A Magyar Vagon- és Gépgyár volt vezérigazgatójára, Horváth Edére emlékeztek tisztelői születésének 100. évfordulóján. A jubileum alkalmából emléktáblát avattak a volt vasúti jármű üzem helyén, az Árkád mögött.

„Felsorolni is nehéz, mennyi mindent gyártottak a vagongyárban. Többek között a londoni metró vagonjait, motorvonatokat, hidakat, kamionokat, autóbuszokat, traktorokat, repülőgépeket. Története során végig meghatározó volt a magyar gazdaságban, de virágkorát Horváth Ede alatt élte. A Magyar Vagon- és Gépgyár a gépipar zászlóshajója volt. A hetvenes években több mint húszezren dolgoztak a gyárkomplexumban. Horváth Ede legfőbb erénye a minőség volt. Korszerű gyártástechnológiát hozott Győrbe és új piacokat tárt föl. A várossal való kapcsolatát jól jellemzi a színház, ifjúsági ház, RÁBA ETO stadion, fúvós zenekar, csónakház, néptánc csoport alapítása, vagyis Győr fejlődésben is katalizátor volt.” – fogalmazott köszöntőjében Miklósy Lajos, a Győri Ipartörténeti Alapítvány elnöke.

Ugyancsak szólt az egybegyűltekhez Pintér-Péntek Imre, a vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: „Az 1800-as évek végéig Győr gabonakereskedő város volt. Amikor a feltételek megváltoztak, a győriek az ipar felé fordultak. Az első két gyár a szeszgyár és a vagongyár volt. Amikor jóval később a szocialista nagyipar leépült, akkor jött az AUDI a városba. Az autógyár azért települt Győrbe, mert itt olyan nagyvállalati munkakultúrát talált, amit a RÁBA gyár alakított ki, s ennek köszönhető, hogy azóta is fontos szerepet játszik az ország gazdaságában. Ezt szeretném megköszönni Horváth Edének.” – hangsúlyozta a kamara elnöke.

Ezt követően dr. Honvári János, az Ipartörténeti Alapítvány kurátora idézte fel a volt vezérigazgató alakját. Horváth Ede nagycsaládban született, Szombathelyen. Bentlakásos erdei iskolába járt. Győrbe 1938-ban került tanoncnak, s a vagongyárban kezdett dolgozni. Később technikusi végzettséget, majd a Magyar Kommunista Párt főiskoláján diplomát szerzett. Sztahanovista, vagyis a szocialista munkaverseny hőse lett, miután 4100 százalékot teljesített. 1951-ben kinevezték a Szerszámgépgyár igazgatójának, 1963-ban pedig a Vagongyár vezérigazgatójának. A helyi pártvezetés nem őt akarta, végül mégis elfogadták. A szónok kiemelte: Megítélése rendkívül ellentmondásos ma is. Sosem lehetett megvesztegetni. Zárkózott, befelé forduló ember volt. Nem járt szórakozni, nem ivott, nem cigarettázott és nem voltak barátai sem, munkamániás volt.

Horváth Ede nélkül a Magyar Vagon- és Gépgyár sorsa is másképpen alakult volna.

A beszédek után leleplezték és megkoszorúzták az egykori vezérigazgató tiszteletére készített emléktáblát.

Televíziós szerkesztő: Németh Boglárka