Születésének évfordulóján, a róla elnevezett utcában lévő emléktáblánál koszorúzással emlékeztek Török Istvánra, az 1956-os forradalom és szabadságharc győri mártírjára.
„A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. Azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen.” Mindszenthy József bíboros szavaival kezdte ünnepi beszédét dr. Szálasy László önkormányzati képviselő, majd életrajzi részletekkel idézte fel Török István alakját. Segítőkész, másokért tenni sosem rest fiatal volt. Katonai pályára készült, de vallásos neveltetése és az elnyomás elleni lázadása miatt a tüzértiszti iskolában az alhadnagyi rangfokozat megszerzése után leszerelték. 1956 tavaszán költözött Győrbe, a vagongyárban dolgozott vasesztergályosként. Közös albérletben lakott Büki Lajossal, akivel barátságot kötöttek, s később együtt vettek részt a forradalomban is.
A rendezvény másik szónoka, dr. Borbély József címzetes egyetemi tanár volt, aki elmondta: Török István tragikus sorsával már 1990 őszén szembesült, amikor a sopronkőhidai fegyház elvadult rabtemetőjében a győri múzeum régészei keresték és exhumálták a forradalom kilenc mártírját.
Az elmúlt évtizedek tisztázták, hogy Török a forradalom egyik motorja volt. A Szigethy Attila vezetésével megalakult Győri Nemzeti Tanács forradalmi rendőrségének tagja lett. A tüntetéseken élen járt. A november eleji napokban nemzetőrként járta a megyét társaival, ügyeltek a rendre, többször akadályoztak meg lincselést, erőszakot. A forradalom bukása után vadásztak rájuk, novemberben ezért Ausztriába mentek, innét Török István Amerikába került. Az ENSZ Bizottság előtt beszámolt a hazai állapotokról. New Yorkban támogatták, segítették mindenben, de a honvágya egyre erősebb lett. Bízott a hamis kádári amnesztiaígéretben, és hazajött. Azonnal letartóztatták. „Nem félek, nem tapad vér a kezemhez.” – ezt üzente testvéreinek a börtönből. Nagy igazságérzetű, hazaszerető, romantikus, idealista fiatalember volt, el sem tudta képzelni azt a nekik ásott farkasvermet, amelyben elpusztították őt és még sokakat. 1958. december 2-án felakasztották a győri börtön udvarán.
A tisztalelkű forradalmárt exhumálása után, 1991. áprilisában helyezték örök nyugalomra szülővárosában, Sárváron. Adyvárosban utca őrzi emlékét, ahol a város vezetése 2001-ben emléktáblát állított neki.
Az ünnepségen részt vettek a Fekete István Általános Iskola tanulói, akik közül ketten verssel gazdagították a programot. A megemlékezés koszorúzással zárult. A hivatalos és civil szervezeteken kívül lerótta tiszteletét Török István húga, valamint nemzetőrtársa, vitéz Büki Lajos, aki 12 éves börtönbüntetéséből az 1963-ban szabadult amnesztiával.
Galéria: Ács Tamás
Televíziós szerkesztő: Ficsór Dávid