A Győri Nemzeti Színház nagyszabású születésnapi gálaműsorral köszöntötte 90 éves Kossuth-díjas operaénekest, Bede-Fazekas Csabát. A ma is aktív művész otthonosan mozog a különböző színpadi műfajokban, elénekelte a zeneirodalom legnagyobb baritonszerepeit, láthatjuk őt prózai művekben is. Az impozáns est gazdag életművéből adott egy keresztmetszetet a társulat kiválóságai és a meghívott művészek előadásában.
Péntek este a teltházas közönség előtt csendültek fel az ismert és szeretett részletek, Mozart, Bizet, Puccini és Erkel Ferenc műveiből, valamint a magyar nagyoperettekből és a népszerű musicalekből az igazgató, Bakos-Kiss Gábor rendezésében, Silló István vezényletével. A születésnapost köszöntötték a Vaskakas Bábszínház és a Győri Balett tagjai is, az érdemes és kiváló művésszel, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával korábbi partnere, Szulák Andrea énekesnő elevenítette fel életének legfontosabb és legemlékezetesebb pillanatait.
Érezhető és tapintható volt az a szeretet, ami áradt a 90 éves kivételes művész, a rendkívüli ember felé. A lokálpatrióta hazafi mindannyiunk számára példakép, szólt a polgármesteri méltatás dr. Dézsi Csaba András videofelvételéről. „A művészet, a kultúra összekötheti egy lakóközösség tagjait, az életművek pedig egy láthatatlan szál. Kardiológusként a szív a specialitásom, a jó szív orvosi értelemben, a nagy szív emberi minőségben a hosszú és hiteles élet titka. Az emberi szív az érzelmek, a lelki gazdagság forrása, és Csaba neked hatalmas szíved van a művészet és az emberek iránt. Mint Győr polgármestere barátodként kívánom, hogy erőteljesen dobbanjon az öröm, a szeretet és a sikerek ritmusában. Isten éltessen egészségben, családod szeretetében, a közönség jutalmazó tapsában!” Majd a város ajándékait dr. Pergel Elza és Szeles Szabolcs alpolgármesterek nyújtották át az ünnepeltnek.
A múlt alapozza meg a jelen sikerét. Bede-Fazekas Csaba 1969 óta állandó tagja a győri színháznak, és bár egy évadot játszott a debreceni Csokonai Színházban, 1978-ban, amikor megépült az új színház, elindulhatott a várva várt operaélet. Szerepeivel, kiállásával a város színházi életének megtestesítője lett, olyannyira, hogy operaénekesként operettet és musicalt is énekelt, sőt drámai előadásokban is játszott. Bede-Fazekas Csaba egyedülálló módon mindjárt a pályája elején szembetalálkozott azzal az elvárással, hogy énekelés mellett prózában is szerepeljen, ami bár nem volt könnyű, de első igazgatója, Várady György jó érzékkel meglátta benne az isteni tehetséget. Ez a mai napig elkíséri.
Az elmúlt évtizedek alatt a kivételes művész neve összenőtt a győri színjátszás sikertörténetével. Mindig sokat tett azért, hogy a főváros mellett a vidéken alkotó művészeket is elismerjék. Szereti Győrt, azt itt élőket, a közönség szeretete tapintható számára. Hűségét a város mindig is fontosnak tartotta és meghálálta, Győr díszpolgáraként a Szent László-, a Győr Kultúrájáért, valamint a Győr Művészetéért díjak boldog tulajdonosa is.
A péntek esti érzelmes időutazásban barangolhattunk a múltban, az archív felvételek és az ünnepi gála emlékezetes pillanatai felidézték meghatározó szerepeit. „Tiborc én vagyok” – szólt az ünnepelt vallomása, amit tulajdonképpen egy kritikusának köszönhet Bede-Fazekas Csaba. Közel 200 darabban, lényegében minden műfajban játszott, Erkel Ferenc Bánk bán című operája áll hozzá mégis a legközelebb. Pályafutása során Tiborc szerepét játszotta a legtöbbször, a mestermű egy oly korba vezet bennünket vissza, amikor nem volt irigylésre méltó dolga egy parasztnak, de mindig vannak szegények, magukra hagyottak, akiket nem karol fel a jólét. „Az ilyen emberek keserve nagyon közel áll hozzám” – hangzott el.
Bede-Fazekas Csaba csupa nagy betűvel, az EMBER, aki hiteleséggel és becsülettel éli életét, és így is áll ki a színpadra, így játssza szerepeit. Kivételes alkalom volt együtt ünnepelni vele és a győri társulattal, mintegy beavatottá válni, hogy lássuk a követendő példát, hit és szívjóság nélkül nincs életre szóló hivatás. Hisz technikailag sokan tudnak „szépen énekelni”, de csak a kiválasztottak tudnak így, teljes szívből, szeretni és szeretve lenni. Ez lenne a hosszú és boldog élet titka? Nem tudni, a 100. születésnapján majd kiderül, addig is: Isten éltesse sokáig, Csaba!