Végtelen számú út kanyarog előttünk, és rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk. Akad, aki hamar ráakad a megfelelő ösvényre, míg mások hosszasan keresgélnek, mire rálépnek a megfelelőre. Bogdányi Mária evangélikus lelkész földrajzi és lelki értelemben is nagy utat tett meg, mire rátalált hivatására.

A Széchenyi István Egyetem lelkésze Győrtől több mint háromszáz kilométerre, a Békés megyei Tótkomlóson töltötte gyermekkorát. A hivatását tekintve pedig még érdekesebbé teszi a helyzetet, hogy nem kapott vallásos nevelést. A nagy utazása tizennégy éves korában kezdődött, amikor Csongrádra került középiskolába. Miután leérettségizett, tovább folytatta útját, és Nyíregyházára, a tanárképző főiskolára került.

„Aktív hallgatói életet éltem. Sportoltam, énekkarba jártam, és egy imakörbe is elhívtak a diáktársaim, ami nagy hatással volt rám” – emlékszik vissza Bogdányi Mária, aki az evangélikus egyházat választotta, és húszévesen konfirmált.

A tanárképző elvégzése után teológiát tanult, és rálépett arra a lelki ösvényre, amelyen a mai napig halad. „Több olyan fiatal lelkésszel találkoztam a tanulmányaim során, akik inspiráltak. Így nem volt kérdés, hogy én is ezt szeretném folytatni. Az evangélikus egyházban a gyülekezetek választanak lelkészt maguknak, én pedig pályáztam, és először Miskolcra, azon belül Diósgyőr-Vasgyárra kerültem” – meséli lelkészi hivatása első lépéseit. A Miskolcon töltött évek után aztán átlépte az országhatárt, és Németországba költözött.

„Miután hazatértem, a főváros felé vettem az irányt, ahol a szerelem is rám talált. Éppen húsz éve kötöttünk házasságot a férjemmel, és négy gyermeket nevelünk, békében, harmóniában és egyetértésben” – mondja Bogdányi Mária, aki Budapest után férjével együtt Felpécre tette át a székhelyét.

A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeként a Széchenyi István Egyetemen dolgozik, ahol nemcsak ő segíti a hallgatókat, hanem katolikus paphoz és református lelkészhez is fordulhatnak az egyetemisták.

„Különleges feladatunk van, hiszen az itt tanulók már nem gyerekek, de nem is teljesen felnőttek. Ráadásul szinte minden évben a nulláról kell kezdeni, mert gyorsabban cserélődnek az emberek, mint egy gyülekezetben.” Bogdányi Mária úgy látja, nagyon fontos, hogy a fiatal mit hoz otthonról, illetve hogy milyen a szülői értékrend. Ha már szülői feladatok, akkor házasság, és a Házasság Hete elnevezésű programsorozat Győrben, amelynek Bogdányi Mária a főszervezője.

„A házasság felfutóban van, ahogy az esküvő is. Az most nagyon megy. De fontos, hogy ne csak az esküvő legyen szép, hanem a házasság is. A házasság munka, amin dolgozni kell” – hangsúlyozza a rendezvény főszervezője, aki életmód-tanácsadó és terapeuta képesítést is szerzett, hogy minél több embernek segíthessen.

„A lényemből fakad, hogy önkéntesen segítek másoknak. A nagymamám volt ilyen, aki mindig segítő jobbot nyújtott a többi embernek. Már a kereszténységem előtt is bennem volt, hogy jót cselekedjek másokkal. Mindig is kommunikatív, közösségi ember voltam.”

Ezek után az sem meglepő, hogy a koronavírus-járványban is igyekezett önzetlenül segíteni.

„Miután egy ideje a varrással is foglalkozom, egy barátnőm ennek okán keresett meg, hogy készítsek maszkokat az egészségügyi dolgozóknak. Írtam egy posztot erről, aminek hatására sokan megmozdultak” – meséli Bogdányi Mária, akinek – saját bevallása szerint – nem volt jó a kézügyessége gyerekkorában. „Nekem mindig azt mondták annak idején, hogy inkább tanuljak, mint a kézügyességemet próbálgassam. De volt bennem bizonyítási vágy, és felnőttként belevágtam. Rengeteget gyakoroltam, aminek eredménye a hobbi vállalkozásom, ahol kiélhetem a kreativitásomat, és másokat megörvendeztethetek hasznos és környezettudatos termékeimmel.”

Ezeket a csodás, környezettudatos és nagyon hasznos, na meg ráadásul jópofa termékeket megrendelhetitek IDE kattitnva!