Miért kellett meghalniuk? Mi volt a bűnük? Csupán annyi, hogy kiálltak a hazájukért... Október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezünk Magyarországon.

66 esztendővel ezelőtt, két nappal a budapesti tüntetések kitörése után a vidéki, benne a győri lakosság is szolidaritást vállalt a fővárossal. Fiatalok és idősebbek egyaránt utcára vonultak: hangot adtak annak, hogy nem kérnek a szovjet elnyomásból.

Egy mindössze 20 éves nőt, Máté Máriát, aki kórházi alkalmazottként dolgozott, a győri börtön épülete előtt tüntető tömegben érte halálos lövés. Férfiakat megszégyenítő bátorsággal mászott fel lőszerért egy teherautóra, amikor az Államvédelmi Hatóság kiképzett katonái megölték őt. Máté Mária volt a forradalom első halálos áldozata Győrben. Emlékét örökké megőrizzük: példát mutatott hazaszeretetből és bátorságból egyaránt. A győri börtön bejárata előtt kopjafát és táblát helyeztek el a tiszteletére.

Emlékezzünk rá és a többi hősre: Halász Ödön csőszerelő- tanulóra, aki nem élte meg a 18. életévét. Szabó Béla (†27) gyári munkásra, Kiss Antalra (†24), Török István (†28) esztergályosra, ifjabb Császár József (†28) autószerelőre, Peterdi Sándorra és Gulyás Lajos (†39) református lelkészre. Adózzunk Tihanyi Árpád (†41) tanár, Zsigmond Imre (†33) földműves, Cziffrik Lajos (†44) fodrász, Földes Gábor (†35) színész-rendező, Weintráger László (†30) segédmunkás, Károlyi László, Dederi Gábor, Czene Ferenc és a többi áldozat emléke előtt.