Panasz érkezett a győri iskolai menzákra. Az internetes közösségi térben az aggódó szülők írtak különböző, gyakran egymásnak ellentmondó kommenteket. Többen az iskolai menzai ételek minőségét kifogásolták, állítólag a gyerekek által elmondottak alapján. Dr. Dézsi Csaba András polgármester úgy döntött, hogy kezdeményezi a szolgáltatónál a panaszok haladéktalan vizsgálatát, de saját tapasztalataira is támaszkodik, ezért délidőben elment ételt kóstolni az iskolákba. Odaült a gyerekekhez is, akik őszintén elmondták, mi ízlik nekik, és mi nem.

Enni jó. Kifejezett életöröm az ember mindennapjaiban. Mármint, ha az ebéd az ízízlésünknek megfelelő. A Covid–19 vírus a fertőzöttek sokaságának átmenetileg teljesen eltompította a szaglását és az ízérzetét. Akik ezt átélték, tudják, hogy ízek nélkül csupán kötelező, örömtelen táplálékpótlás az étkezés.

Kedvenc ízízlésünk már gyerekkorunkban kialakul. A táplálkozásnak külön tudománya van, mely azzal is foglalkozik, hogyan lehet finom, vonzó, ugyanakkor egészséges ételekre szoktatni a gyerekeket. Ez persze sokszor pénz kérdése, ráadásul az iskolások már viszik magukkal otthoni étkezési szokásaikat, melyek érthető módon nem mindenben egyeznek meg a menzák kínálatával.

Több iskolába is elkísértük a polgármestert. A ménfőcsanaki Petőfi-iskola előtt is vártunk rá, az udvar tele biciklivel, a kerítés tetejére valaki kesztyűt húzott, az ajtónál a járvány által módosított házirend olvasható. Egy idő után kiderült, hogy a Petőfi-iskola nem éppen korszerű és tágas étterme a Győzelem utcában található. Átautózunk, ahol a parkolóban egy fiatal anyuka kétségbeesetten keresett valamit, benézett az autók alá. A pénztárcáját veszítette el, benne volt a pénze és minden irata. Szerencséjére az iskola igazgatója találta meg.

Az érkező polgármester egyenesen az étkezőbe ment. A Petőfi-iskolába csaknem hatszáz gyerek jár, közülük 380-an menzások, őket kell naponta két óra alatt megebédeltetni. Az elsősöket külön kis étteremben fogadják.

Daragaluska-leves, finomfőzelék, ja és Dörmi maci – sorolják a már ebédből érkező negyedikesek a polgármesternek. A többségnek ízlett az ebéd. Azért elhangzott az is: Megettem, de a rántott húst sokkal jobban szeretem. Én is, de nem lehet mindennap rántott húst enni – jegyzi meg a polgármester. Azért én szívesen megpróbálnám – vigyorog a fiú.

Az étterem most éppen üres, de mindjárt jönnek a másodikosok. Az önkiszolgálás gyors, az ebéd meleg, a finomfőzelék mellé kenyérszelet formájú fasírozott jár.

A feleségem finomabbat főz, de hát a menzát nem lehet a házi koszthoz hasonlítani – fogalmaz a polgármester az első falatok után. – Ez egy közepesen jó, ízletes menzaebéd.

Betódulnak a gyerekek. A polgármester leül négy diák közé. Hármuknak ízlik az ebéd, Bence azonban pár falat után ott hagyja. Ő más kajából is csak ennyit eszik – árulkodik a társa. Figyelj, reggel nyolctól itt vagy, nem lesz erőd, enni kéne. Legalább a macit edd meg – agitálja a polgármester. Na jó, adja meg magát a gyerek, aztán hozzáteszi: szoktam focizni, akkor sem eszem többet, mégis van erőm.

Kinek mi a kedvenc étele? – kérdezi a polgármester. Hárman természetesen a rántott húst nevezik meg, Márk a fácánlevest. Egy gyermek nem evett ebédet – mondja már kifelé menet dr. Dézsi Csaba András. – El kell gondolkodnunk azon, nincs-e lehetőség arra, hogy esetleg két menüből tudjanak választani a tanulók. Ez még nem ígéret, megvizsgáljuk, van-e realitása.

Az Arany János-iskolában ugyanez a menü, de más konyha főzte. A fasírozott itt pogácsa alakú, a Dörmi maci helyett az egészségesebb Túró Rudit adják. Ez a menü finomabb, ízletesebb volt az előzőnél – summázza tapasztalatait a polgármester.

Amikor eljutottak hozzám az iskolai menük minőségével kapcsolatos kifogások, azonnal kértem az Eatrend Arrabona Zrt. vezetőit, hogy haladéktalanul keressék meg a panaszok okát és orvosolják azt – mondja dr. Dézsi Csaba András, miután öt iskolát is végigjárt. – A cég válaszlevélben tájékoztatott arról, hogy felvették a kapcsolatot a szülőkkel, illetve egy felületet is létrehoztak a honlapjukon, ahol közvetlenül is bejelenthetők az észrevételek. Örültem a szolgáltató válaszának, mert úgy gondolom, hogy a legcélravezetőbb az érintettekkel való kommunikáció. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy utánajárok a dolognak, és magam is megkóstolom azt az ebédet, amit a gyerekek kapnak. Voltam a nádorvárosi, a Petőfi-, az Arany-, a Váci- és a gyárvárosi iskolában. Nem volt mindenhol egyformán ízletes az étel, de nagy eltéréseket nem tapasztaltam. Valamennyi megkóstolt ebéd megfelelt a menzák megkövetelt színvonalának, tápértékben, választékban és ízben is. Ezt erősítették meg a gyerekekkel történő csoportos és egyéni beszélgetéseim is.