Dr. Horváth Nóra filozófus, egyetemünk Apáczai Csere János Karának egyetemi docense, a Műhely kulturális folyóirat főszerkesztője a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2021–2024. évekre szóló művészeti ösztöndíját nyerte el színházművészet kategóriában. A támogatott kutatás címe: Inspirációktól a lenyomatokig – Frenák Pál művészi világának nyomában.

– Milyen munka, életút vezetett az ösztöndíj elnyeréséhez?

– Az előzmények két szálon futnak az életemben már majdnem 20 éve. A 2000-es évek eleje óta rajongok Frenák Pál művészetéért, közben pedig filozófiai tanulmányokat folytattam. A tudományos tevékenységemet jellemző szellemi irányvonal most kapcsolódott össze a táncművészettel. Így született meg a kortárs táncot és a művészetfilozófiát egybefogó tematika. 2014-ben doktoráltam filozófiából egy létezésesztétikai megközelítésű disszertációval. Három amerikai művész és filozófus életművét vizsgáltam – ez 2019-ben meg is jelent könyv formájában A szépség szeretői címmel. Ez egy XIX–XX. századi téma volt.

Már rögtön utána azon gondolkodtam, hogyan lehetne addigi eredményeimet kortárs filozófiai-esztétikai vizsgálódások tükrében továbbgondolni. Így jutottam el a kortárs amerikai pragmatizmus egyik legújabb irányzatához, a szómaesztétikához, mely bevonja a gyakorlati tevékenységeket, különösen a testtel (ógörögül szóma) való foglalkozást a filozófia területére.

Egy konferenciaelőadásban összekapcsoltam korábbi kutatási témámat a szómaesztétikával. Ez volt az, amit az elmélet kidolgozója, Richard Shusterman hallott, majd meg is jelentetett az általa szerkesztett konferenciakötetben. Az ismeretségünknek köszönhetően, mikor megtudtam, hogy 2017-ben Magyarországra látogat egy újabb szómaesztétikai konferencia kedvéért, elhatároztam, hogy meghívom Győrbe, a Széchenyi István Egyetemre.

Hosszas és komplikált egyeztetést követően az egyetem segítségével ez sikerült is. Ez volt az International Symposium on Somaesthetics, Body Consciousness and the Arts program 2017 júniusában. A program előkészítésekor kitaláltam, hogy Frenák Pált is meg kellene invitálni egy beszélgetésre. Valahogy zsigerből éreztem, hogy az elmélet gyakorlati példák és szempontok iránt kiált. Ismeretlenül vettem fel a kapcsolatot a Frenák Pál Társulat menedzsmentjével, majd a társulat vezetőjével. Mondhatom, hogy az akkor elkezdődött párbeszédből csodás dolgok születtek. Frenák Pál azóta három előadás elméleti előkészítésébe is bevont. Így filozófiai konzultánsa lehettem a 2019-es Cage-nél, a 2020-as Spidernél és a 2021. június 29-én bemutatott Fight-nál. Nagyon élvezem ezt az együttgondolkodást, ami visszahat a különböző filozófiai konferenciákon tartott előadásaimra, oktatótevékenységemre és alapvetően a szemléletmódomra is.

Az elmúlt években számos külföldi esztétikai konferencián – így Párizsban és Belgrádban is – beszéltem Frenák művészetének gazdag szellemi hátteréről. Rá kellett jönnöm, hogy a szómaesztétika keretei nem elegendőek a teljes életművének és stílusának az elemzéséhez. Az idén 40 éves pályafutása alkalmából Kossuth-díjjal kitüntetett, nemzetközileg is elismert táncművész-koreográfus megújította a magyar kortárs táncot. Olyan egyedülálló organikus mozgásnyelvet alakított ki, mely a siketek és nagyothallók jelrendszerének felnagyított és deformált gesztusaiból építkezik. Emellett pedig komoly inspirációkat nyer például a képzőművészetből, filmművészetből, Gilles Deleuze filozófiájából, vagy éppen a japán butoh tánclegenda, Kazuo Ohno örökségéből. A kutatás tehát kiszélesedett, s az MMA-hoz benyújtott pályázatomban megpróbáltam minden lehetséges kutatási irányt felvázolni. Frenák Pál mentorálásával valósul meg a projekt, ami azért is nagyon fontos, mert kutatásaimhoz olyan archív felvételeket bocsát a rendelkezésemre, melyek nélkül bizonyos témák kidolgozhatatlanok lennének.

A három év alatt úgy érzem, lehetőségem lesz nemcsak Frenák Pál munkásságának átfogó bemutatására, de egy új elméleti megközelítés kidolgozására is. Ez használható lehet olyan művészeti életművek vizsgálatára, ahol az alkotók egyedi stílusukkal, minden alkotásukban autentikus módon képesek közvetíteni ugyanannak a jellegzetes világnak a hangulatdarabkáit. Tehát feltételezhető náluk egy sajátos létezés-esztétika.

– Az Apáczai-karhoz hogyan kapcsolódik az elnyert ösztöndíj?
– Nemcsak mostani munkahelyemként gondolok a karra, de a filozófia iránti lelkesedésem kiindulópontjaként is. 2002-ben ugyanis itt kezdtem meg a tanulmányaimat tanító–művelődésszervező szakon. Rögtön a második filozófiaórán eldőlt a sorsom, mikor dr. Gál Zoltánnál Platón Állam című művének egy részletéből tartottam kiselőadást. A tanár úr rögtön ezután meghívott a filozófiai speciálkollégiumba, s az ottani munka alapozott meg mindent ahhoz, hogy 2006-ban jelentkezhessek filozófia szakra, a Szegedi Tudományegyetemre, ahol négy év után végeztem egy jogfilozófiai témájú diplomadolgozattal.

Az Apáczai színeiben indultam az Országos Tudományos Diákköri Konferencián is, ahol harmadik helyezést értem el. 2008-ban – többévnyi óraadói lét után – főállásban kezdhettem meg az oktatómunkát a karon. Jó érzés volt, hogy korábbi tanárom, Gál Zoltán figyelte a pályámat tanszékvezetőként. Nagyon sok feladat talált meg az évek során. 2015-től kari TDK-elnök lettem, aztán 2016-ban dr. Szunyogh Lászlótól átvettem az Apáczai Művészeti Szakkollégium koordinációját. Az integráció után a szakkollégium is megújult, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Szakkollégium nevében sokat pályáztam. Az elnyert támogatásokból kollégáim bevonásával képző- és fotóművészeti kurzusokat szerveztünk. Táncművészeti workshopokat három alkalommal is tudtam szervezni. Legutóbb sajnos csak online.

Ezeken keresztül is folyamatosan kapcsolatban voltam a Frenák Pál Társulat vezetőjével és táncművészeivel, akik két alkalommal is Győrbe látogattak. Tavaly ősszel pedig egy izgalmas beszélgetésben mutatták be legújabb produkciójukat az egyetemi hallgatóságnak. Tanító, közösségszervezés, nemzetközi tanulmányok és kulturális mediáció szakokon tanítok magyar és angol nyelven az Apáczai-karon, ahol a kulturális tárgyakba és az Esztétika című kurzus anyagába mindig becsempészem a kortárs művészetet, elsősorban a táncot. De oktatom más karok hallgatóit is, például az építészeknél a külföldieket, a Művészeti Karon a zeneművészeket, illetve egy szabadon választható filozófiakurzus keretében a turizmus-vendéglátás, a kereskedelem és marketing, valamint a gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatókat is. A közel azonos témák megközelítései mindenhol eltérőek, ám ahol érzem, hogy komolyabb érdeklődés is van a művészetfilozófia iránt, ott ilyen témákat is felvetek. A művészet legalább olyan fontos számomra, mint a filozófia, hiszen hétévesen kezdtem zongorázni.

Előbb tudtam kottát írni, mint betűket. A főiskolai képzés alatt pedig magam is megtapasztaltam, hogy a karon nagyon erős a vizuális nevelés, amit hallgatóként nagyon élveztem. Versenyeken is szerepelhettem a munkáimmal. Szinte már vicces, de a Műhellyel való kapcsolatom is úgy kezdődött, hogy Gál tanár úr beajánlotta a TDK-dolgozatomat Villányi László főszerkesztőnek, aki ettől kezdve többször is megjelentette az írásaimat. 2020 januárjától főszerkesztőként vettem át tőle a folyóiratot. Művészeti és tudományos hatások együttese vezetett el az MMA-pályázat benyújtásához. Rendkívül megtisztelő, hogy a kortárs táncra vonatkozó kutatási terv helyet kaphatott a színházművészet kategóriában. Úgy gondolom, Kiss János, az MMA alelnökének, a Győri Balett 2020-ban leköszönt igazgatójának a személye ráirányítja a figyelmet a tánccal kapcsolatos kutatások fontosságára. Nagyon örülök a lehetőségnek.

Forrás: Széchenyi Alumni Magazin