Az Audi Aréna Győrben tombolt már a közönség többek között a fantasztikus kézilabdázóknak, vasszívű ketrecharcosoknak, a Tankcsapda zenekarnak, a világszerte ünnepelt Harlem Globetrotters bravúrkosárlabdázóinak. Az idei előszilveszterkor a humoristák poénjainak tapsolhat a közönség.

A tavalyi nagy siker után Kőhalmi Zoltán, Hadházi László, Kovács András Péter és Janklovics Péter két előadást tartanak. Ígérik: az Audi Aréna nevetéstől lesz hangos! Az előadás előtt álljon itt némi ízelítő arról, a fellépők hogyan gondolkodnak a humorról.

JANKLOVICS PÉTER: „A színházra mondják, hogy minden előadás egyszeri és megismételhetetlen. Ez a stand-upra hatványozottan igaz, mert itt semmi sincs az utolsó mozdulatig begyakorolva, élesebb, spontánabb a közönség reakciója is. Itt nincs jelmez, díszlet és nincs mellébeszélés sem. Ha nyersz, az a te sikered. Ha veszítesz, azt sem kenheted másra. Egyébként ezzel a fellépéssel is szeretném megköszönni Győr fantasztikus adományát, amellyel mindig meg tudom örvendeztetni a feleségemet, és sosem okozok vele csalódást: ez pedig a Pilóta keksz!”

HADHÁZI LÁSZLÓ: „Abból lesz humorista, aki megjegyzi azokat a poénokat, amelyekbe belebotlik a híreket hallgatva, az utcán, baráti társaságban. Végül az lesz ezekkel a történetekkel, amit Charles Bukowski mondott: az ember általában ugyanazokat a sztorikat meséli, amelyek aztán az idők során felveszik azt az alakot, ahogyan meg kellett volna történniük… Amúgy nagyon sokkal tartozom Győrnek, hiszen a győriek büszkesége, Jedlik Ányos találta fel a szikvizet, én pedig nagy szódás vagyok. Most igyekszem valamit törleszteni ebből az adósságból.”

KŐHALMI ZOLTÁN: „Mi a humor lényege? Az, hogy segítségével elviselhető legyen az élet. Hogy ne bolonduljunk meg. Egyszerűbben: az életben maradás.”

KOVÁCS ANDRÁS PÉTER: „Arra persze nincs statisztika, hogy percenként hány humorbombát kell felrobbantani, de amikor az ember elkapja a ritmust, és mondatonként, félmondatonként nevetteti meg a közönséget, az nagyon jó érzés. Viszont én azt is szeretem, ha egy viccet tágasabb összefüggésbe lehet helyezni, mélyebb jelentéssel felruházni. Nem baj, ha a néző elgondolkodik, elszomorodik, megkönnyebbül, haragszik, csodálkozik, örül. Győrt pedig nagyon szeretem, tanítottam is ott az egyetemen, és sokszor néztem hosszan a győri diáklányok szemébe, aztán ezeket a tekinteteket hazavittem magammal a távolsági buszon. Lehet, hogy most a több ezer tekintet között felfedezek egyet-egyet a régiek közül?”

(x)