A Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság első embere szeptember 1-jétől már nem Csizmadia Gábor rendőr vezérőrnagy lesz, hanem dr. Urbán Zoltán László rendőr dandártábornok. A vezérőrnagy hét év után búcsúzik, életkora elérte a szabályok szerint megengedettet. Hivatalában rendőrként az utolsó interjút készítettük vele.

Csizmadia Gábor vezérőrnagyként búcsúzik a megyei kapitányság éléről, az új rendfokozatot nemrég kapta meg. Munkássága és vezetői érdemei, na meg persze a rendőri pályán eltöltött 46 év magáért beszél. Utolsó munkanapját tölti a főkapitányi irodában, ahová hét éve először lépett be. S mennyi feladat, kihívás, felelősség várt rá ebben a beosztásban! A hét év azt mutatja: kapitánysága megfelelő volt, most már tényleg jöhetnek a nyugdíjas évek.

„Mindig szerettem rendőr lenni, soha nem tagadtam vagy szégyelltem ezt. Egyébként határőrként kezdtem, akkor még Győr-Sopron megyében.” – kezdte Csizmadia Gábor. ”Mire rendőrfőkapitány lettem, már Győr-Moson-Sopron megyének hívták a szolgálati helyemet. Keretbe foglalja a pályafutásomat, amelynek a szabályok szerint augusztus 31-én vége. Aki szereti a munkáját, annak ez akkor is nehéz, ha előre ki lehet számolni, mikor jön el a napja. De majd csak megszokom a rendőrségen kívüli életet is.” – mosolygott a főkapitány, aki arról is mesélt, hogy a feleségének azért viccesen megjegyezte: egy darabig reggelente még neki tartana eligazítást, csak hogy meglegyen az egészséges átmenet.

A rendőri vezető hét évét nem kímélték az olyan szokatlan és váratlan események sem, amelyek nem csak szakmailag, hanem emberileg is próbára tették rátermettségét.

A máig emlékezetes, és egyben félelmetes 2013-as, márciusi nagy hóhelyzetben ugyan még Komárom-Esztergom megye első számú rendőri vezetője volt, de az akkor itt szolgáló Németh Lajos rendőr ezredes úrral, valamint a két megye állományával együtt ezt a helyzetet is meg kellett oldani, uralni kellett a szokatlan tavaszi napot.

Ezután alig érkezett meg Győr-Moson-Sopron megyébe, mint főkapitány, máris egy újabb keményebb helyzettel, az árvízzel kellett szembenéznie, ami ugyanakkor szép emlékeket is jelent Csizmadia Gábor számára.

„Hihetetlen volt az az összefogás, amit akkor tapasztaltunk. Rendőrként és emberként, mert a kettő soha nem szétválasztható. Olyan kihívást kapott mindenki, aminek akkor és ott kellett megfelelni. Rengeteg rendőrünk dolgozott, a társszervekkel összefogva, illetve persze a szakemberek irányítása mellett. Szinte senkin nem látszott a fáradtság, erőt adott, hogy meg kellett menteni a gátat. Nekünk rendőröknek kellett Győrújfalut kitelepíteni, emlékszem az akkori rendészeti igazgató Németh Lajos ezredes kijelentette, ez a gát ugyan nem fog átszakadni, ha ennyien tesznek ellene! Szerencsére igaza lett, tényleg megmenekült több ezer otthon. Ezt az eseményt mindenképp sikersztorinak könyvelem el, akkor is, ha félelmetes és megrázó is volt egyben.”

Az országos migráció csúcsát 2015-ben éltük, 310 ezer ember ment át Hegyeshalom és az egész megyén keresztül Ausztriába. Rendőreinkre is hatalmas teher nehezedett, ahogy a megyei főkapitányra is.

„Ahogy semmit, az állomány hozzáállása, szakértelme és elhivatottsága nélkül ezt a helyzetet sem tudtuk volna megoldani. A társszervekkel, önkormányzatokkal – és még lehetne sorolni –közösen sikerült úgy kezelni a kialakult feladatot, hogy nem volt komolyabb atrocitás a megyében. Pedig volt olyan is, hogy a győri vasútállomáson egyszerre 4000 migráns tartózkodott.

„Sikerült törvényesen, határozottan megakadályozni azt, hogy városszerte sátorozzanak, hogy a pár száz férőhelyes vámosszabi táborba ezernél is többen zsúfolódjanak össze, és a Hegyeshalomba való kísérésüket is sikerült megoldani az állománynak.”

A leköszönő főkapitány azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a Szövetség utcai kollégák több mint 16 ezer illegális migráns papírjait kezelték, emellett intéztük az elszállásolásukat, az étkeztetésüket. S bizony még a sokat látott rendőri vezetőt is meglepte, hogy a végszámlán több tucat pelenka is szerepelt, hiszen jöttek komplett családok is. A helyzet mindenkit felkészületlenül ért, de a legjobb tudásuk szerint igyekezték azt kezelni, az ország és a megyebeliek védelmére.

Az elmúlt hét évről rengeteget lehetne beszélni, számos sajtótájékoztatót kellett összehívni, ahol megoldott bűnesetekről tudtak beszámolni a különböző osztályvezetők. Mind közül talán a legemlékezetesebb és legmegrázóbb a Tompa Eszter gyilkosság megoldása volt, amely technikai és emberi bravúrnak is köszönhető.

„Mikor az a gyilkosság történt, én meg nem a megyében dolgoztam. Ám mind a mai napig roppant büszke vagyok azokra a kollégákra, akik dolgoztak ebben az ügyben. A technika fejlődésének és a nyomrögzítők precíz munkájának köszönhetően sikerült a bálazsinegről mintát venni, s meglett az elkövető. Megoldódott egy olyan ügy, amely sok ember életét tette tönkre.” – emlékezett vissza, azt sem kifeledve, hogy igen, a rendőrségi munkában a szomorú események kapcsán is vannak kifejezetten sikersztorik. Sokszor olyanok is, amelyekről a közvélemény nem tud, de hihetetlen munka rejlik a felgöngyölítés mögött.

Nehéz, de szép feladatként gondol vissza a 2017-es EYOF-ra, amely amellett, hogy egyedülálló volt Magyarországon sok-sok kihívás is tartogatott a rendőrség szempontjából. A szigorú biztonsági intézkedések megszervezése, a városban zajló megnövekedett forgalom kezelése, és a például a kerékpárfutamok biztosítása is komoly erőket igényelt a rend őreitől.

S ha 2020 felé közeledve Csizmadia főkapitány úr netán arra gondolt volna, hogy a nyugdíjig lesz egy nyugodt éve, amolyan levezetés, most már tudjuk, hogy tévedett volna. Hazánkat is elérte a Covid19 világjárvány, ami a rendőrségnek ismét olyan feladatokat adott, amire előzetesen nem lehet felkészülni. El kellett látni a megye határszakaszának komplett védelmét és a határátkelőket is újra üzemeltetni kellett, lehetőleg a legrövidebb időn belül.

Megdöbbentő számot osztott meg velük: 1 millió 300 ezer embert léptettek be Magyarországra a szigorú védekezés idején.

Ha maradt is hiányérzete valamiben, az a megyebeli rendőrségi épületek felújítását illeti. Sok terve volt, aminek az anyagi lehetőségek szabtak gátat. De ahogy fogalmazott: most már jöjjenek a fiatalok, ez már legyen az ő feladatuk.

Szóval az elmúlt hét év a – mondhatni – a rutinfeladatokon és a rendőri lét sajátosságai miatti történéseken túl rengeteg olyan eseményt tartogatott, amely más megyében nem fordulhatott volna elő, de még itt sem volt várható.

A rendőrség jól vizsgázott, állták a havat, a sarat, a vizet, az illegális migránsokat, s a saját eszközeikkel hadat üzentek a koronavírus járványnak is.

Csizmadia Gábor rendőr vezérőrnagy kedden reggel úgy ébredhet veszprémi otthonában, mint bármelyik nyugdíjas férfi. A naptárja már nem lesz tele, s felesége, a gyermekei és az unokák is többet lehetnek a családfővel. Mint mondja, furcsa lesz megszokni, de ez az élet rendje.

„Feltalálom magam, ebben biztos vagyok. Akkor is, ha nagyon szokatlan lesz. Az unokákat nagyon szívesen elviszem és hozom majd az óvodából, iskolából, rendezem a sokáig elmaradt ház körüli teendőket is. A műhelyemben például a 7 év alatt egyszer sem tudtam kifesteni, ezt is pótolom majd. A feleségem már nagyon várja már a családi lomtalanítást is, amikor végre megszabadulunk a felesleges holmijainktól, s megcsináljuk a helyet az újnak.”– mesélte a terveket nevetve, sőt azt is elárulta, hogy a fűnyírást eddig is nagyon szerette, most majd ennek a pihentető és hasznos kerti munkának is gyakrabban hódolhat. Akik ismerik, tudják, hogy szeret horgászni, vízparton lenni, érdekli a vitorlázás világa és szívesen beszélget bárkivel. Utazni belföldön szeret, most erre is több ideje jut.

A jövőre nézve sok terve van, akkor is, ha egy kicsit még fura, hogy a szeptember 1-től már nem gyakorló rendőrként, hanem 46 év hivatásos szolgálat után főállású férj, apa és nagypapa lesz. A feladat és a kihívás így is nagy, s talán a legszebb.