„Meggyőződésem, hogy egy elrontott koncepció akkor okozza a legnagyobb kárt, ha azt meg is valósítják. Összességében a nézők úgy érezték volna, hogy a belső terét tekintve talán szebb, külső megjelenését tekintve otrombább, viszont funkcionálisan rosszabb, kevésbé komfortos épületet kaptak volna a becsült kivitelezési költség két és félszereséért” – mondja Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei közgyűlés elnöke.

Az elképzelést a színházi szakemberekkel nem egyeztették, a szükséges felújítás helyett egy olyan átépítést terveztettek meg, amely az épület előnyös tulajdonságait felszámolja, a hátrányosakat növeli. A liftes mélygarázs botrányos parkolási helyzetet teremtett volna, a projekt végrehajtásának öt éve alatt a győri kulturális élet halálos sebet kapott volna, az építkezés miatt pedig a belvárosban fél évtizedre eluralkodott volna a káosz. Egy átgondolt, az elhasználódott berendezések (villamos hálózat, gépészet, forgószínpad) cseréjével és korszerűsítésével járó felújítás indokolt volt, de amit kitaláltak helyette, az észszerűtlen és finanszírozhatatlan volt.

Ötletelés volt, mi lesz a társulatokkal öt évig

2017-ben a miniszterelnöknek 20 milliárd forintos pénzigényt jelzett a város, amire ő már akkor elmondta, hogy ez nagyon sok, ezt egyben nem lehet megcsinálni. Erre a város terveztetett egy projektet, amely legkevesebb 46,5 milliárd forintba került volna 2019-es árakon… És ebben még nem volt bent a kiköltözés és az ideiglenes színház „létrehozásának” a sokmilliárdos költsége sem. A finanszírozási probléma mellett az sem volt kitalálva, hogy mi lett volna a színház- és a balett-társulattal abban az öt évben, amíg a színház bezár. Erre csak ötletek voltak, hogy pl. az állatkert mellett egy cirkuszi sátorban lehetnének az előadások, vagy hogy a frissen épült Olimpiai Sportparkba költöznének a társulatok, amelyet emiatt részben szét kellett volna bontani, átalakítani. Az persze nem érdekelt senkit, hogy a gyerekek sportolási lehetősége csökkent volna ezáltal, és az sem, hogy a személyzet, a kiszolgáló funkciók nem fértek volna el.

Felújítás helyett észszerűtlen átépítés

A jellegzetes „sísánc” tetőre egy kocka került volna, hogy a színpad első felébe helyezett díszleteket is felülről, a zsinórpadlásról lehessen mozgatni. Ez a nem túl esztétikus, drága és bonyolultan megvalósítható építészeti megoldás szükségtelen, hiszen a díszletek jól mozgathatók a két – nézőtérről nem látszó – hatalmas oldalszínpadról. Az, hogy ezeket jelenleg raktárnak használják, még nem indokolja a milliárdos átalakítást, egyszerűbb, ha az oldalszínpadok visszakapják az eredeti funkciójukat…

Az épület brutalitása tovább nőtt volna a Bajcsy-Zsilinszky út felőli oldalon a parkolók helyére elképzelt épületrésszel. Ebben egy színházi jelleget nélkülöző, színpad és függöny nélküli, balett- és színházi előadásra alkalmatlan, a szükségesnél nagyobb, 350 férőhelyes kamaraterem lett volna, színházba nem való mobil lelátókkal. Ez a kiüríthető, csupasszá tehető terem pótolta volna az érthetetlen okból lebontott „csillárszint” funkcióját, ahol most a kiállítások, társasági események vannak, és ami a szünetekben a nézőknek komfortos teret biztosít. Mivel egy évben akár 170 kamaratermi előadás is lehet, ez közösségi térként sosem tudott volna működni.

Az új oldalsó épületrész és a berakodás helyének megváltoztatása miatt a díszletek szállítása a jelenlegi módon nem lett volna lehetséges, ezért egy „fordítókorong” segítségével mozgatták volna az épületen belül a kamionokat. A Vasarely-mozaikot le kellett volna bontani, és az új homlokzaton újjáépíteni, ami nemcsak hatalmas költség, de a rálátás is romlott volna, az alkotás nem „érvényesülne”.

Botrányos parkolási rendszer

A parkolást automata mélygarázsban képzelték el, amelyben liftek szállítják az autókat. Ez egyrészt a világ legdrágábban üzemeltethető megoldása, másrészt forgalomtechnikailag alkalmatlan ott, ahová egyszerre érkeznek, és ahonnét egyszerre távoznak a járművek. Egy színháznál pont ez a helyzet. A várakozás még a ruhatárnál is bosszantó, de képzeljük el azt a nézőt, aki 2,5 órával az előadás vége után még mindig az autóját várja, hogy végre hazamehessen… és mi van akkor, hogyha valaki „leengedi” az autóját, amelyben véletlenül bent marad a szemüveg, vagy a nélkülözhetetlen szívgyógyszer.

A koncepció hibáit sokáig lehetne még sorolni, de jó, ha tudjuk, hogy a legalább öt évig tartó kivitelezés megbénította volna a közlekedést, pl. csak az egy évet vett volna igénybe, míg a mélygarázs helyéről kiásott 5.000 teherautónyi földet elszállítják a belváros szívéből.

Egy finanszírozhatatlan, átgondolatlan, rossz beruházást nem szabadott elkezdeni, sem Győr kulturális élete, sem a belváros nem élte volna túl azt, ami egy ilyen építkezéssel jár. Ha mégis elkezdődött volna, akkor a beruházás 2026-os befejezésekor a strandfelújításhoz hasonló vita alakult volna ki, sőt! Ez a tipikus esete annak, amikor nincs más választás, mint az újratervezés!