A Szép Magyar Beszéd Verseny online döntőjén idén is részt vesz a kárpátaljai diákok csapata. Felkészítő tanárukkal, Katona-Mironova Bertával, a nagydobronyi középiskola igazgatójával beszélgettünk.
Hányadik éve versenyeznek és miért fontos a kárpátaljaiaknak, hogy jelen legyenek?
Én 2003-tól veszek részt a győri versenyen, a területi fordulót is azóta szervezem a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség irányításával és támogatásával. De évekkel előtte is jelen volt már régiónk a versenyen, a kapcsolatot Szántó Edit magyartanár közreműködésével indították el, aki jelenleg is társam a munkában.
Ez a rendezvény országos pódium, de értékeiben jóval túlmutat azon: összmagyar értekezés a szépről, az igazi értékekről s a gondolat erejéről. Itt szép verseng a széppel, nemes a nemessel. S e nemes versengés anyanyelvünkért van. Biztatást, erőt, új energiát ad. A szülő valahogy kicsit mindig másképp tekint legkisebb csemetéjére, jobban kényezteti, több figyelmet szentel neki – anyaországunk legkisebb gyermeke pedig mi vagyunk, Kárpátalja. Nagyon jóleső érzés, hogy bennünket Győrben mindig kimondhatatlan, szívből jövő igazi szeretettel fogadnak. Úgy érezzük, hogy itthonról haza megyünk a meghitt szülői hajlékba. Számunkra ez nagyon sokat jelent: megerősít abban, hogy egy családhoz tartozunk, fontosak vagyunk annak ellenére, hogy valamikor valakik elszakítottak egymástól, de a köteléket mégsem sikerült széttépni. A részvétel erőforrást és reményt jelent napjaink zűrzavaros, értéket kereső világában. Sajnos, a járványhelyzet immár két éve megszakítja a találkozás örömét, így csak a virtuális térben lehetünk együtt.
A felkészülés során tanultakat hogyan tudják a gyerekek hasznosítani a mindennapi életben?
Tanulóink nemcsak tárgyi tudással, magabiztossággal gyarapodnak, bár ez is nagyon fontos. Ennél sokkal többet jelent az a lelki többlettartalom, mellyel gazdagodnak. A szép szó hangoztatásának erejével értékeinket tartjuk magunk fölé, s ez egyfajta üzenet is: igenis, küzdelemben állunk nyelvünk lekicsinylése, másodrendűvé minősítése, elnyomatása és sokak általi megaláztatásával szemben.
Szép Magyar Beszéd a verseny címe. Milyen az igazán szép magyar beszéd?
A verseny címe nagyon találó, minden benne van: technika, forma, tartalom. A szép beszéd legyen technikailag jól kivitelezett, mindemellett természetes, igaz, hiteles. Az is igaz, hogy a szív, a lélek is elengedhetetlen a szép magyar beszédhez. A beszédtechnika és a tartalom is lényeges. Technikailag fontos, hogy tartsuk be a köznyelvi normákat, a hangtani törvényeket, a hangsúlyozási szabályokat, de a mélyebb jelentés ennél sokkal több. A mindennapokban és a versenyekre való felkészüléskor meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy nem szabad, nem engedhetjük, hogy a szavak elveszítsék erejüket és ezáltal hitelüket. A szó maradjon mindenható, de ehhez olyan emberekké kell válnunk, akik mindig megtartják ígéretüket és a szóból tett lesz.
Milyen veszélyeknek van kitéve anyanyelvünk?
Manapság sokat foglalkozunk azzal, hogy jól használjuk-e anyanyelvünket napjaink tömegkommunikációs dzsungelében. Az internet, az okostelefonok és a közösségi média térhódításával a posztolás, kommentelés, blogolás mindennapjaink természetes velejárója lett. Ez magával hozza az idegen, főleg angol kifejezések mind gyakoribb használatát, az igénytelen fogalmazást, a nyelvi normák mellőzését. Egyfajta nyelvi romlásnak tesszük így ki anyanyelvünket, s a következő nemzedék igényesség terén sokkal szegényebbé válik.
Kárpátalján más veszély is leselkedik az anyanyelvre. Napjainkban a hatalmi törekvések arra irányulnak, hogy asszimilálják a kisebbségeket, beolvasszák egy nagy közösségbe, ahol megszűnik a kisebbségi identitás. De mi szívügyünknek tekintjük az őseink által ránk hagyott mécs fényének őrzését, táplálását, megmaradásunkba vetett hitünk megerősítését. Anyanyelvi versenyeink is ezt az ügyet szolgálják. E versengés esztétikai, emberi, erkölcsi többletet, hitet és erőt ad, hogy egyenesen állva, meghajlás nélkül, töretlenül bírjuk e kor ránk zúduló terheit, viszontagságait. Az a feladatunk, hogy a magyar nyelv megőrzésére, használatára, rangosítására buzdítsuk a kárpátaljai fiatalságot, hogy nyelvünknek ne omladozó romjait hagyjuk örökségül utódainknak. Mert a magyar nyelv csak és akkor marad fenn Kárpátalján, ha mi nem hagyjuk el.