Augusztus második fele és szeptember eleje a gyümölcsfák szemzésének ideje, ez az egyik legjobb és legkönnyebb szaporítási módja a növényeknek. Ez optimális időszak, ilyenkor az alany – azaz a befogadó növény – jól adja a héját.

Nemesnek a rászemzendő növényt nevezzük, amelyet valójában szaporítani, továbbvinni akarunk. A szemzéssel új fajtákat hozunk létre, de úgynevezett kombifákat is alkothatunk, azaz egy alanyba akár több fajtát is belerakhatunk. Kisebb kertekben így egy-egy fáról többször is szüretelhetünk.

Ha száraz a nyár, fontos, hogy júliustól kezdődően többször, jó nagy adag vízzel locsoljuk be az alanyt, mert csak így adja a héját.

Amennyiben kombifát szeretnénk, törekedjünk arra, hogy egymás után érő fajtákat oltsunk egy alanyba, mivel az érési idő eltolódása miatt jobban kell figyelnünk a növényvédelemre.

A szemzés módszerével akár a már megunt fajtáinkat is lecserélhetjük a fák kivágása nélkül, ehhez tavasszal a fát a vázágakig visszavágjuk, hogy új, szemzésre alkalmas veszők növesztésére késztessük.

Első dolgunk eldönteni, hogy mit szeretnénk szemezni. Második lépés a szemzőhajtás beszerzése. Ha ismerőstől származik, mindig győződjünk meg arról, hogy a fa erős, életképes, betegségnek nincs jele, nehogy a mi fáinkat megfertőzze. A metszést tiszta, esetleg hipóban fertőtlenített szerszámokkal végezzük, elkerülve az esetleges fertőzéseket. Figyeljünk arra, hogy hajtórügyet, és ne termőrügyet vegyünk le a szemzőhajtásról. A levágott ágról távolítsuk el a leveleket. Körülbelül egy centiméternyire hagyjuk meg a levélnyelet, ennek később még funkciója lesz. Az így kapott hajtást a hűtőszekrényben (nem a fagyasztóban) akár két hétig is tárolhatjuk vizes újságpapírba csomagolva, zacskóban. A szemzéshez éles szemzőkés szükséges, de szike is megfelel a célnak, valamint kell még rafia vagy bármilyen kötözőszalag.

A fa ágára vagy a törzsére merőlegesen, egy határozott mozdulattal metsszük be a kérget 1-1,5 centiméternyire. A következő vágással – amelyet az előzőre ismét merőlegesen, körülbelül 2 cm szélességben ejtünk – az ágon egy T alakú bemetszést kapunk, amelyet az oltókés hegyével finoman nyissunk szét. Nem jó többször vagdosni, mert ezzel csak roncsoljuk a fát. Fontos, hogy minden beavatkozás egy mozdulattal történjen.

A szemzőhajtást fejjel lefelé fordítva, a szem (levélhónalj) alatt kb. 1,5 centiméterrel bemetszést végzünk úgy, hogy ne csak a szemet, hanem vele együtt egy kis fás részt is vágjunk, majd ezt tovább a szem fölött kb. 1 centiméternyit folytassuk. Utána megfordítjuk az ágat, és a kívánt helyen, az ágra merőlegesen kivágjuk a szemet.

A kivágott szempajzsból távolítsuk el az ott maradt farészt, de vigyázzunk, hogy a kezünk ne érintse a metszfelületet.

Most jutottunk el a kis levélnyél szerepéhez: ennél fogjuk meg a szemet, majd a T alakú metszésbe fentről lefelé finoman becsúsztatjuk, egészen annak tetejéig. Ha nehezen megy, akkor a másik kezünkben lévő szikével segíthetünk betolni. Az utolsó pár milliméternél már a szempajzs tágítja magának a helyet, és ezzel szorítja bele magát az alanyba.

A következő lépés a szem rögzítése kötözőanyaggal. A kötözést alulról felfelé X alakban végezzük. A cél a kéreg biztos és szoros rögzítése. A felesleges kötözőanyagot távolítsuk el. Ezzel kész is a szemzés.

Két-három hét múlva meggyőződhetünk a munkánk sikeréről. Az a jó, ha a maradék levélnyél magától leesik, vagy könnyen leválik a szemről, ha kicsit megmozgatjuk. Ha rászáradt, nem sikerült a szemzés.

A kötözőanyagot csak késő ősszel távolítsuk el, tavasszal az alanyt vágjuk vissza a szem felett.

Keretbe:

Szeptember 5-én 16.30-tól várja az érdeklődőket a Kertészek és Kertbarátok Győr Városi Egyesülete az ősz első ingyenes előadására a Kereskedelmi és Iparkamara székházába. Nagykutasi Viktor előadásának címe: Kertészeti szemzésismeret.