Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki tele van energiával, a fáradtságot pedig hírből sem ismeri. A Pénzes Andrással folytatott beszélgetésem után napokig azon töprengtem, hogy ez a tősgyökeres győri vállalkozó miből merít ennyi erőt?

Pénzes András büszke győrinek vallja magát, és nagyon szereti szülővárosát. Csak találgatok, de lehet, hogy éppen a megyeszékhely hangulata tölti fel állandóan az energiaraktárait. „Nagyon pörögtünk már az iskolában is. Tagja voltam a diákönkormányzatnak, és a versmondás is központi szerepet töltött be akkori életemben” – meséli Pénzes András, aki ezüst és bronz fokozatot is kapott az egykori Kisfaludy Napokon. Saját bevallása szerint a legtöbb idejét az iskolában töltötte, ahol nagyon jó és összetartó közösség alakult ki. Állandó mozgásban voltak, így a sport elengedhetetlen részét képezte a mindennapoknak. „Karatéztam is, majd a labdarúgással kezdődött egy nagy kaland, ami elvezetett a footbaghez. Rendszeresen szerveztünk nemzetközi versenyeket, számos iskolába és rendezvényre meghívtak minket. Még az osztrák–magyar bajnoki címet is elhoztam amatőr kategóriában.”

Pénzes András saját bevallása szerint projektszemlélettel éli az életét, és ez éppúgy igaz a munkájára, mint a magánéletére. Ahhoz, hogy a kreatív, szárnyaló fantáziájú, de mégis fegyelmezett győri vállalkozót megértsük, vissza kell utaznunk két évtizedet az időben. „Tizenhárom éves voltam, amikor elveszítettem édesapámat. Akkor fejben el kellett döntenem, hogy hogyan tovább, csinálom vagy összeesek. Én pedig a célok mellett döntöttem” – idézi fel akkori gondolatait Pénzes András.

A 2010-es évek első fele komoly változásokat hozott a győri fiatalember életében, hiszen a zalaegerszegi főiskolán és a győri munkaerőpiacon megszerzett tudással egyéni vállalkozásba kezdett.

„Rendezvényszervezéssel és pályázatírással foglalkozom azóta is, mellette pedig a Royal Club Kulturális és Sport Egyesület elnöke vagyok nyolc éve. Az egyesületnél a társasjátékon van a hangsúly, ami nagy szerelem az életemben.”

Elsőre talán meglepő lehet, hogy a társasjáték hogyan lehet egy egyesület fő területe. De a társasjátékok a szociális és digitális kompetenciák, valamint a szövegértés és problémamegoldás fejlesztésében is segítséget nyújthatnak.

„Mára már eljutottunk oda, hogy saját társasjátékot fejlesztünk. Egy mesekönyv témáját felhasználva készítettünk egy szövegértést fejlesztő játékot” – mondja az egyesület elnöke. Ráadásul az egyesület az év végére szeretné tovább erősíteni pozícióját, többek között azzal, hogy a tagok írásos formában is összegyűjtik azokat a módszereket, amiket eddig alkalmaztak. A társasjátékkal fejleszthető pedagógiai területeket tanulmány formájában szedik össze, amihez egy nyolcrészes filmsorozatot is forgatnak.

Elmondása szerint Pénzes András fél évvel előrébb jár fejben, ami segíti a tervezést és a megvalósítást is. „Ha nem tervezünk előre, akkor sok minden megakadhat, én pedig szeretem magamnak és másoknak is megteremteni a lehetőséget” – hangsúlyozza a győri vállalkozó, aki máig rácsodálkozik a kishitű emberekre. „Az önbizalmamból adhatnék sokat. Soha nem voltam féltékeny senkire. Sőt, inspirál, hogy mások mit érnek el, mert, ha nekik sikerült, akkor nekem is sikerülhet.” Ezzel az egészséges önbizalommal felvértezve, idén például három OKJ-s tanfolyamra is beiratkozott, hátha egyszer még hasznát veszi a megszerzett tudásnak.

A végére pedig jöjjön egy szokás, amihez Pénzes András hosszú évek óta tartja magát. „Minden egyes év végén a két ünnep között rászánok egy délutánt és frissítem az önéletrajzomat. Így nyomon követhetem, hogy a céljaimat megvalósítottam-e. Nagyon jó elszámolás magammal szemben.”