Szent László-díjban részesült Pál Kálmán fesztiváligazgató Győr művészeti és kulturális életét gazdagító, értékteremtő munkájáért, a Karzat Színház és az Öt Templom Fesztivál létrehozásában és működtetésében kifejtett magas színvonalú tevékenységéért. A városért, a közösségért dolgozni csak szeretettel lehet, mondja, kiváló csapattal, így az elismerésért az ő nevükben is köszönetet mondott a díjazott, és a sok segítségért pedig családjának és édesanyjának is.

A középiskolás Pál Kámán gondolta volna, hogy negyven évvel később a művészet és kultúra területén megszerzett tudását, szorgalmát és lelkesedését Szent László hitéhez, akaratához és a király értékteremtő életéhez hasonlítják?

Hatéves korom óta élek Győrben, a budapesti képzőművészeti gimnáziumba jártam, érettségi után visszajöttem, az akkori Centrum Áruházban voltam grafikus, majd vidékre kerültem kultúrházvezetőnek. A szívem visszahúzott a fővárosba, alkalmazott grafika szakon végeztem a Képzőművészeti Egyetemen, ahol igazi akadémiai hangulat volt. A diploma megszerzése után jó néhány tanfolyamot elvégezve lettem magánvállalkozó. Szerettem volna másoddiplomát is szerezni, de családi okok miatt ez a tervem nem valósulhatott meg.

Az elmélet után következett a gyakorlat?

Úgy gondoltam, van annyi hamuban sült pogácsa a tarsolyomban, hogy kipróbáljam magam abban, ami érdekel. A tanulást nem hagytam abba, folyamatosan képzem magam, de vallom, hogy az élet a legnagyobb tanítómester. Az élet sűrűjében tanultam meg, milyen érdekes maga az ember, ekkor tapasztaltam meg, a boldogság minél elérhetetlenebbnek tűnik, annál közelebb van, csak nem vesszük észre. Nem kell hozzá pénz, nem kívülről érkezik, hanem belülről. Elődeink munkáit, hagyományainkat, az örökségeinket átadni az utókornak egyfajta evolúciós magatartás számomra. Megteremteni a lehetőséget a megőrzésre, megismerésre, továbbfejlődésre. Szépemlék-gyűjtőnek nevezem magam.

Külföldi utazásain hajtotta a felfedezési vágy?

Művészbarátaimmal az átlagnál többet csatangoltunk a ’80-as, ’90-es években, bebarangoltuk Európát, egy franciaországi út után rögtön elutaztam Törökországba, hogy érezhessem és lássam, mekkora is ez a földrész. A szocializmus végnapjaiban egyetemi tanulmányi úton jártam Moszkvában, Szentpéterváron. Az Ermitázsban a múzeumi titkos raktárakban láthattam az orosz avantgárd festőit. Dél-Olaszországban Matera városába 1989-ben jutottam el, ahol a reneszánsz palotákat újra kinyitották az emberek előtt. Szinte megelevenedett akkor ott a múlt. Ez a város 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa lett, pedig ezekben az épületekben és a barlanglabirintusokban még az 1950-es években is éltek emberek áram és víz nélkül, szörnyű higiéniai körülmények között. Olaszország akkori legnagyobb nyomornegyede mára az egyik legnagyobb szabadtéri múzeum. Évtizedek és lokálpatrióta alapozó munka kellett hozzá, hogy egy egész városrész rekonstrukciója megvalósulhasson. Az utazásokon tanultak későbbi életemben és munkáimban mind visszaköszönnek. Azt vallom, a jótól érdemes, akár megszenvedve is, de tanulni. Finnországban két és fél hónapig megfigyelhettem, a semmi közepén egy kis településen, hogyan tudnak életet lehelni az ottani közösségbe. A tudás terén számomra a legfontosabb, hogy a rendszert kell ismerni, és abból lehet később építkezni. Nem csupán apró mozaikkövekként rakódtak össze bennem a látottak, tapasztaltak, hanem struktúrákat próbáltam látni és megérteni.

A rendszerváltás az ön életében is változást hozott?

A rendszerváltást átélve elkerülhetetlenül változtunk magunk is. Kamaszkorom óta közösségi emberként éltem az életemet. 1980-ban Sáráspusztán az akkori másként gondolkodó fiatalokkal játszóteret építettünk a gyerekeknek, az ifiházban kulturális előadásokat, performance-okat csináltunk, és már akkor az alternatív művészet felé fordultam. A rendszerváltás után nyitottam meg a belvárosban a Krix-Krax Galériát, ami Győr első művészeti magángalériája volt. Közösségeket építettünk és építünk folyamatosan. Számomra a demokrácia fokmérője, hogy függetlenként, bizonyos célokért hogyan tudunk küzdeni, és az emberek azt hogyan támogatják. Úgy érzem, valójában a kultúra és a művészet barikádharcosa voltam és maradtam egész eddigi életemben.

Az Öt Templom Fesztivál és a Karzat Színház ötlete is a barikádharcosé?

2005-ben Győr először pályázott az Európa Kulturális Fővárosa címre, Borsa Katával közösen írtuk a második fordulós projektet. Az Öt Templom Fesztivál ennek a pályázatnak egyik eleme volt, amit azután szinte a semmiből sikerült megvalósítanunk. 15 évvel ezelőtt a fesztiválnak helyet adó városrész Győr egyik szégyenfoltja volt. Az eltelt másfél évtized sikere nagyon komoly csapatmunka eredménye. Megtiszteltetés az öt felekezet vezetőivel, egyházi személyeivel és a kezdetek óta elszánt önkéntes csapattal együtt évről évre sikerre vinni ezt a fesztivált. Szeretném megköszönni a közönségnek is, hogy mellénk álltak, mellettünk maradtak a legnehezebb időszakokban is. Támogató jelenlétük teremtette meg az alapot arra, hogy 2017-ben a 26 legjobb európai művészeti fesztivál egyikeként, Magyarország egyetlen EFFE Laureate díjas fesztiváljaként vigye messzire Győr hírnevét. Mindezek miatt éreztük úgy, hogy nem hátrálhatunk meg a vírus miatt, és megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Győr támogatásával, április végén hat nap alatt, a szigorú járványügyi előírások betartásával, a Kultúrpart stábjával leforgattuk az idei fesztivál májusi programjait, hogy az eredeti terv szerint, az eredeti helyszíneken szólalhassanak meg a koncertek a fellépőkkel és jusson el az élmény mindenkihez legalább az online térben és a Győr+ képernyőin keresztül. A felvételeket mára közel 65 ezren látták, ennyien személyesen itt sem lehettek volna.

A Karzat Színházzal kőszínházi és utcaszínházi produkciókat hoztak és hoznak létre.

Több előadást rendeztem a Budapest Bárnak, amelyekkel sikeresen turnéztunk az országban. Ferenczi Gyurival és zenekarával megalapítottuk a Petőfi Vándorszínházat, Költő utazása című darabunkat évekig játszottuk. Utcaszínházi produkcióink a magyar vurstli hagyományaira épülnek. Büszkék vagyunk rá, hogy itthon és Európa nagy rendezvényein, fesztiváljain – Brüsszel, Berlin, Linz, Baku – ott lehettünk Vándor Vurstli produkciónkkal, ami a Sziget Fesztivál elmaradhatatlan programhelyszíne is. Színházi produkcióink és főleg a Vándor Vurstli mögött is egy elhivatott csapat áll, akik évről évre segítenek megvalósítani a terveket.

Van közös nevező a vurstliban és a fesztiválban?

A vurstlinak és a fesztiválnak ugyanaz a gyökere, a szeretet, amely érdek nélküli, és amely a világ legegyszerűbb és legnehezebb dolga. Az Öt Templom Fesztivál valójában kérdéseket vet fel és a másság elfogadását is gyakoroljuk. Az öt felekezet hozzáállása és lelkesedése, igazi csapatmunka hittel és a lehetőségek megteremtésével, amelyből mindenki erősödve járhatja tovább a maga útját. A fesztivál kaput nyit az egyetemes egyházi kultúrára, a tolerancia és a békesség fényei gyúlnak évről évre más-más újvárosi templomban. Nem is fesztivál, sokkal inkább a zsidó-keresztény kultúra ünnepe. Egy bizalmi közös gondolkodás, amelyben erő van, a szeretet ereje.