Csécs Teréz közel harminc éven át a győri múzeumban kutatta városunk művelődéstörténeti múltját, gondozta és gyarapította a Madách-gyűjteményt, feltárta Rómer Flóris sokoldalú tevékenységét, mindezeket publikációiban és kiállításokon be is mutatta az érdeklődők számára.

Teréz kisgyermek kora óta bújta a könyveket, a mesék, a regények, a történelmi elbeszélések álomvilágában élt. Kamaszként úgy hitte, ha könyvtáros lesz, akkor egész életében olvashat. El is végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–könyvtár szakát. Akkorra azonban már kiderült számára, a könyvtárosnak nem csak az a dolga, hogy olvasson. Mégis, szinte egész életében könyvtárosként dolgozott, az ELTE-n kezdte, majd amikor visszaköltözött Győrbe, egy év után, 1992. márciustól tavaly novemberig, nyugdíjba vonulásáig a Xántus János, későbbi nevén a Rómer Flóris Múzeum alkalmazásában állt.

„Amikor átvettem a múzeumi szakkönyvtárat, a könyveknek csak a harmada volt a polcokra felrakva, a többi a földön hevert. Amilyen nehéznek tűnt akkor a feladat, annyira jó is volt, hiszen megismertem a teljes gyűjteményt.”

Az akkori 46 ezer tételes állományból a 29 év alatt 65 ezer darabos könyvtár lett, melynek legfontosabb része a régészeti munkát segítő anyag, valamint a történeti, a művelődéstörténeti, a néprajzi, a művészettörténeti, a helytörténeti szakkönyvek és szakfolyóiratok. A jó cserekapcsolatoknak köszönhetően megtalálhatók itt a legfontosabb hazai és külföldi múzeumi kiadványok, szakkönyvek, évkönyvek, szakfolyóiratok. Van olyan kiadvány, amely hazánkban csak a győri szakkönyvtárban lelhető fel. Izlandtól Athénon át Washingtonig, és Európa szinte minden nemzeti könyvtárával kapcsolatban állt a győri múzeum.

A könyvtári munka mellett idővel a Madách-gyűjtemény kezelője is lett. A Madách-gyűjteményről azt érdemes tudni, hogy Szabó József evangélikus püspök gyűjtötte, adományozta a múzeumnak. A Madáchtól származó és vele foglalkozó anyagot Freier József rendszerezte, nyugdíjazásakor szállt a feladat Csécs Terézre. Ő, miután beleásta magát a költő életébe, és fő művébe, Az ember tragédiájába, gyarapította is a gyűjteményt újabb könyvek és műtárgyak vásárlásával. Az országosan egyedülálló gyűjtemény korábban állandó kiállításon volt látható a Xántus-múzeumban, melyet Csécs Teréz rendezett, ahol látható volt többek mellett a költő ifjúkori művének, a Lantvirágoknak és Az ember tragédiájának első kiadása is. Az épület bezárását követően egy részét a Lloyd-palotában állították ki, a bencés gimnáziummal való hosszú és eredményes együttműködésnek köszönhetően.

A szakember nemcsak könyvtáros és a gyűjtemény kezelője volt, hanem öt évig a megyei múzeumok igazgatóságának igazgatóhelyettese is. Kiállításokat szervezett, elsőként az országosan is nagy hírértékű, első múzeumi telefonkártya-kiállítást 1997-ben a Postamúzeummal közösen, majd 2003-ban A kalendárium az időmérés történetében című tárlatot. Sokat dolgozott a múzeum alapításának 150. évfordulója idején és a Munkácsy-kiállítással kapcsolatban is. Az intézmény kiadványait korrektúrázta, számos publikációja megjelent, elsősorban a 19. századi helytörténettel és művelődéstörténettel foglalkozott.

A kezdetektől elkötelezett híve Rómer Flórisnak

„Rómert mélységesen tisztelem, azt az embert, aki se pénzt, se energiát nem sajnálva dolgozott a hazáért, a magyar tudományosságért!” – vallja Csécs Teréz.

Neki köszönhetjük, hogy Győrben nyílt meg az első vidéki múzeum, a Xántus János Múzeum elődje, amikor 1859-ben a bencés gimnázium régiségtárát múzeummá nyilvánították. A bencés tanár iránti rajongása az első múzeumi napjától tart, amikor is a kezébe adták az Arrabona évkönyv első számát, olvassa el az intézmény történetét, és az Rómer életrajzával kezdődik. „Már akkor elképedtem azon, hogy milyen munkát végzett ez az ember, mennyire sokoldalú volt az érdeklődési köre és milyen maradandót alkotott. Megérdemelten nevezik a magyar régészet atyjának, a műemlékvédelem egyik első kezdeményezőjeként tartják számon, múzeum- és könyvtáralapító, de ő az első hazai kampanológus (templomi harangok megszólaltatásával foglalkozó kutató) is”. 2015-ben Rómer születésének 200. évfordulóját a múzeum emlékévvel köszöntötte, konferenciát, nagyszabású vándorkiállítást rendezett, amelynek olyan sikere volt, hogy még Párizsba is eljutott. Csécs Teréz szerint azonban még számos felfedezésre váró momentum van Rómer életében, ő maga a mai napig kutatja történetét. Most azután nyomoz, hogy mit csinált 1848–49-ben, hol töltötte augusztustól az elfogatásáig terjedő hónapokat, milyen volt a kapcsolata tanítványával, József főherceggel.

Teréz az elmúlt időben a 18–19. századi színházzal, zenével és irodalommal kapcsolatos témakörben is kutatott és írt, a közeljövőben megjelenő Győr monográfia egyik kötetébe. „Életem legnehezebb munkája volt, két évet dolgoztam úgy, hogy egy könyvnyi anyagot kellett mindössze 16 oldalban összefoglalni”. Másik frissen publikált anyaga Rómer harangkutatásáról és a győri harangöntőkről szól, sok mindent feltárt már róluk, de még további levéltári kutatások szükségesek.

A nyugdíjas hölgynek azért magánélete is van, három gyermeket nevelt fel, most a 3 éves és a 15 hónapos fiúunokái kötik le napjai nagy részét. Mivel a pandémia miatt sem levéltárakban, sem könyvtárakban nem tud nyomozni, jut ideje a szakirodalmon kívüli könyvekre is. „A polcomon valahogy elbújt egy Szabó Magda-könyv, amit még nem olvastam, így most újra felfedezem a teljes életművét. Újra olvasok.” Mint mondja, szakít időt a kertészkedésre is, rossz időben pedig fiatalkori hobbijának, a varrásnak hódol. Terve az, ha a járványügyi helyzet megengedi, barátaival Rómer nyomába ered a Bakonyban.