Kétféle ember létezik. Az egyik elmegy mellette, a másik pedig tenni akar, ha elhagyott, beteg, sérült vagy épp rászoruló állatot lát. Hála az Istennek, egyre többen vagyunk ebben a kis országban, aki szívesebben gondolja magát a második kategóriába tartozónak.

Gombamód szaporodnak az állatvédő szervezetek és szépen gyarapodik az önkéntesek száma is. Ám az állatok mentése hatalmas felelősséggel jár. A Kis Hercegnek is megmondta már a róka: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. A gondoskodás a rászorulóról nem csak egyetlen napig vagy pillanatig tart, sokszor hosszú közös útra indulunk a megmentettel.

Tudja ezt Győr polgármestere is, aki már komoly gyakorlatra tett szert az állatmentésben. Nem új keletű dolog ez Dézsi doktornál, hisz évekkel ezelőtt mentett kutyát Borsodban, amit méltatlan körülmények között tartottak a gazdának egyáltalán nem mondható tulajdonosai. Hazahozta a kutyát Győrbe és felnevelte együtt a sajátjával. Közismert, hogy tucatnyi papagájnak adott már új esélyt az életre a Dézsiné Szentes Veronika által vezetett alapítvány, pusztán azzal, hogy ideiglenes otthont nyújt az elárvult, egyedül maradt madaraknak. Mindaddig, amíg megfelelő új gazdit nem találnak a számukra.

Így van ez Ubullal is. Kismacska, ami védelemre szorult. Éhes, szomjas, legyengült volt, egyedül egy beomlott tetejű házban. Dézsi Csaba Andrástól kapott enni, inni és állatorvosi segítséget. Talpra állt, megerősödött, így most már teljes „macskaságában” várta a végleges gazdiját, aki egyszer és mindenkorra felelős lesz azért, hogy megszelídítette.

Nem kellett sokat várnia. A városházán sok lelkes állatbarát dolgozik, akik közül az egyik azonnal befogadta a koromfekete kiscicát. Mert az állatvédelem nem arról szól, hogy beszélünk róla. Tenni kell érte. Sokszor azonnal, gondolkodás nélkül, mert ártatlan életek múlhatnak azon, ha elmegyünk mellette…