Rendhagyó módon nem csak az előadó állt színpadra Ménfőcsanakon a Bezerédj-kastély Művelődési Házban a Magyar Költészet Napjának előestéjén. Bende Ildikó színművész közös verselésre hívta a városrész nyugdíjasklubjának tagjait, akik örömmel idézték fel József Attila életútját a költészetén keresztül.

Népszerű az a nyugdíjasklubbal párhuzamosan működő sorozat, amelyet azért hívtak életre, hogy színesítsék a városrész mindennapjait a hasznos és üdítő programokkal. A tematikus estekre nemcsak a szépkorúakat várják: a kapu nyitva áll minden, a kultúrára fogékony érdeklődő előtt. Míg nagyjából egy hónapja dr. Lanczendorfer Zsuzsanna tartott előadást a farsangi vidámságokról, a mostani téma ennél aktuálisabb nem is lehetett volna: a Magyar Költészet napja előtt tisztelegtek.

Bende Ildikó, a Győri Nemzeti Színház színésze a világot jelentő deszkák helyett egy jóval kisebb színpadon, intimebb közegben tartott előadást József Attiláról. A művésznőt számtalan szép emlék fűzi a városrészhez és az itt lakók is jól ismerik, szeretik őt, ahogyan Nagy Emilné Marika, a nyugdíjasklub vezetője is. Az ő fejéből, egy színházlátogatás során pattant ki a meghívás ötlete, miután látta Bende Ildikót a Hárman a padon című darabban Maszlay István és Rupnik Károly oldalán.

„Ha az embernek valami baja van, biztos, hogy az egyik versében megtalálja saját magát is. Minden művészetnek az a lényege, hogy amit látunk, hallunk, abban magunkat is megtaláljuk. Az örömet és a bánatot és a szenvedést is.”  – szólt Bende Ildikó, akihez a nyugdíjasklub öt hölgytagja csatlakozott.

Az estet – bár csak a dátum emlékeztet a legszebb évszakra – a Tavasz van! Gyönyörű! című költeménnyel kezdték, majd Bende Ildikó narrációjával sorra vették József Attila életének állomásait. Az életrajzot a költő műveivel szedték csokorba és nyújtották át a közönségnek.

Az előadás hamar interaktívvá vált: az Aki szegény, az a legszegényebb című vers (amelynek mindenki által ismert sora „a mosónők korán halnak”) után már kórusban hangzott el a Mama.

Nem maradhatott ki a felsorolásból az Altató sem, ehhez kapcsolódóan Bende Ildikó felfedte a mű ihletőjének kilétét is, aki nem más, mint Gellér Balázs, aki – ha vadakat terelő juhász nem is, de – katona lett, majd Torontoba disszidált és ott alapított családot. A története megkapó, hiszen, mielőtt örökre lehunyta a szemét, hazalátogatott Magyarországra és volt alkalma elköszönni szeretett szülőföldjétől.

Az életrajz folytatásában a költőt a felnőttkorába kísérték, láttuk az „egyetem fura ura” elé citált költőt, aki Tiszta szívvel állt a feljebbvaló elé. Számos csodás költeményt vettek sorra, mire eljutottak József Attila tragikus haláláig, amíg úgy alkotott, hogy nagyszerű költeményeivel, eredetiségével és örök igazságaival örökre bevéste magát a magyar irodalomtörténetbe.

Dr. Laczkovits-Takács Tímea, a körzet önkormányzati képviselője a Győr+ Médiának elmondta, hogy a Bezerédj-kastély Művelődési Ház január óta tartó, önálló működése óta fontos tapasztalatokkal és visszajelzésekkel gazdagodott, ami hozzásegíti az intézmény szervezőit a minőségi programkínálat megvalósításához. „Nagyon fontos az, hogy minél több generációt meg tudjunk szólítani, meghalljuk az ötleteket, hiszen az elmúlt időszakban is nagyon sok program alakult ki abból, hogy jött egy lakossági javaslat” – hangzott el, majd a képviselő kiemelte, hogy prioritást élveznek a helyi közösségek és a kastély profiljának bővítése is. A sport, a környezetvédelem és a helytörténeti feladatok új kihívásokat adnak a Bezerédj-kastély munkatársainak, a képviselő szerint az új célok mentén megvalósuló programok kiváló eszközei a közösségi kohézió megerősítésének.