Goethe szerint „aki tehetséggel s tehetséggé született: megtalálta a lét legszebb formáját”. De vajon észrevesszük-e a valódi tehetséget? Óvjuk, csiszolgatjuk-e kellő hozzáértéssel, hogy természetes adottsága előbb-utóbb fénylő gyémántként csilloghasson? Erről kérdeztük Kardos Péter pszichopedagógust, tehetségfejlesztési szakértőt.

Kit nevezhetünk tehetségesnek?

Tehetségesnek azok tekinthetők, akik kiemelkedő adottságaik alapján magas szintű teljesítményre lehetnek képesek az élet valamely területén. A tehetség nagyon sérülékeny, ezért ezeknek az embereknek rendkívül sok pozitív, megerősítő körülményre és személyre van szükségük, hogy támogassák őket életútjukon.

Mikor mutatkoznak meg az első jelek?

Ha egy vagy több képességterületen gyorsabb a gyermek fejlődése a korosztályánál, akkor azon a területen valószínűsíthetően „tehetségesebb”, jobb képességekkel fog rendelkezni felnőttkorában is, mint mások. Ez azonban nem minden esetben igaz. Például a korai, már óvodáskorban mutatkozó magasabb szintű matematikai gondolkodás nem feltétlenül vetíti előre a felnőttkori kimagasló teljesítményt. Művészi képességek esetén viszont ez valószínűbb. Nagyon jó jelző kisgyermekkorban a figyelem tartóssága. Emellett már korán megfigyelhető egy-egy tudományterület, a természet vagy egy jelenség iránti tartós és erős érdeklődés is.

Mit tegyen ilyenkor a szülő?

Nem mindenki veszi észre, hogy a fent említett tulajdonságok kiemelik gyermeküket korosztálya átlagos fejlődési üteméből. Vannak, akik „gyanúsnak” látják a helyzetet és szakemberhez fordulnak. Ilyenkor ajánlott egy általános képességvizsgálatot (IQ, kreativitás, figyelmi funkciók, kudarctűrés, a célkitűzések realitása, személyiségprofil stb.) elvégeztetni, így egy objektív visszajelzést kaphatnak a gyermeke valós képességeiről, az eltérés mértékéről és a teendőkről, fejlesztési lehetőségekről.

Elvárható-e, hogy az óvoda, iskola külön foglalkozzon vele?

A legtöbb esetben az iskolában nem vagy ritkán veszik észre a pozitív eltéréseket. Az óvodában valószínűbb, hogy felfigyelnek ezekre a jelekre. Elvárni egyetlen intézménytől sem lehet, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljenek az ilyen gyerekeknek, pedig nagy szükség lenne rá. A jelenlegi oktatási rendszer erre egyáltalán nincs felkészülve. Egy-egy kivétel azért akad, egy jó szemű pedagógus vagy intézményvezető észreveheti és javasolhatja a gyermek képességeinek további vizsgálatát, de sajnos nem ez az általános. Győrben ugyanakkor létezik egy tehetségekkel foglalkozó mentori hálózat, ahol az érdeklődésüknek megfelelő területeken magasan képezett szakemberek kis csoportokban foglalkoznak velük.

Milyen az élet egy tehetséges csemetével?

Sok esetben nehezebb, mint az „átlagos” társaikkal. Egyrészt ahhoz, hogy egy kreatív, nagy tudásszomjjal rendelkező gyermek erre vonatkozó szükségleteit kielégítsék, a szülőknek maguknak is meglehetősen nagy kreativitásra és energiabefektetésre lehet szüksége. Ez hosszú távon bizony fárasztó lehet. Másrészt gyakran társulnak a kiemelkedő képességek az átlagostól nagyon eltérő személyiségvonásokkal, viselkedéssel. Ezek szintén rendkívül frusztrálóak. Például a legkreatívabb gyerkőcök között igen sok a hiperaktív, ADHD-s. Ez a fajta „fáradhatatlanság” már önmagában „idegőrlő” tud lenni, s a nap huszonnégy órájában plusz energiákat igényel a szülőktől. Ugyanakkor a kihívások mellett rendkívül szórakoztató is egy ilyen kisgyermek környezetében élni. Garantáltan fog napi szinten meglepetéseket okozni, és itt nem feltétlenül rossz dolgokra kell gondolni. Azt mindenképpen igényli, hogy a szülő önmaga is folyamatosan fejlődjön, képezze magát, „tartson lépést” ezzel a nem mindennapi kihívással. Enélkül legkésőbb kamaszkorra megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe kerülhet a család.

Mi történik, ha nem foglalkozunk vele: a tehetség utat tör vagy elkallódik?

Van úgy, hogy mindenképpen utat tör magának, akkor is, ha ezeket a támogatásokat nem kapja meg, de nem ez a jellemző. Nagyon könnyen el tud kallódni, el tud veszni az a plusz képesség, energia és motiváció, amit sok gyerek magával hoz. Ez már az általános iskola első éveiben megfigyelhető. Óvodából iskolába kerülve még lelkes, nagy tudásszomj jellemzi, rá egy-két évre pedig legtöbbször szinte semmi sem marad meg ebből. Azért, hogy ez ne így történjen, sokkal jobban oda kell figyelni a bimbózó tehetségekre.