Mi volt a Benedetto titka? – erről is kérdeztük Cseh Istvánt, aki három évtizeden át vezette a legendás győri cukrászdát, és akinek munkáját „Nádorváros szolgálatáért” díjjal ismerték el.

Sokan biztosan azt gondolnák, hogy ön cukrász, pedig ez nincs így.

Nincs bizony, hiszen felszolgáló a végzettségem, és mindig is annak vallottam magam. 1973-ban a Rába Hotelben kezdtem tanulóként, majd szépen felfelé haladva a ranglétrán, több helyen is dolgoztam. 1979-ben egy évet például Kelet-Berlinben, a híres Mathias Kellerben és a magyar nagykövetségen, mint protokoll-felszolgáló. A követségen az utolsó rendezvényem az a 600 fős fogadás volt, amit Farkas Bertalan tiszteletére adtunk, miután visszatért az űrből.

És hogyan lett ebből ismét Győr és a Benedetto?

A következő évben hazahívtak, dolgoztam többek között a Nárcisz Presszóban, a Jerevánban, 1986-tól öt éven át a Szürkebarátban. Aztán 1991-ben jött a Benedetto, amit Balogh Márton barátommal harminckét esztendőn át közösen vittünk. Ritka dolog, de Marcival közöttünk papírra soha semmi nem volt leírva. Az egymásnak adott szóhoz tartottuk magunkat több mint három évtizeden át, és ez mindvégig nagyszerűen működött.

Mi volt a Benedetto titka?

Csak olyan sütemény és fagylalt kerülhetett a vendég elé, amit mi magunk is örömmel fogyasztottunk volna. Nem volt kivétel. Egyszer bejött egy férfi, és miután az utolsó falatig megette az eperkelyhünket, közölte, hogy nem volt jó. Mondtam neki, hogy semmi gond, akkor nem kell kifizetnie. Erre vállon veregetett és kisétált. Eltelt egy hét, amikor a gyerekeivel visszatért, és attól kezdve mindig nálunk fagylaltoztak, és rendben fizettek. Nehéz helyzetekben is udvariasnak kell lenni a vendéggel, ez is egy titok. És persze mindig friss alapanyagokkal dolgoztunk, a szívünket-lelkünket nap mint nap beletettük a munkába.

Mi az igazság, miért zárt be a Benedetto?

Harminckét év alatt alig volt néhány szabad vasárnapom. Egyre többet küszködtem a gerincemmel, ez 2022-re odáig jutott, hogy már csak a hűtőkbe kapaszkodva tudtam közlekedni a konyhában. Ekkor azt mondtam, elég volt. Ehhez jöttek hozzá a válság során elszálló energiaárak. A gerincemet sikeresen megműtötték, így most már jól vagyok. Imádok kertészkedni, a feleségemmel szívesen járunk gyógyfürdőkbe és mindennap sétálok egy nagyot a kutyámmal.

Nincs semmi kísértés, hogy visszatérjen?

Rendszeresen megcsörren a telefonom, volt vendégek érdeklődnek, hogy nem gondoltam-e meg magam. Ilyenkor csak nevetek, hiszen örülök, hogy végre pihenéssel tölthetem a nyugdíjas éveimet. Viszont nagyon büszke vagyok rá, hogy tudtam valamit adni Győrnek és a győrieknek. Egyébként a benedettós somlói galuska és gesztenyepüré nekünk is hiányzik, mert azt a cukrászaink készítették, mi sem jutunk már hozzá. Tavaly viszont beszereztünk itthonra egy príma fagylaltgépet, és a feleségem, Márta kiválóan süt, így nem maradunk finom édességek nélkül.