Az 1956-ban elesett, Újvárosban eltemetett áldozatok előtt tisztelegtek hétfőn a városrész temetőjében, Máté Mária és Szabó Béla sírjánál.
Azon a hatvanhat évvel ezelőtti október 25-én a győri börtön előtt három fiatalt lőttek agyon. A fegyvertelen Máté Máriát, Halász Ödönt és Szabó Bélát az ávósok célzott lövései sebezték halálra. Rövid életük nem volt hiábavaló, mi győriek pedig évről évre megemlékezünk róluk.
Az ünnepség kezdetén dr. Fekete Dávid szólt a jelenlévőkhöz. Az önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy szabadságszerető nép vagyunk, s viharos történelmünk során sokszor nagy birodalmakkal kellett szembeszállnunk Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Ám hiába az elszántság, a nagy túlerővel szemben ezek a küzdelmek nem azonnal vezettek eredményre. Idővel azonban mindig mi kerekedtünk felül, győzött az igazság. Így volt ez 1848-ban és 1956-ban is. A három fiatal példája azt bizonyítja, hogy a magyar haza és szabadság sokaknak előbbre való volt, mint a saját életük.
„Az 1956-os forradalom azért is különleges számunkra, mert még velünk vannak, akik megélték. Hallgassuk meg őket, beszélgessünk velük múltunkról!” – buzdított dr. Fekete Dávid.
A megemlékezésen jelen volt vitéz Büki Lajos nemzetőr, a kivégzett Török István egykori társa, aki maga is tevékeny részese volt a hatvanhat évvel ezelőtti győri eseményeknek, s 12 éves börtönbüntetéséből 1963-ban szabadult amnesztiával.
A beszéd után dr. Lukácsi Zoltán kanonok plébános imádkozott az áldozatok lelki üdvéért, majd koszorúzás következett.
Az ünnepségen közreműködött Pörneczi Imre, a Rába Koncert Fúvószenekar trombitása és az Újvárosi Művelődési Ház kórusa.
Galéria: Ács Tamás
TV-s szerkesztő: Zombai-Kovács Ákos