Száz évvel ezelőtt, 1922. október 30-án, Egerben örökre lehunyta szemét a magyar irodalom egyik meghatározó alakja, Gárdonyi Géza. Fejfáján végakarata szerint mindössze három szó áll: "Csak a teste" - amit a legtöbben úgy értelmeznek, az író szelleme alkotásaiban él tovább.

Úgy tűnik, ez a rövid mondat kiállta az elmúlt évtizedek próbáját, Gárdonyit 2022-ben sem kell bemutatni senkinek, műveit ma is sokan, szeretettel olvassák, emlékét pedig nemcsak könyvlapok, hanem terek, múzeumok, utcák és iskolák is őrzik. Halálának évfordulóján a szerző győri kötődéseit idézzük fel, visszaemlékezve néhány első (van aki számára meghatározó, van aki számára kevésbé kellemes) találkozásra műveivel.

A találkozás: “Emlékszem, ahogy tizenhárom évesen, kikerekedett szemmel méregetem a kiadott kötelező olvasmányt: Egri Csillagok. Emlékszem, ahogy az utolsó oldalra pörgetek és amint megpillantom az oldalszámot, elakad a lélegzetem. Talán a mű hosszúsága, talán a történelmi téma komplexitása miatt, de akkor, be kell vallanom, egyáltalán nem tetszett. Évekkel később, az irodalomra jóval érettebben emeltem le újra a polcról, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól tettem. Gárdonyi Géza legismertebb regénye kihasználta a neki adott második esélyt, és az egyik kedvenc könyvem lett. Azóta pedig számos más írását is olvastam és a többségüket szeretem.” A cikk szerzője

Igazi vándoréletet élt

Mielőtt 1897-ben Egerben végleg otthonra talált volna, Gárdonyi Géza sokat vándorolt az országban: Agárdon született, de az élet Karádra, Devecserbe, Sárvárra, Dabronyba, Szőlősgyörökre, Szegedre, Aradra, Budapestre és más helyekre is elsodorta. Így például Győrbe is, ahol több meghatározó dolog is történt vele.

A találkozás: “Gárdonyira gondolva természetesen az Egri Csillagok jut eszembe, talán ez az egyik legolvasmányosabb darab a klasszikus kötelező irodalomból. Érdekel a történelem és ezt a regényt is a történelmi vonatkozásai miatt kedvelem. Gárdonyi komoly kutatómunkát végzett a mű írásakor, és valahol olvastam, hogy ő maga is az Egri Csillagokat tartotta a legjobb regényének. Hát ezzel nehéz vitatkozni.” Máté

Győrben nősült meg

Gárdonyi Géza és Csányi Mária 1885-ben Győrben házasodtak össze. Bár azt ezt követő években gyakran változtattak lakóhelyet, az asszony 1892-es különválásukat követően visszaköltözött Győrbe. Itt hozta világra Gárdonyi Gézával közös, negyedik gyermeküket és, bár ezek után nem sokat tudunk az életéről, valószínűleg itt is halt meg.

A találkozás: “A kötelezőkkel annak idején hadilábon álltam, így az Egri Csillagokat is elcsaltam és inkább a filmet néztem meg, bár már nem emlékszem, hogy sikerültek a dolgozatok. A film az viszony érdekes volt.” Laci

Győrben indult be újságírói karrierje

Bár korábban is jelentek meg (nem sok sikerrel) írásai, újságírói karrierje csak 1885 őszén, Győrbe költözésekor indult be. Az akkor 22 éves Gárdonyit Pereszlényi János református lelkész, a győri Hazánk szerkesztője alkalmazta. A következő évben a Győri Közlöny főmunkatársa lett és saját iskolaügyi folyóiratot is indított Tanítóbarát címmel. 1886-ban rövid időre Pestre költözött, ahol a Budapesti Hírlap munkatársa, és a Budapesti Állami Tanítóképezde magyar-történelem szakos hallgatója volt. Győrbe 1887-ben tért vissza, ahol a Győri Hírlapnak, majd a Hazánknak is dolgozott. Szerkesztette továbbá a Garabonciás Diák című győri élclapot. Ezúttal sem maradt sokáig, még ebben az évben Szegedre költözött.

A találkozás: “Most majdnem rávágtam hogy az Egri Csillagok. De ha jobban belegondolok az első Gárdonyis élményem a karácsonyokhoz kötődik. Sokan nem tudják, de ő írta a “Fel nagy örömre…” kezdetű éneket, mi pedig egészen kicsi koromtól kezdve daloltunk a fa alatt. De ne kérdezd, hogy honnan tudom, hogy ez Gárdonyi.” Évi

Győr őrzi Gárdonyi emlékét

A nevét viselő iskola elődintézményét, a 2. számú Polgári Fiúiskolát 1921-ben alapították nádorvárosban, amely 1924-ben, az akkori igazgató kezdeményezésére lett “Gárdonyi”. Az iskola azóta is büszke névadójára, akire nem csak ünnepélyeken vagy a tanórák keretein belül, de versenyek alkalmával is megemlékeznek. Az intézmény főbejáratánál található mellszobor a Batthányi-téren álló Gárdonyi-szobor gipszmintája. Ez utóbbit 1927-ben állították és Zászlós István, győri születésű szobrászművész készítette.

A találkozás: “Az Egri Csillagokat olvastam először, hatodikban, mint kötelező olvasmány és emlékszem, akkor nagyon tetszett. Nagy történelem rajongó voltam, és Gárdonyi olyan megkapóan ábrázolta a korszellemet – nem is beszélve a karakterábrázolásról – hogy egyből behúzott a történet. Volt, hogy mateklecke-írás helyett is inkább ezt vettem elő. Tisztán emlékszem olyan részekre, amik mély nyomot hagytak bennem, mint például, amikor Éva és a török nő kicserélik a kisfiúkat és mindketten megkönnyebbülten ölelik magukhoz a saját gyermeküket. Nem tudom, hogy most, felnőtt fejjel is hozná e ugyan ezt az élményt a könyv, de nyilván már más fókusszal olvasnám mint anno. Mást nem olvastam tőle, de otthon, a házi könyvtárunkban vannak tőle kevésbé ismert művek is, mint például a Hosszúhajú veszedelem, ennek is ismerem a történetét, ez édesanyám kedvence.” Lilla