Ősszel vált teljessé Győr afrikaielefánt-csapata, amikor Rungwe megérkezett Németországból az eddig francia–magyar kifutóba. Az internacionális banda a legjobb példa rá, hogy képesek vagyunk egységet kovácsolni magunkból, hiszen egy faj vagyunk, bár más-más nyelveken szóltak eddig hozzánk. Ez a négy hatalmas fiú igazi elefántviselkedést mutat be azoknak a szerencséseknek, akik ellátogatnak a győri állatkertbe, és nemcsak a tréninget nézik meg, hanem időt szakítanak arra is, hogy a csapat társas kommunikációját megfigyeljék.

Bubu, Pembé, Kito és Rungwe ugyanis megadják nekünk a lehetőséget, hogy költséges és veszélyes szafari nélkül is részesei lehessünk egy igazi afrikai kalandnak. A négy legény alig pár hónap alatt kialakította a csapategységet és a hierarchiát, és most autentikus kifutójuk minden adottságát kiélvezve játszanak, vándorlást szimulálnak és beszélgetnek.

A rangidős Pembének nincs szüksége arra, hogy erőszakos módszerekkel követelje ki a tiszteletet magának. Ő pontosan az a fajta vezér, amilyennek egy vezérnek lennie kell. Magabiztos és bölcs személyisége – na meg mérete – egyértelművé tette a kisebbek számára, hogy ő a kifutó feje. Persze a legkisebb, mint egy igazi gyerek, feszegeti a határokat. Bizony előfordul, hogy Kito szemtelenkedik a főnökkel, leginkább az ételen képesek összeveszni. Bubu és Rungwe persze, mint a nagyjából egyidősek általában, szoktak egymásra ferde szemmel nézni. Még szerencse, hogy Pembé mindig figyel, így a tizenévesek rivalizálása is ellenőrzés alatt áll. Bubu azért gyakran játssza a sértődöttet. Hiszen mióta Rungwe megérkezett, a kis Kito, aki eddig rá nézett fel rajongással a szemében, most Rungwével szimpatizál.

Az afrikai elefántot az egyik legintelligensebb emlősként tartják számon. Összetartóak, egymást, főleg a kicsiket, a végsőkig védelmezik, sőt gyászolni is visszajárnak arra a helyre, ahol egy társuk elpusztult. Ezzel a tudással felvértezve is megindító volt az a jelenet, amely a közelmúltban játszódott le a győri családban. A felállás a szokásos: Rungwe és Kito önfeledten játszottak, amíg Bubu tüntetően ácsorgott a közelben, Pembé pedig szokásos elvonulását tartotta. A következő pillanatban Kito belecsúszott egy gödörbe, és mire ezt Rungwe észrevette, addigra még lejjebb nyomta őt a játék hevében. Bubu azonnal eszmélt, sértődöttségét félrerakva szaladt Kito megmentésére, de csak Rungwét tudta kisegíteni a pánikba esésben. Amíg a két kamasz próbált összefogni a kisöccsük kimenekítésében, megérkezett a felmentő sereg, a sebesen nyargaló Pembé személyében. Azonnal lereagálva a helyzetet, mint egy igazi családfő, rohant, hogy Kitót kisegítse szorult helyzetéből. Az akció sikerrel járt.

Pembé összeszedett stratégiájának és erejének hála Kito kikecmereghetett a gödörből. Igazi elefántos mentést láthattunk tehát, alig pár méterre a kerítéstől, megdönthetetlen példájaként annak, hogy az elefánt töredékmentesen képes elvonatkoztatni minden sérelmétől, ha a társa segítségére kell sietnie.

A szemet gyönyörködtető videó az elefántok kommunikációjáról és a sikeres mentésről megtalálható a győri állatkert Facebook-oldalán:

Szöveg: Xantus János Állatkert