Nem mindenki van abban a szerencsés helyzetben, hogy szereti a munkáját. Nem mindenki találja meg azt a hivatást, amit szenvedéllyel képes végezni. Végh Zsuzsanna felszolgálóként dolgozik, és saját bevallása szerint, nincs másik opció a fejében, hogy mit tenne, ha egyszer maga mögött hagyná a vendéglátást.

Amikor először felvettem a kapcsolatot Végh Zsuzsannával, nagyon meglepődött a megkeresésen. Pedig a szakmájában eltöltött esztendők alatt nagyon sok vendégnek csalt mosolyt az arcára. Mert az étel elfogyasztása mellett nem árt, ha lélek is jól lakik.

Végh Zsuzsanna Győrsövényházon töltötte a gyermekkorát, a jövőjét illetően pedig akkor még sok dolog járt a fejében. „Édesanyám óvodai dajka, ezért sokáig úgy terveztem, hogy óvónő leszek. Aztán az egyik nyár elindított azon az úton, amelyen a mai napig járok. A falunkban, az utcánk végén van egy vendéglátóhely, ahol gyerekként fagylaltot árultam, később pedig már rám bíztak több feladatot. Nagyon megtetszett, így utána a továbbtanulásommal kapcsolatban sem voltak kérdések” – meséli Végh Zsuzsanna, aki a Krúdy-iskolában tanulta meg a szakma alapjait.

A gyakorlati helyet akkor még az iskola választotta ki a tanulók számára, és bár Végh Zsuzsannának először egy csornai helyet ajánlottak, ő megkérte az igazgatóhelyettest, hogy inkább Győrben keressenek neki, mert könnyebb a bejárás. „Ha akkor nem állok a sarkamra, lehet, hogy másként alakul az életem. Ők ajánlották a Szalai vendéglőt, ami máig meghatározza az mindennapjaimat” – magyarázza a népszerű felszolgáló, majd hozzáteszi: „nagyon sok segítséget kaptam már a gyakorlatom alatt is, és erre szükség is volt, hiszen hamar bedobtak a mélyvízbe. A második napomon már három tányérral mentem, amire a mai napig büszke vagyok. Néhány nappal később pedig már asztalokhoz is kiengedtek.”

Végh Zsuzsanna az iskola után a Kishalász vendéglőbe került, onnan pedig a Nádor vendéglőbe tette át székhelyét. „Ezzel maradtam a nagy család része. Soha nem bántam meg, hogy máshol nem próbáltam ki magamat. Második otthonomnak tekintem a munkahelyemet, és azt hiszem, ez érződik a hozzáállásomon is” – mondja a közkedvelt pincér, aki korábban megszerezte a mester oklevelet is, így a gyakorlatra érkező diákoknak hivatalosan is átadhatja tudását. „Ma már azokra összpontosítok, akik tanulni szeretnének és elindulni a szakma útján. Az utolsó három tanulónk nagyon jó volt. Idővel megértették, hogy miről szól a szakma, és jó viszonyt alakítottunk ki.”

A népszerű felszolgáló úgy látja, a szorgalom és a fejlődés iránti vágy alapvető fogalmak a vendéglátásban is. „Nehéz a szakmánk. Nekünk is vannak rossza napjaink, így aki nem csinálja szívből, annak még fárasztóbb. Amit mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi vagyunk a vendégért. Erre tanított Szalai Tamás és az édesapja” – hangsúlyozza Végh Zsuzsanna. 

Persze a munka mellett, neki is szüksége van kikapcsolódásra és feltöltődésre, amit a sportban talált meg. Már kislányként többször járt szurkolni labdarúgó mérkőzésekre, ahova a bátyja vitte magával. Később az ETO szurkoló idősebb testvérét kézilabda meccsekre is elkísérte, de rendszeresen néhány éve jár mérkőzésekre, hogy biztassa kedvenceit. „Nagy élmény szurkolni a lányoknak. Más életérzés, más hangulat, amit a meccseken átélek. Minden Győri Audi ETO KC mérkőzés élményszámba megy, ki nem hagynám őket” – meséli mosolyogva Végh Zsuzsanna, aki az utóbbi időben már külföldre is elkíséri a csapatot.

Első fizetéséből is sporthoz kötődő tárgyat vásárolt magának. „A testvéreimmel együtt nekem is meg kellett küzdenem mindenért. Annak idején az első keresetemből egy edzőcipőt vettem magamnak, és nagyon boldog voltam” – emlékszik vissza Végh Zsuzsanna, aki a szakmájának köszönhetően sokkal közvetlenebb lett. „Korábban nehezen nyitottam az emberek felé, de ahogy ők nyitottak felém, úgy én is egyre közelebb engedtem magamhoz őket. Sok szeretetet kapok a vendégektől és a kollégáktól. Lelkileg nagyon sokat gazdagodtam a hivatásomnak köszönhetően.”