Főszerepben Kabos, Csortos és Jávor
A korai magyar hangosfilm kiemelkedő alkotása, az egész magyar mozgókép történet legnagyobb közönségsikere. A film nemcsak technikai szempontból érdekes, de a két világháború közötti polgári filmvígjáték iskolateremtő példája.
A Hyppolit, a lakáj című film kapcsán, melyet ma este vetít a Győrplusz Filmklub, Kurutz Mártonnal a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum Igazgatóság gyűjteményi és kutatási menedzserével beszélgetett Farkas Mónika a Győr+ Este műsorában.
A film hangvétele nem mentes a társadalomkritikától és a szatírától, de nem válik bántóvá. A produkció receptjének sikerét sokan és sokszor próbálták lemásolni. Mi lehetett a titok?
Megfigyelhető, hogy a ’30-as évek vígjátékai nem sok helyszínen játszódnak. Ez azért van, mert ezeknek a moziknak a nagy része a színházból került át a filmvászonra. Tehát nem eredeti forgatókönyv alapján készültek, hanem valamilyen siker darab változata után. Az sem volt szokatlan ebben az időszakban, hogy ugyanazok a színészek szerepeltek a filmekben, akik a budapesti színházakban nagy sikerrel játszották az előadásokat. Ez a film is ilyen, Zágon István A lakáj című darabjából készült.
Meg persze kellettek hozzá a klisék, amelyek már jól működtek más filmekben. Az akkori vígjátékírók – Nóty Károly, aki a Hyppolitot írta, Zágon István, aki az alapmű szerzője és még Rejtő Jenő is – úgy írtak darabokat, hogy fel voltak fegyverkezve klisékkel, szóviccekkel, amelyeket mi, magyarok nagyon szeretünk. Ez így volt a ’30-as évben is, amikor a sírva vigadó ország még a saját nyomorán is képes volt nevetni. Ezek színesítették a filmeket, na meg a színészek. Még ha maga a történet nem is volt lebilincselő, olyan zseniális színészeket látni, akiktől egyedivé válik a mozi.
Ilyen zseniális színész volt a két főszerelő, Kabos Gyula és Csortos Gyula is.
Mindketten óriási népszerűségnek örvendtek. Kabosnak azonban nagy fájdalma volt, hogy nem kapott drámai szerepet, Csortos viszont csak veretes színházi darabokban szerepelt. Ő kirándulni és pénzt keresni járt a filmgyárba. Jól ripacskodni nehéz dolog, ő pedig zseniálisan tudott ripacskodni a vígjátékokban. Ma már nem lehet találni hozzájuk fogható színészeket, Bilicsi Tivadar volt az utolsó ilyen nagy egyéniség.
A régi és a mai színészek között az a különbség, hogy a régiek szinte le sem jöttek a színpadról, aki népszerű volt, az reggeltől estig dolgozott, a színházban, filmen, a rádióban, rengeteg időt töltöttek együtt, sokat tanultak egymástól, hatottak egymásra. Aranykora volt ez a magyar színjátszásnak, filmgyártásnak, legközelebb majd csak a ’70-es években volt hasonló.
Egyébként Kabos és Csortos az életben nem voltak jó barátok. Kabosnak Gózon Gyula volt a barátja, és miután Kabos elhunyt, Gózon évekig rosszkedvűen állt színpadra.
Érdekesség, hogy ebben a történetben a szerelmi szál háttérbe szorul, hiszen a két nagy komédiás játéka elmossa azt, miközben remekül mutatja be az akkori élet korrajzát, az úrhatnámságot – talán ez a film sikerének egyik titka.
A filmet egyébként két verzióban készítették el, a magyar mellett egy német színészgárdával is leforgatták, akik németül játszották el a történetet. A lényeg azonban elveszett a filmből, egyáltalán nem aratott sikert Németországban, nem jöttek be a poénok. Az oka pedig az lehet, ami a 120 éves magyar filmgyártást is jellemzi, hogy a film nem egyetlen ember eredménye, hanem a több száz résztvevőn, készítőn múlik, hogy egy film végül siker lesz, vagy nem – hangsúlyozta Kurutz Márton.
A Hyppolit a lakájt a Győrplusz Filmklub április 19-én 19 órától a Győr+ TV-ben vetíti, aki a pénteki moziról lemarad, újranézheti április 25-én 16 órától.
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: