A győri Nagy Miklósné Helgáról már olvashattak azok, akik figyelemmel kísérik a Győr+ Média felületeit. A hölgy ugyanis szenvedélyesen szeret túrázni, s tavaly bizony egymaga, gyalog kerülte meg a Balatont. Persze a túrák azóta is folytatódnak, s mi most ismét beszélgettük a példaképnek sem utolsó Helgával.
Ahogy a Balatont megkerülő gyalogtúra kapcsán is írtuk, Nagy Miklósné Helga kislány korában is sokat kirándult, s felnőttként is vonzzák a hosszas gyaloglások, a teljesítménytúrák.
Erről részletesen is mesélt nekünk tavaly, érdemes visszaidézni az akkori beszélgetést:
Helga pedig azóta is szereti a gyalogtúrákat, ahol a testét próbára teszi, a lelkét pedig feltölti. Ebben segít, hogy egyedül vág neki a távoknak, így nem csak a tájra, hanem magára is kellő figyelmet fordíthat. Nemrég a Győr-Pannonhalma-Zirc, Bakonybél útvonalat teljesítette.
„A tavalyi, Balatont megkerülő túrámhoz képest igaz, hogy ennél az útvonalnál kevesebb volt a hosszabb, többórás gyaloglás, de egy-egy településnél azért a napi 15-20 kilométer megvolt” – kezdte Helga, majd hozzátette, hogy azért is szeretne mesélni erről az útjáról, mert kiderül belőle, hogy túrázni nem csak az erdőben jó. Hiszen nemcsak ott lehet látni a természet szépségeit és élvezni a gyaloglás örömeit, hanem például két település között is.
„Feltölti az embert az a gyaloglás is, amikor mondjuk az aszfaltos kerékpárúton haladva teljesítjük a kilométereket és úgy haladunk előre. Azt is remélem, hogy az én útjaim kedvet hoznak többeknek is, hogy bátran nekivágjanak az ilyen jellegű, többnapos túrának. Hiszen egy egyedül teljesített gyaloglás során az ember egy kicsit „magába fordul”. Ilyenkor megtarthatjuk a nagyon is hasznos önismeretet és magunk mögött hagyhatjuk a szürke hétköznapokat, a nehézségéket, gondokat. Ilyenkor – amikor hátizsákkal túrázunk napokon át – kicsit letisztul a világ. Sőt, megtanulhatunk magunkról olyanokat is, hogy mik a berögződéseink, a szokásaink, min kellene változtatnunk, s miért. Azt hiszem, a legfontosabb a nyitottság, a folyamatos fejlődés és a hit abban, hogy megkapok mindent, amire szükségem van. Jót is, rosszat is” – hangsúlyozta Helga, majd hozzátette, hogy róla nagyon sokan tudják, hogy szeret sétálni, gyalogolni, túrázni.
Szeret eljutni valahova úgy, hogy nem rohan, s van idő arra, hogy alaposan megnézze az útja melletti természetet, épületet, tájat. Mert egy túra során változatos helyszíneket haladhat keresztül az út: erdő, mező, lakott terület is várhat ránk, ahogy a tiszta, napsütéses idő, vagy a borongós, esős, ködös nappalok is. Ám Helga azt mondja, minden táj, minden időjárás vagy évszak megadja a túra örömét.
„A legszürkébb, a legszíntelenebb időszakban is érdemes kimenni, megnézni azt, amit senki sem ilyenkor szokott megnézni, hanem ragyogó napsütésben. Ez számomra azt jelenti, hogy nem pusztán a látvány az, amiért kimegyek, és gyalogolok. Hanem azért is értékes minden út, mert benne van az idő, amit ráfordítok, a távolságot pedig érzem másnap a lábaimban… Ez pedig nem csak rövid ideig tart, hanem nagyon hosszú ideig ellát energiával, s hiszem, hogy mások is hasonlókat tapasztalnak.” – a győri túrázó erre az energiaszerzésre legutóbb tehát a Győr-Pannonhalma, Zirc-Bakonybél útvonalat jelölte ki teljesítendő célként.
„A Győr és Pannonhalma közti rész számomra nagyon szép. Ezt a távot gyalog tettem meg a kerékpárúton. Jól kiépített, több pihenőhelyet is kialakítottak. Zirc pedig mindig is a szívem csücske marad! Rengeteg túraútvonal, túraút indul innen, vagy halad át a településen, érdemes kihasználni a környék adottságait! Az egyik ilyen remek cél az Országos Kéktúra útvonala, a Zirc és Borzavár közti rész csodálatos, s a fiatalító-forráshoz mindig elmegyek” – mesélte lelkesen Helga, aki megannyi csodát megélt már az egyedül teljesített, de mégsem magányos utak során.
„Bakonybél roppant népszerű a kirándulók körében, s valóban, egy kis ékszerdoboz a Bakonyban. Mindenképp azt javaslom, hogy aki teheti, egyszer keresse fel ezt a kifejezetten helyes kis települést, hiszen kiváló helyszín a kikapcsolódáshoz, a töltekezéshez!” – zárta Helga, aki idén bár nem tett meg olyan egybefüggő, hatalmasnak mondható túrát, mint tavaly a Balaton megkerülése során, de tiszteletre méltó, hogy ötven felett is aktívan, kihívásokat keresve éli a szabadnapokat.
Magyarország rengeteg csodát tartogat, s nagyon nagy részét nem lehet az autó, a busz vagy a vonat ablakából felfedezni. Bizony sok természeti, építészeti kincs miatt hátizsákot kell felvennünk, bakancsot kell húznunk, s menni, menni, menni: közben pedig szemlélni az ország gyönyörűségét, a Föld ajándékait és azokat is, amelyeket szorgos emberek munkája alkotott. Gyalog egy nyugodt, kiegyensúlyozott világ képe tárul elénk, amely akkora töltést képes adni, ami kitart a következő túráig. Erről is sokat mesélt már Helga. Szóval miért ne követnénk a példáját?!