Németh Katalina 3 éve költözött vissza Győrbe a fővárosból, jelenleg saját vállalkozásában dolgozik, azonban Cathy Neige néven festőművészként több kiállítást és rengeteg képet tudhat maga mögött. Emlékezetes stílusa és világlátása könyveiben is megjelenik. Ezernyi kérdésére a művészete adott választ neki.

– Mikor, hogyan kezdtél festeni? Hogyan alakult ki a stílusod, honnan merítettel, mi inspirál az alkotásra?
– Kiskorom óta érdekel a képzőművészet. Minden ága. Nagyon szeretem a színeket, az ábrázolásokat az elvont dolgokat. Bár sokáig kerestem a saját stílusom, végül a modern figurális absztraktban találtam meg önmagam. Ezzel tudom a legjobban kifejezni az egyéni látásmódomat és a kreativitásom. Kifejezetten kedvelem az állatokkal és az emberekkel kapcsolatos ábrázolásokat. Szeretem azt, amikor nem kell mögöttes tartalmak után kutatni, például amikor a képeimre nézek. Minden teljesen egyértelmű és világos, legyen az akár egy érzelmi pillanat vagy a figurális megjelenítés.

A figurális absztrakt, egy ábrázoló festészet, ami megkísérli ábrázolni a valóságot, csak kissé elvontabban. Ugyanis ha jobban belegondolunk a természetben nem a vonalakat és a színeket figyeljük meg, hanem az eseményt. Ebből próbálunk meg kiragadni egy pillanatot, és megalkotni a saját elképzelésünk alapján, az egyéni látásmódunkban. Ez az absztrakció.

De minden alkotás egy megragadott pillanat, szóval minden alkotás önmagában egy absztrakció. Ami egy alkotó keze alól kijön, ezáltal individuális és tökéletes.

– Festőként megrendelésre is dolgoztál. Hogyan zajlik egy ilyen folyamat?
– Amikor megrendelnek tőlem egy képet, megpróbálom annak az élménynek a pillanatát megteremteni és visszaadni. Szerencsére általában szabad kezet kapok, így rám hárul a megtisztelő feladat, hogy az adott képet és hangulatot szétbontsam és teljesen más színekkel újra alkossam. Ezáltal erőteljesebb lesz a hatás. Az élénk színeknek és erőteljes kontraszt vonalaknak köszönhetően, a kép karakteresebb lesz és boldogabb érzelmet tükröz vissza. Megragadva az élet fűszeresebb oldalát, ahol semmi sem sivár.

Cathy egyéni látásmódja és kreativitása portréképein is tükröződik
Fotó: Cathy Neige

– Cathy Neige a művészneved, és már az írásmód is figyelemfelkeltő – honnan ered a név?
– A legtöbb író választ magának egy álnevet, ami a legjobban tudja kifejezni az ő egyéniségét. Olyan nevet, amit aztán élete végéig vele fognak azonosítani. Cathy Neige mindig is létezett, és ugyanaz a személy, aki a név mögött van. Különlegessége az, hogy ez egy dupla név, hiszen a „Neige” (ejtsd: Nezs), egy francia női keresztnév, ami magyarul azt jelenti „hó”. Azt a kettősséget fejezi ki, ami mindig is bennem volt. Cathy az a lány, aki élvezi az élet minden pillanatát és örömét. A föld fölött jár és magaslatokból szemléli a világot. Neige a nő, aki racionalitásával, két lábbal áll a földön. Tudja, mi miért van, és úgy látja a dolgokat, ahogyan azok vannak a maguk nyers valóságában. Cathy Neige nem csak én vagyok, hanem a körülöttem lévő világ, minden és mindenki. Ahogyan az éremnek is két oldala van. Ez a kettősség öleli körül a világegyetemet. Jó és rossz, fehér és fekete, ízes és íztelen. Ez az egyensúly tartja összhangban a létezésünk értelmét.

– Melyik alkotásod raknád ki a saját faladra?
– Szeretetem a műveim iránt szinte gyermekiek. Minden képem egy darabka belőlem, még ha az más emlékét is dolgozza fel. Mivel időt szántam rá az életemből, így a lényemmé váltak. Szívesen dekorálom velük az otthonomat. Bármelyikre nézek, mindig visszahozza azt a törődést és élményt, amit az adott alkotás pillanatában éreztem. Saját magam számára elkészített festményekre krónikaként tekintek, amiben visszalapozhatok a múlt eseményeinek egy fejezetére. 

Képeiben visszaköszön az állatábrázolás. Keveredik a figurális absztrakt sajátos stílusával
Fotó: Cathy Neige

– Nem csak az ecsettel, de a tollal is alkotsz. Mit jelent számodra az írás?
– Nagyon közel áll hozzám az írás, amiben írott és értelmezhetőbb formában is ki tudok teljesedni. Kreativitásom nem csak egy pillanat hangulataként ragad egy festményre, hanem a hosszú sorok között ki tudom élni fantáziám megannyi szereplőjét. Emléket állítva a karakterek megalkotásakor, a nagy találkozások csodálatának. Életem során rengetek különleges ember vett és vesz körül. Így válnak fontossá és maradandóvá mai és régi nagy művészek tisztelete az életemben. Géniuszok és zsenik tömkelege a zenében, írásban, festészetben különböző művészeti ágakban, vagy akár csak a hétköznapi életben, akiket felsorolni sem lehet. Amikor regény írással foglalkoztam, a szereplők bőrébe bújhattam kicsit én is. Eggyé váltam velük. Lehettem óriás, aki mindenki föle emelkedik adottságaival, és lehettem hangya, akit észrevétlenül eltaposhatnak, de szerepe fontos alappillér. Úgy éreztem le kell írnom azt a sok mindent, ami bennem van. Kiskorom óta érdekelt, de soha nem vettem magam komolyan, egészen addig, amíg el nem merültem az emberi lélektan csavaros útvesztőiben.

Ezernyi kérdés volt és én válaszokat akartam. Megtölteni az üres lufikat. Megválaszolni azt, amit talán nem is lehet. Feltenni a jó kérdéseket, hiszen minden kommunikáció alapköve, egy kiválóan feltett kérdés, és minden megadott válasz új kérdések szülőanyja.

Írni csodálatos. Képességet nyújt arra, hogy megfogj egy gondolatot. Erre szokták mondani, „a szó elszáll, de az írás megmarad!”. A világba mindenki egy céllal érkezik, hogy megélje a saját életét és azáltal kihatással legyen a környezetére. Ki így, ki úgy. A tökéletlenség is tökéletes a maga nemében. Az élet, a természet, az ember csodálatra méltó. Így válik a kimondott szó, a leírt mondat, az ecset vonása, a forma megmunkálása művészetté.