.

Bőséges kínálat
Az egyötös mellett van egy „alap” egyliteres TSI elsősorban városi közlekedésre, és a tesztautó motorja 130 lóerővel. A benzinesek csúcsa – egyelőre – a 190 lóerős 2,0 TSI, a dízelek pedig mind kétliteresek 115 és 150 lóerővel. A hibrid 205 lóerős hajtásrendszerű (1,4 TSI 150 LE, és villanymotor 115 LE), ami 50-60 kilométer tiszta üzemre is képes, tölthető változat. A Leon ára 7 millió forint körül indul és akár 13-14 millióig feltornászható, de egy közepes kiépítés (akár sportos FR verzió) nagyjából 9,5 millióért elhozható. (x)