Folmayer Sándorné volt az első szívbeteg, akit 15 évvel ezelőtt, az akkor még ideiglenes műtőben elsőként katétereztek meg Győrben. Most ismét a kardiológián találkoztunk vele, igaz, holnap már hazafelé készül.

– Hogy van? – tesszük föl a kikerülhetetlen kérdést.
– Ez a folyton változó, vagdalkozó időváltozás meghajtja vagy éppen lefékezi a szívemet – mondja, ha nem is tudományosan, de láttatóan. – Ilyenkor azt szoktam mondani neki: állj le vagy verj rendesen. Az utóbbi hetekben azonban engedetlen lett, nem akart hallgatni rám. Bejöttem hát Dézsi professzor úrhoz, hogy nézzen rá, hátha neki jobban szót fogad. Meg is katéterezett, súlyos szűkületet nem talált, viszont meszesedést igen, úgyhogy gyógyszereket kell szednem, marokszámra, mert más, súlyos betegségem is van régóta.

– Nem félt a 15 évvel ezelőtti első katéterezéstől?
– Nem én. A tudatlanság megvédi az embert a félelemtől. A professzor úr elmondta, mire számíthatok, de azt gondoltam, hogy mondhat ő akármit, fájdalom nélkül aligha lehet turkálni az ember szívereiben. De aztán meggyőzött, és a katéterezés után 15 évig semmi bajom nem volt a szívemmel.

Folmayerné 64 éves. Valaha a Győri Kekszgyárban dolgozott. volt segédmunkás, csoportvezető, sorvezető… Munka mellett végezte el az élelmiszeripari szakiskolát.

„Nagy szívfájdalmam volt és marad, hogy a gyárat elvitték Győrből – panaszolja. – Nagyon szerettem a termékeinket, egyébként is édesszájú vagyok, a réginek most is érzem az ízét a számban. Ezt az ízt elvették tőlünk az új tulajdonosok.”

Az asszony rokkantnyugdíjas férjével lakik Győrben:

„A férjemnek volt hat bélműtétje, 1 májműtétje, most meg a látása veszett el – sorolja a bajokat. – A kertben még eltesz-vesz, de keményebb munkára már alkalmatlan. Én nem a szívem, hanem más, komoly bajom miatt váltam ilyen tehetetlenné. Jó, azért megfőzünk a férjemmel, elmosogatok, a konyha mindig tiszta, nincsenek a lábasok szétdobálva. Rend van, de ennek nagy fáradság az ára.

– A szíve csak mostanában rakoncátlankodott?
– Igen, csak mostanában, de pár napos kezelés után már most jobb a közérzetem. Láttam, a műtőnek már állandó helye van, nagyon szép lett és korszerű. Nekem 15 éve még a combomból vezették fel a katétert, hat órán át volt a helyén a nyomókötés. Most meg a kezemen át jutottak el a szívemig, és másfél óra múlva megszabadítottak a kötéstől – mutatja. – Mondtam is Dézsi professzor úrnak, jó, hogy van itt ez a katéteres labor, mert bármilyen is az embernek a sorsa, mindenki ragaszkodik az egyetlen életéhez.

– A gyerekeiről kérdezem.
– Lányom Amerikában él a 16 éves unokámmal, a fiam Angliában dolgozik, náluk 7 éves a gyerek – válaszolja. – Minden este beszélünk velük viberen, megölelni viszont évente csak egyszer tudom őket.