A Rákóczi Ferenc utca 32. alatti lakóházon két tábla, szerte a városban pedig több aknafedél és víznyelő emlékezteti a járókelőt a Stádel Gépgyárra. A Stádelek generációkon keresztül munkájukkal, ipari találmányaikkal, gyártmányaikkal gazdagították Győr hírnevét, ipartörténetét, közéletét. Hála néhány elszánt kutatónak, egy lelkes ügyvédnek és három egyetemistának, az egykori gyár szellemi öröksége ma már a Győri Értéktár része.

A szerszámkovács Stádel József 1800 körül érkezett Győrbe, s szorgalmának, tehetségének köszönhetően pár év alatt kivívta helyét a céhtársak között. Fia, Stádel Károly folytatta apja munkáját, s a műhely az ő idejében kapta meg a gyári címet.

A korszak egyik legnagyobb cégeként rengeteg munkavállalót foglalkoztattak, alkalmazottaikkal mindig emberségesen bántak. Sokféle termékük volt, a mezőgazdasági gépek széles skáláján kívül lakatokat, csatornafedeleket is gyártottak. Cséplőgépük az 1873-as bécsi világkiállításon aranydiplomát szerzett. Nevükhöz számos találmány kapcsolódik.

A néprajzkutató dr. Lanczendorfer Zsuzsanna pár éve került baráti kapcsolatba a Stádel családdal, akkor tudta meg, hogy Győr első gépgyárának a leszármazottai. A téma azonnal felkeltette az érdeklődését. A Széchenyi-egyetemen működő, általa vezetett Kultúra és Értékkutató Műhelyben kollégájával, dr. Varga Balázs történésszel, valamint Cserhalmi Zoltán muzeológussal átfogó tanulmányt készítettek, melyben megrajzolták a família történetét. A Rómer-múzeum anyagában megtalálták a hozzájuk köthető levelezéseket, dokumentumokat, s azt az éremgyűjteményt, melyek darabjait a különböző kiállításokon nyerték el. A leszármazottakkal készített interjúkból kiderült, hogy a családot a 20. században sok negatív hatás érte. Az 1944-es bombázás során a gyárat két bombatalálat gyakorlatilag elpusztította. Az 1949-es államosításkor mindenüket elvették. A Stádel-gyárból Kisalföldi Gépgyár lett. A dolog pikantériája, hogy a ’70-es években Stádel Károlyról még szocialista brigádot is elneveztek.

A Széchenyi-egyetem jogi karának oktatója, dr. Bóka Zsolt a Kutatók Éjszakáján hallotta a kis csoport előadását. Rögtön arra gondolt, érdemes lenne a Stádel-örökséget a Győri Értéktárban elhelyezni, hogy a jövő generáció is megismerhesse. Ezért néhány joghallgatóval készítettek egy javaslatot, melyet benyújtottak az Értéktár Bizottságnak. Ezáltal a hallgatók nemcsak azt tapasztalhatták meg, hogyan kell benyújtani egy előterjesztést, ahhoz támogatókat szerezni, hanem a munka során magukévá is tették ezeket az értékeket.

Judit, az utolsó Stádel ma is Győrben él. „Az, hogy egyik napról a másikra mindent elvettek a nagyszüleimtől, óriási törést jelentett a családunk életében. Osztályidegenek lettünk, édesapám nem tanulhatott tovább, egyfajta oldalpályára kerültünk. Mi úgy nőttünk fel, hogy ez a téma tabu volt, nem beszéltünk róla. A rendszerváltás után kárpótlási jegyek formájában ugyan valamit visszakaptunk, de ez már nem változtatott azon, ami történt. Most viszont úgy érzem, hogy a Stádel Gépgyár szellemi öröksége végre rangjához méltó helyre került, s nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik ezt lehetővé tették.”