Leginkább bokszolóként vált eddig ismertté Sánta Krisztián, aki szép eredményeket tudhat magáénak a sportban. Persze a civil életére is folyamatosan gondolt, így számos végzettsége mellett jelenleg úgy tűnik megtalálta a kedvencét: darázs és kártevőírtóként ténykedik, így talán nem haragítottuk magunkra a címmel.

A lébényi srácról mindenki tudja, hogy az ökle mellett a feje is kemény, így többnyire megvalósítja azt, amit kigondolt. Valahogy így volt a története a darazsakkal is, pedig csak egyszeri alkalomnak indult az egész. Ám erről már meséljen Krisztián:

„Egészen kicsi koromtól kezdve vonzanak a bogarak, mindig érdekeltek. Szegény édesanyám sokszor a falra mászott tőlem, mert tudta, ha nagyon csöndben voltam, akkor valami bogarat tanulmányozok, vagy mentek éppen. Aztán ahogy nagyobb lettem, egyszer a barátokkal töltöttem az időt, amikor találtunk egy darázsfészket. Gondoltam egyet, fogtam egy üdítős flakont, s azt húztam rá a fészekre. A haverjaim videóre vették, feltették a netre és onnantól valahogy elkezdett csöngetni a telefonom. Mondták az emberek: „Gyere Krisztián, te értesz ehhez!” Pedig akkor még, csak egyszerűen nem féltem tőlük.”

Végül a fiatalember úgy döntött, nem csak ringben veszi fel a kesztyűt, hanem a darazsaknak és más kártevőknek is bevisz néhány K.O.-ot. Ehhez persze tanulnia kellett, nem is keveset. Enélkül hivatalosan senki nem végezhez ma hasonló tevékenységet Magyarországon. A tananyag és a követelmény kemény, a felelősség hatalmas. Krisztián azt mondja, örömmel tanult és tudott meg egyre több mindent a darazsakról.

„Nagyon intelligens állatok, hihetetlen milyen helyekre tudják magukat berágni és ott felépíteni a fészküket, amelyek igazi építészeti műremekek. Sokszor nagyon nehéz őket megtalálni, mert tényleg akár egy kerti fotelbe is elrejtőznek. Gyakran előfordul, hogy csak úgy találom meg őket, hogy kell bontanom a tetőt, vagy a burkolatot. Sajnos ez ezzel jár, ha valaki azt szeretné, hogy megszabadítsam a hívatlan vendégektől…”

De ne szaladjunk ennyire előre. Kicsit vissza konkrétan a darazsakhoz, amelyből több faj is él hazánkban. Itthon a darazsak kártevők, irtásuk engedélyezett. Krisztián mindegyiket pontosan ismeri, tudja melyiknek mi a legidegesítőbb szokása, mikor a legveszélyesebbek és így tovább. Egyet azonban már a beszélgetés elején leszögezett: a darazsakat tessék békén hagyni! 

Ne álljon neki senki házi módszerekkel próbálkozni, ha fészket sejt, felejtse el a sprayket, a füstöt és minden egyebet. Senkinek nem jó, ha felbosszantjuk őket!

„Nem véletlenül köteleznek minket is komoly tanulásra, megfelelő felszerelésre és megfelelő vegyszerekre. Ám például a lódarázs még a dupla védőruhán is képes megcsípni az embert. Nem ajánlom senkinek a találkozást velük. Csípés esetén a Kalcium pedig tényleg nem segít, csakis az antihisztamin. Aki tudja magáról, hogy allergiás a csípésükre, az tartson magánál, vagy elérhető közelségben belőle, mert életet menthet. Egyébként nem kell a darazsaktól félni. Nem kell kergetni őket, ha felénk repülnek, tovább reppennek ők. Persze ha fészek van, akkor hívjanak minket minél előbb!”

Krisztián azt mondja, tavasztól-őszig szinte megállás nélkül dolgozik. A felmelegedés és a rengeteg kidobott élelmiszer kedvez a darazsaknak. Alapvetően ragadozók, de a fehérje miatt kedvelik a gyümölcsöket is. A környezetszennyező életmódot pont díjazzák, terített asztal nekik egy-egy kuka. Ám azért azt is le kell szögezni, hogy a darazsak a természet és a vizek közelségét szeretik, a belvárosokban nem érzik jól magunkat.

„A nyaralók tavaszi megnyitásakor, a családi házak átszellőztetése során szokták a legtöbben észrevenni, hogy több darázs mindig ugyanazon a helyen jelenik meg. Ez már sejteti, hogy fészek lehet a közelben. Ilyenkor a legjobb, ha értesítik a darázsírtót. Ha a fészek gyanúja megvan, én addig nem nyugszom, míg meg nem találom. Ilyenkor a legjobb, ha a tulajdonosok legyőzik a kíváncsiságuk. Mindenkinek biztonságosabb. Nekik egyértelműen és nekem is, mert csak a munkámra kell figyeljek, ami elég sok energiát kivesz az emberből mondjuk egy padláson, hőségben, beöltözve. Nem titkolózunk, csak vigyázunk mindenkire és magunkra is.”

 A darázsírtó megy amint tud, ám míg megérkezik a legjobb, amit tehetünk, hogy messziről elkerüljük azt a helyet, ahol a darazsakat rendszeresen látjuk. Elkerüljük azt a bejáratot, ahol bejöhetnek a lakásba és egyáltalán: távol tartjuk magunkat a veszély forrásától.

„Rangsorolnunk kell a bejelentéseket. Van, ami prioritást élvez. Például, ha óvodában, iskolában, játszótéren találnak fészket. Ha ilyen jelzést kapok, azonnal megyek, s térítésmentesen elviszem onnan a darazsakat.

„Ám a legfontosabb tényleg az, hogy senki nem ingerelje, piszkálja a fészkeket, mert abból sok jó nem származik.”

Krisztiánnal hosszú órákat lehet beszélgetni a témáról, rengeteg története van, fotói, amelyek tényleg megmutatják: a természet valójában milyen csodálatos művészeket rejteget. A baj csak annyi velük, hogy velünk, a közelünkben szeretnének élni. Pedig senki nem hívta őket. Ám ha mégis beköltöztek, Krisztián vállalja a kilakoltatást. S azt is megígérte: még sokat mesél a darazsakról és a többi kártevőről… Behajtjuk rajta az ígéretét!