Maszat, az antiszociális macska
Nem mindig öröm és boldogság az élet, még egy ilyen belvárosi cicának sem, mint amilyen Maszat. Bizony nemrég olyat tett, amiért kikapott. Van az a csábítás, aminek még egy antiszociális macska sem tud ellenállni.
„Jelentem kikaptam ma reggel… Én, a 11 éves öreglány, aki a jóság megtestesítője…
Történt, hogy ez a haszontalan ember végre nem a gép előtt reggelizett, mert most pár napig bejárt dolgozni. Szegény kollégái, együttérzek veletek…
Na mindegy… Szóval reggelizett, s hát a pirítóst olyannal kente meg, amit a magamfajta Maszatka nagyon szeret… Sündörögtem (macskadörögtem inkább…), hízelegtem, meg cukiskodtam, aztán mikor jónak láttam a pillanatot ősi macska gyorsasággal belenyallintottam a tányérjába…
De csak éppen a szélére, csak éppen megéreztem a vaj mennyei aromáját a nyelvecskémmel, amikor fülsiketítően felharsant a nevem: “Maaaaaszaaaaat!”
Még jó, hogy nem nyeltem félre; esküszöm, ebben az emberben a legrosszabb kiképző veszett el… Mint valami félresikerült bárisnya… Aztán monológozott nekem, hogy mit szabad, meg mit nem, meg hol vannak a határok, amit én most átléptem…
Én meg néztem rá, az asztal alá húzódva, hogy “Elindulsz végre dolgozni, vagy meddig kell ezt még hallgatnom?!”
Komolyan, ekkora ügyet csinálni egy kis falatozásból…
Csók: Maszat