Dr. Sipőcz István sugárterápiás, onkológus főorvos vette át a győri onkoradiológiai osztály vezetését a nyugdíjba vonuló dr. Pintér Tamástól, aki gyakorlatilag kialakította, honosította ezt a szakmát a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. Nemcsak tudatosan készült nyugdíjaskorára, hanem kiválasztotta és felkészítette leendő utódját a feladatra, egyeztette személyét is az orvoskollégákkal. Így aztán nem volt meglepő, hogy a Semmelweis-napon dr. Tamás László János főigazgató főorvos dr. Sipőcz Istvánt nevezte ki osztályvezetőnek.

Dr. Sipőcz István sugárterápiás, onkológus főorvos vette át a győri onkoradiológiai osztály vezetését a nyugdíjba vonuló dr. Pintér Tamástól, aki gyakorlatilag kialakította, honosította ezt a szakmát a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. Nemcsak tudatosan készült nyugdíjaskorára, hanem kiválasztotta és felkészítette leendő utódját a feladatra, egyeztette személyét is az orvoskollégákkal. Így aztán nem volt meglepő, hogy a Semmelweis-napon dr. Tamás László János főigazgató főorvos dr. Sipőcz Istvánt nevezte ki osztályvezetőnek.

Igazi győri karrier az övé. Szülei a vagongyárban dolgoztak, István is Győrben született, s bár másfél éves koráig Öttevényen laktak, utána beköltözött a család az Ifjúság körútra, ahonnan mindennap rálátott a kórházra. A Révai Miklós Gimnáziumból vezetett útja a budapesti Semmelweis Egyetemre. Amikor eldöntötte, hogy orvos lesz, azt is pontosan tudta, hogy az onkológiát választja szakterületének.

Talán a kihívás ereje, meg a szenvedőkön, kiszolgáltatottakon való segítség szándéka vitte erre a pályára, melyről azóta sem tért le. Kérdezem tőle, mennyire kudarctűrő, hiszen a rákgyógyászatban sokszor szembesülni kell a kevés reménnyel kecsegtető esélyekkel. „Ha az ember a kezelés kezdetén tudja, kit lehet meggyógyítani, s kit nem, akkor a realitásokhoz méri a reményeit – válaszolja. – Sajnos előfordul, hogy csupán meghosszabbítani tudjuk az életet, de ha adni tudunk három-négy minőségi esztendőt a betegnek, az már sikernek számít ahhoz képest, hogy régebben fél éven belül elvesztettük őket.”

Sipőcz főorvos szerint ő a legjobbkor lépett erre a pályára. Akkor kapott nagy lendületet az onkológia, új terápiák születtek, új kemoterápiás szerek kerültek a gyógyszerpiacra. Tudakolom tőle, emlékszik-e az első betegeire. Bólint. „Van egy páciensem, akit 1996-ban emlőrákkal kezeltünk, nem sokkal később pedig egy másik rákfajta támadta meg a szervezetét. Huszonnégy év után ma is él, jól van. Az ilyen sikerek persze nem mindennaposak, de ma már sokkal több hatékony szer, eszköz, terápia van az orvosok kezében, mint régen volt. Korábban például egy májrákkal nem tudtunk mit kezdeni, ma viszont képesek vagyunk a kezelésére.”

Dr. Sipőcz István szerint a daganatok gyógyításának első lépése leggyakrabban az operáció. A győri kórház sebészei élen járnak a daganatok műtéteiben, egy ilyen centrumban nyilván jobbak a rákbetegek kilátásai, mint egy kisebb kórházban, ahol nem koncentrálódik ennyi tudás, tapasztalat, gyakorlat, teszi hozzá.

Az onkológus osztályvezető nem tagadja, az ő fejében is megfordult, hogy sebész lesz. „Nem tudtam megítélni, hogy képes leszek-e jó sebésszé válni. Közepes vagy rossz sebész pedig nem szerettem volna lenni. Végül jól választottam szakmát, úgy gondolom, a helyemen vagyok.”

A főorvos sugárterápiával is foglalkozik. Egy-két nagy intézményben – például az Országos Onkológiai Intézetben – különválik a sugárkezelés az onkológia más részterületeitől, például a kemoterápiától. „Nálunk átjárás van a kezelések között, és én ezt tartom hatékonynak. A betegnek az a jó, ha ugyanaz az az orvos dolgozza ki számára a kemoterápiát, mint aki a sugárterápiát megtervezi” – osztja meg tapasztalatát a szakember, akinek a felesége ugyancsak sugárterápiával is foglalkozó onkológus. Különösen a fej és a nyak daganatainak radiológiai gyógyításában ért el kiváló eredményeket.

A Sipőcz család egy ideje Felpécen lakik, de ízig-vérig győriek. Amit a vidéki létben szeretnek, az mindenekelőtt az erdő. A főorvos hobbija a gombászat. „A feleségem székely, ott szinte mindenki gombászik, csak a medvével kell vigyázni” – jegyzi meg.

Ikergyerekeik – egy lány, egy fiú – hétévesek. Ha egy kocsiban utazik a család, sokszor rászólnak a szüleikre, hogy ne csak a betegeikről beszéljenek. „Pedig néha még álmodom is velük” – árulja el a nyáron kinevezett, ötvenéves osztályvezető főorvos, aki nagyon szeretné megteremteni, felfejleszteni a hospice-ellátást Győrött.